Nem lehet kétségünk afelől. hogy a tegnap záruló olimpián a legjobb csapat nyerte a férfi hokitornát. Kanada elsőségéhez nem férhetett kétség, egyszerűen egy meccset kivéve, nem is akadt olyan találkozó, ahol Crosbyékat igazán megszorították volna. De lássuk, hogyan is jutottunk el odáig, hogy a címvédés tényét konstatáljuk.
Hát ez is elérkezett, ma este véget ért a 22. téli olimpiai játékok. 16 nap, izgalom, dráma és tömény szórakozás volt asportrajongók osztályrésze az elmúlt napokban, és ennek most vége. Az utolsó napon három klasszikus számban avattak bajnokot, és ebből kettő méltó volt ennek az olimpiának az izgalmaihoz, a mindenki által legjobban várt döntő viszont csalódást keltett.
A Fásy mulatóra majd a későbbi Zeneexpresszre ugyanaz áll, mint a néhai Budapest tv-re, azaz kevesebb lenne nélküle az internet. De van egy apró különbség, míg a BPTV műsorait csak a fővárosiak élvezhették, addig Ádám bácsi műsorai egy országos adón döntöttek rekordokat. . A házigazda, Sláger Tibó és Bunyós Pityu nevével fémjelzett műsor, több mint 10 évig futott az ATV-n rengeteg gyöngyszemmel ellátva a trash rajongóit. Ugyan a műsor országos sugárzása néhány éve megszűnt, de a haknifelvételek garmadájával találkozhatunk a neten, és ezekből is gyűjtöttem ki párat. Igyekeztem úgy összeszedni a listát, hogy minden előadótól, csak egyetlen dal kerüljön be a tízbe. Eddig két dal prezentáltam vasárnaponként a műsorból, ezek természetesen most kimaradnak, valamint biztos vagyok benne, hogy nem utoljára készült Top10 Fásy Ádám mulatójából. Ha valakit megbántottam volna a listával, attól elnézést kérek!
Mindig örömmel tölt el, ha régi sportfelvételeket találok a legnagyobb videómegosztón, magyar nyelven. A 2010-es olimpia, illetve az ötkarikás játékokat lezáró jégkorong döntő egy életre szóló élmény marad. Egy végig izgalmas, majd drámai csatában eldőlő igazi háború zajlott 2010 február 28-án, amelynek góljai fent láthatóak.
Vajon Kanada címet véd, esetleg Svédország legyőzi a juharleveleseket? Ma 13 órakor kiderül. Akit egy kicsit is érdekel a jégkorong, az szerintem kapcsoljon a Duna televízióra, mert hasonlóan parázs csata lehet, mint a 4 évvel ezelőtti finálé.
Az utolsó előtti napon három sportág kivételével mindenhol befejeződtek a földkerekség legjobb téli sportolóinak küzdelme.
Ha Andreas Nikolaus Lauda 1976 augusztus 1.-én 10 másodperccel tölt abban az égő Ferrariban, valószínűleg a fenti kijelentés soha sem lenne sehol leírva. Így viszont, hogy túlélte azt, amely után 100-ból 99 pilóta nem, így az F1 legnagyobb hősének újabb születésnapja jött ma el.
Niki 1949-ben született Bécsben, egy jómódú családba. Apja ügyvédnek szánta, és nem nézte jó szemmel fia versenyzés iránti rajongását.
1970-ben kezdett versenyezni Forma 3-ban, majd egy évvel később a Forma 2-be igazolt. Mivel apja semmilyen anyagi támogatást nem nyújtott számára, így kénytelen volt hitelt felvenni szenvedélye gyakorlása miatt. Ugyanebben az évben hazája nagydíján egy March volánja mögött debütált, ám a több éves technikával nem tudott jó eredményt elérni, és nem tudta befejezni a versenyt. 1972-ben egész évre való szerződést kötött a BRM csapattal. ugyan az autó nem volt túl ütőképes, de Lauda és tapasztaltabb társa Regazzoni nem egyszer okozott meglepetést gyorsaságukkal. 1973-ban a monacói versenyen több körön át tartotta Ickx Ferrariját, és Enzo Ferrari számára világos lett, hogy szerződtetni akarja az osztrákot. Lauda svájci csapattársával már Maranellóban kezdhette az 1974-es évet. Az ifjú Laudánál nem volt gyorsabb versenyző az évben, senki sem indulhatott nála többször a pole pozícióból. Hiába remekelt azonban az edzéseken, és hiába számított potenciális világbajnokjelöltnek, a 312B3 megbízhatatlansága sok fejtörést okozott számára. Nemegyszer technikai hiba fosztotta meg a győzelmektől. az év végén negyedik helyen zárt, valamint két győzelmet könyvelhetett el Spanyolországban illetve Hollandiában.
Az 1975-ös év nem indult túl jól számára, hiába volt a mezőny egyik legjobb pilótája, autója egyszerűen túl lassúnak számított. Monacóban aztán változott a helyzet győzelmének köszönhetően. Ezután megnyerte a belga valamint a svéd versenyt is, és immár ő állt a ponttáblázat élén. Riválisai botlásainak, valamint Hollandiában szerzett 2. helyének és franciaországi győzelmeinek hála ismét növelni tudta előnyét. Ezután következett néhány gyengébben sikerült verseny, ám Monzában szerzett 3. helyének hála az utolsó előtti futamon bajnokká koronázták. Az éve stílszerűen egy Watkins Glenben aratott győzelemmel zárta.
1976-ot bombaformában kezdte. Az első 7 futamon 4 győzelmet aratott [Brazília, Dél Afrika, Belgium és Monaco], valamint kétszer végzett a 2. és egyszer a 3. helyen. Hiába aratott bivalyerős kettőst Hunt a Mclarennel, úgy tűnt ez az év minden addigi dominanciát felül fog múlni. Franciaországi motorhibája nem törte meg a lendületét, és a brit nagydíjon ismét másodikként haladt át a célvonalon. [Később Hunt kizárása miatt ő lett a győztes. Érdekes, hogy Huntot Spanyolországban is kizárták, ám a brit később visszakapta ottani pontjait ] Az NSZK nagydíján aztán megtörtént a dráma. a Nordschleifét már akkor is életveszélyesnek tartották, hiszen a pilótáknak itt volt a legnagyobb esélyük a halálra. A 2. körben a 9. helyen haladt, amikor falnak ütközött, és autója kigyulladt. Sisakja az ütközés következtében lerepült, és 49 másodpercig az égő Ferrariban ült. Három versenyzőtársa azonban segített rajta, és megelőzvén a nagyobb tragédiát kiszabadították a lángoló Ferrariból. Arca teljesen összeégett, füle szinte csontig megsemmisült, a tüdejébe kerülő füst pedig csak tovább rontott a helyzeten. Nem látott, nem hallott, és nem tudott kommunikálni, még az utolsó kenetet is feladták rá. de végül életben maradt. más ember örülne, ha túl él egy ilyen balesetet, ő már a visszatérését fontolgatta. 37 nap múlva ez meg is történt, hiszen ugyan siralmas állapotban, de rajthoz állt Monzában. Hősies versenyzéssel a 4. helyen végzett. Hunt, aki az előző versenyeken kétszer győzött, egyszer 4. volt, ezúttal kiesett. Kettejük ez évi csatája mára legendássá nemesült. Lauda sérülései miatt nem tudott százszázalékosan versenyezni, de mindent megtett, és Amerikában még a dobogóra is felhatott. 3 pontos előnnyel kezdhette meg az utolsó futamot a Japán nagydíjat. Hunt mögé kvalifikálta magát, ám az eső szinte felhőszakadásszerűen ömlött a pályára. Lauda a 2. körben a bokszba hajtott, és feladta a versenyt. Úgy gondolta élete fontosabb, mint holmi világbajnoki cím. Hiába tanácsolták neki, hogy hivatkozzon műszaki hibára, ő bevallotta miért is állt ki. a világbajnok végül James Hunt lett 1 pontos előnnyel.
Kérdés volt, hogy valaha visszanyeri-e régi formáját, és 1977 megadta a választ: Igen. A kezdeti nehézségek után Dél Afrikában újra győzelmet aratott. Ebben az évben már egy jóval megfontoltabb versenyzőt lehetett látni, aki nem ment bele felesleges csatákba. Legnagyobb riválisa ebben az évben azonban már nem Hunt volt, hanem Jody Schecter, aki az újonc Wolf csapatnál versenyzett. Mivel ellenfelei alatt ekkor sem volt megbízható technika, így a pontokat computer módjára gyűjtögető Laudának elég volt dobogós helyeken beérni. az év folyamán még két további győzelmet aratott: az NSZK-ban, illetve Hollandiában. Az USA-ban szerezett 4. helyének köszönhetően már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát. Enzo Ferrarival viszont megromlott a viszonya, a Comandatore haragudott rá 76 miatt, valamint nem tudtak megegyezni az 1978-ról való fizetésben sem. Lauda a radikális megoldást választotta, a vb megnyerése után kihagyta az utolsó két futamot.
1978-ra a Brabham istállónál talált helyet. a Bernie Eclestone által vezérelt csapat autója viszont nem tartozott a közvetlen élmezőnyhöz, valamint nem volt a megbízhatóság mintaképe, egyedül az osztrák zsenialitásában bízhattak. Lauda nem is volt rest, amikor célba ért, mindig dobogós helyre kormányozta a BT46-ost. az idény során két győzelmet aratott, az elsőt Svédországban a legendás ventilátoros autóban, a másikat pedig a monzai büntetések miatt ajándékba kapta.
1979-re azonban már ő is veszített a motivációjából, egyszerűen szenvedett a középszerű autóban, amellyel 2 futamot sikerült teljesítenie a 15-ből. A kanadai nagydíj edzésén aztán elege lett, és bejelentette visszavonulását.
3 évig tudott meglenni az F1 nélkül, bár sokak szerint csak azért tért vissza, hogy megmentse a csődtől légitársaságát. 1982-re a Mclarenhez szerződött. Nem tudták mire számítsanak tőle tőle, de az első futamon szerzett 4. helye elhallgattatta a kétkedőket. Visszatérése utáni első sikerét Long Beachben aratta. Azonban míg csapattársa Watson a vb cím egyik várományosa lett, addig Niki sorra esett ki a versenyeken. Az év folyamán még egy győzelmet aratott, Brands Hatchben.
az évet 5. helyen zárta.
1983 teljes csőd volt számára. Hiába kezdte két pódiummal az évet, ismét rengeteg kiesést kellett elszenvednie. Legjobb versenyét a Nyugat amerikai nagydíjon futotta, amikor a 22. helyről jött fel 2.-nak. Az év folyamán megesett vele az a szégyen, hogy nem tudta kvalifikálni magát a monacói futamra.
1984-re új csapattársat kapott maga mellé Alain Prost személyében. Kettősük, illetve az évet domináló versenyautójuk a Mclaren McLaren MP4/2 a bivalyerős TAG Porsche motorral az F1 aranylapjaira kívánkozik. Prost volt az ifjú bajnokaspiráns, míg Lauda a megfontolt bajnok. Az évet az ő párharcuk jellemezte. A sapkás osztrák a 5 győzelmet aratott [Dél Afrika, Franciaország Nagy Britannia, Ausztria, Olaszország, ] kettővel kevesebbet mint csapattársa, ám kiegyensúlyozott teljesítményének, valamint annak a ténynek köszönhetően, hogy a monacói nagydíjon felezték a pontokat, előnnyel készülhetett a szezonzáróra. A portugál hétvége kvalifikációját teljesen elszúrta, mindössze a 16. helyről vághatott neki a sorsdöntő viadalnak. Sorra előzte riválisait, és amikor Mansell is kiesett már biztos volt, hogy újra ő a világbajnok, minimális fél pontos különbséggel. Ekkor kellett volna visszavonulnia, ám még egy szezont maradt, de 1985 a csalódások éve volt számára. Többször esett ki, mint ahány versenyt befejezett. A legfájóbb valószínűleg ezek közül a hazai osztrák, és a szezonzáró ausztrál verseny volt, mindkétszer vezetőhelyről állt ki motorhiba miatt. Néhány versenyt betegség miatt ki is kellett hagynia. Hogy utolsó éve ne vesszen teljesen kárba, régi önmagát idézve nagy csatában megnyerte a holland nagydíjat.
Visszavonulása után sem szakadt el a sportágtól. Szakkomentátorként dolgozott a német RTl-nél. tanácsadó volt a Ferrarinál, csapatfőnök a Jaguárnál, jelenleg a Mercedes résztulajdonosa. Szókimondó stílusa miatt ma is rendkívül népszerű a rajongók körében.
E sorok írója sokáig abba a hitben élt, hogy az 19-ban ezen a napon lejátszott USA-Szovjetunió mérkőzés után a hazai pályán játszó Egyesült Államok megnyerte a jégkorongtorna küzdelmeit. Aztán kiderült, hogy ez csupán a négyes döntő első összecsapása volt., és a jenkik tulajdonképpen a Finnország ellen meccs után mondhatták olimpiai bajnoknak magukat. Míg az a meccs csupán egy volt az olimpiák történelmének hoki meccsei közül, addig ez meghatározta a 80-as évek Amerikáját.
A Szovjetunió válogatottja az 1964-es innsbrucki olimpia óta veretlen volt az ötkarikás játékokon és Lake Placibe is úgy utaztak, mint az aranyérem legnagyobb várományosa. olyan előjelekkel mentek a játékokra, hogy egy évvel korábban valósággal lemosták az NHL legjobbjait a jégről, demonstrálva, hogy az USA-nak esélye sem lesz velük szemben. A szovjetek önbizalmát tovább nölte, hogy olyan játékosokat tudhattak soraikban, mint Tretyjak, Fetyiszov, Kaszatanov vagy Mihajlov.
Mivel ekkoriban szóba sem került profik bevonása a hokitornára, az amerikaiak jobb híján egyetemista játékosokból állították össze keretüket. két dologban bízhattak: az összeszokottságban, hiszen mesterük Herb Brooks már egy évvel korábban kijelölte keretét, továbbá abban, hogy lendületben voltak nem kevés edzőmeccsüknek köszönhetően.
Mégis kevesen hitték, hogy pár tehetséges, ám mégis rutintalan fiatal srác eséllyel veheti fel a harcot az orosz medve ellenében.
Az olimpia csoportkörében az oroszok parádéztak, két meccsen ütöttek 16 ileltve 17 gólt, majd Kanadát és Finnországot is két vállra fektették, igaz kicsit nehezebben, mint várták. A házigazdák rögtön egy Svédország elleni meccsel nyitottak, amelyet nagy nehezen döntetlenre mentettek, ezután viszont egyre jobb formába kerültek, egyedül az NSZK ellen döcögött a gépezet.
A mérkőzést 1980. február 22.-én 5 órai kezdettel vívták, rogyásig telt lelátók előtt. az első harmadot a szovjet csapat kezdte jobban, erőfölényük végül Krutov góljában csúcsosodott ki. Az amik azonban nem rogytak össze, és 5 perccel később egyenlítettek Schneider révén. Mikor először felcsillant előttük, a pontszerzés lehetősége, Makarov lehűtötte a kedélyeket, és ismét a Szovjetunió volt nyeregben. 10 másodperc sem volt hátra a harmadból, amikor egy félpályás lövés kijött Tretyjakról, és Johnson keselyű módjára csapott le a korongra, majd egyenlített. A szovjet vezetőedző ekkor elkövette élete legnagyobb hibáját, hiszen hirtelen felindulásból lecserélte a világ legjobb kapusát. A második harmad minden addiginál nagyobb szovjet nyomást hozott, ám csak Matisev tudott túljárni a remekül védő Craig eszén. A harmadik harmad első 7 perce nem hozott gólt, ám az amerikai ificsapat felnőtt világklasszis ellenfele szintjére. Ekkor viszont jött Mark Johnson és 3:3 állt az eredményjelzőn. Körülbelül 2 percig, hiszen ekkor Mike Eruzione egy remek csapatmunka után, a szovjet cserekapus hibájából vezetéshez juttatta az Egyesült Államokat. A további 10 perc elkeseredett küzdelem nem hozott további gólt, megszületett a csoda. A csoda amely a két nappal későbbi Finnország elleni 4:2-re megnyert mérkőzés után lett teljes, és amelyet az USA történelmének ma is egyik legnagyobb tetteként tartanak számon.
A nagy csapat szétszéledt, néhány játékos a csúcson visszavonult, míg mások az NHL-ben kaptak lehetőséget. A 2002-es Salt Lake Cityben rendezett olimpián a csapat gyújtotta meg az olimpiai lángot. Az olimpiai csarnok, ahol a mérkőzést játszották a 2003-ban elhunyt Herb Brooks nevét viseli. A csapat győzelméről 2004-ben film készült Csoda a jégen címmel.
A pénteki napon befejeződtek a síakrobaták versenyei is Szotsiban. Az utolsó szám a nők cross versenyága volt. amely tulajdonképpen megkoronázta ennek az extrém sportnak a színvonalas küzdelmeit. Az aranyérem végül kanadai kézbe került, Marielle Thompson révén. Thompson nagy csatát vívott honfitársnőjével Kelsey Serwaval, akinek azonban meg kellett elégednie az ezüstéremmel. A bronzérmes Anna Holmlund lett, Svédországból.
Az, hogy egy filmben egy férfi nőnek öltözik, az már 1982-ben is elcsépelt dolognak számított. Rengeteg borzalmasabbnál borzalmasabb példát találunk arra, amikor ezt szánják az film humorforrásának, hogy azon kell röhögnöm, hogy egy fickóra női ruhát húztak. Azért akadnak kivételek, és ezek közül számomra mindenképpen az Aranyoskám. Itt nem pusztán egy nőnek öltözött férfit látunk, itt egy idő után megszűnik ez az illúziónk, és egy bár csúnya, de határozott nővel találjuk magunkat szemben.
Sidney Pollalck nem egy kiváló filmet rendezett, de ezek műfaja főként thriller, illetve dráma volt, nos itt egy addigi filmje stílusától eltérő romantikus komédiát rendezett, amelyet joggal tekinthetünk alapműnek a kategóriájában.
A történet: Michael egy sikertelen színpadi színész. Amikor Amerika legnépszerűbb szappanoperájába szereplőt keresnek elmegy a catingra, ám kiderül, hogy ők egy középkorú színésznőt keresnek az egyik főszerepre. Mivel élete úgyis romokban hever, úgy dönt, megpróbálkozik élete legnagyobb örültségével. Beöltözik nőnek, és Dorothyként visszamegy a szereplőválogatásra. Karakán jellemének, és tehetségének hála azonnal megkapja a szerepet, és ő lesz Amerika új ünnepelt színésznője. a helyzet akkor kezd bonyolódni, amikor beleszeret egyik kolléganőjébe, aki előtt azonban nem fedheti fel titkát, mivel Julie legjobb barátnőjeként tekínt rá.
Elsőre elcsépeltnek tűnik a sztori. Megtalálható benne minden, ami a "beöltözős filmek kliséje". A férfi szereplő egy idő után már nem tudja hol kezdődik a szerep, és hol végződik ő. Igen. Elsőre senkinek sem tűnik fel, hogy egy női ruhába bújt férfit lát? persze. Beleszeret a környezetében lévő csinos nőbe, aki előtt titkolnia kell igazi mivoltát. Naná.
De: az Aranyoskámban olyan fergetegesen vannak megírva ezek a klisék, hogy a nézőnek egyetlen pillanatra sem lesz az az érzése, hogy ő ezt már látta más filmekben. Végig fordulatos a történet, amely még meglepetést is tud okozni. könnyen lehetett volna egy ripacskodásba átforduló idétlen vígjáték, amelyből oly sokat láttunk, ám itt a humor a lehető legjobb módon van tálalva.
Az, hogy lesz pojácáskodás az egészből, abban nagy szerepe volt a színészválasztásnak is. Dustin Hoffmannál nem volt alkalmasabb erre a szerepre, a film minden pillanatában tehetsége legjavát nyújtotta, és ezzel a szereppel tulajdonképpen komikusi vénáját is megcsillantotta. És ami a legfontosabb, a színészóriást kettős szerepben láthattuk, hiszen el kellett játszania egy férfinak öltözött nőt, mindezt olyan alapossággal, hogy már a film nézője is elhiggye, hogy nem michaelt, hanem Dorothyt látja a vásznon. partnernője Jessica Lange, aki szintén kiválóan alakított, és aki egy teljesen más karaktert formált meg, mint addigi szerepeiben. Megemlíteném még a Sandyt alakító, és sajnos az igazi nagy szerepeket soha sem kapó Teri Garrt, aki frenetikus, ahogy ezt a kissé butácska, ám mégis szerethető szerepet játssza. A filmben olyan azóta már befutott színészek is feltűnnek néhány perces epizódszerepben, mint Bill Murray, vagy Geena Davies.
Összességében elmondhatom, hogy egy fergetegesen szórakoztató vígjátékot láthatunk, amely az egyik legerősebb darab a kategóriájában, és amely az egyik személyes kedvencem.
10/8,5
Már megint ott tartunk, hogy a Magyar Televízió olimpiai közvetítésébe kötök bele, de ismét közel jártam ahhoz, hogy felforrjon az agyvizem attól ,amit csütörtökön tapasztaltam.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy elérkeztünk az olimpia finisébe, minthogy immár két csapatsportágban is érmeket osztottak ki, valamint, hogy olyan meghatározó sportágak, mint az északi összetett vagy a műkorcsolya küzdelmei is befejeződtek.
A tegnapi nap az olimpia eddigi legsűrűbb versenynapját hozta, amelyen 8 aranyérem talált gazdára.
A keddi nap a női óriás műlesiklással kezdődött. Tina Maze pedig végleg felért a csúcsra, azok után, hogy tavaly minden elképzelhető rekordot megdöntött a szlovén klasszis, visszaesése szinte törvényszerű volt.
Magyar induló ugyan nem volt hétfőn, de így sem maradt izgalmak nélkül az, aki követte az olimpia eseményeit.
A nemzet Szamócája immár ma 60. életévébe lépett. Nem túlzok ha azt mondom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar színészéről beszélünk, amikor személyét említjük, egy olyan művészről, aki a magyar film, illetve színház történelmében is egyedülálló.
1954. február 17-én látta meg a napvilágot Hegykőn. szülei papnak szánták, és ez a mély vallásosság nyomot hagyott személyiségfejlődésében is.viszonylag későn kezdett színjátszással foglalkozni, 1980-ban végzett Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályafutását, ahonnét a Nemzeti Színházba, majd a Katona József Színházba szerződött. 1982-ben kapta első filmszerepét a Nyom nélkül című filmben. Egy évvel később Szomjas György Arany Medvére jelölt filmjében a Könnyű testi sértésben már főszerepet alakított. 1984-ben a Gárdos Péter által jegyzett Uramisten című filmben nyújtott alakításának hála országos elismertségre tett szert. 1985-ben kezdődött munkakapcsolata Bereményi Gézával, és együttműködésüknek a korszak legjobb magyar filmjeit köszönhetjük. Eme együttműködés első gyöngyszeme a Tanítványok című dráma volt. Ugyanebben az évben Cserhalmi Györggyel alkotott felejthetetlen párost A nagy generációban. 1986-ban Jászai Mari díjjal tüntették ki. 1987-ben a Radnóti Színházba szerződött, majd 1988-tól szabadfoglalkozású. 1988 volt az ő nagy éve, nemcsak azért mert epizódszerepet játszott Szabó István Oscar díjra jelölt filmjében, a Hanussenben, hanem azért is, mert eljátszhatta Monori Sándort az eldorádóban. Nem túlzás ha alakítását világszínvonalúnak nevezzük, ez volt pályája legjobb előadása, neve pedig végleg összenőtt Bereményivel. alakítását, amelyben egy nálánál majd 20 évvel idősebb férfit játszott szinte teljesen átlényegülve, európai filmdíjra jelölték. 1989-ben előbb a Meteo főszerepét hozta magas színvonalon, majd Garas Dezső egyetlen rendezésében a Legényanyában alakította Józsit. A szocialista nép egészét szatirikusan kifigurázó filmben végre megvillantotta komikusi oldalát is. 1990.-ben Tímár Péter szatírájában a Csapd le csacsiban alakította Bélát a munkásőrt. Ugyan egy rövid epizódszerepet játszik, ám a film poénjainak jelentős többsége az ő karakteréhez köthető.
1991-ben Tengerészt játszotta Makk Károly előző rendszert bíráló drámájában a Magyar rekviemben 1993-ban Bereményi Gézával ismét együtt dolgozhatott, ezúttal A turné című filmben.
A 90-es éveket két felejthetőben filmben való felejthetetlen alakítással zárta, hiszen a 6:3, avagy Játszd újra Tutti, majd a Hyppolyt remakjében is remekelt. 1999-ben megkapta a Kossuth díjat.
2002-ben mellékszerepet játszott a Sobri Jóska életét bemutató nem túl jól sikerült tv sorozatban. ugyanebben az évben megkapta gróf Széchenyi István szerepét a politikai megrendelésre készülő, és Bereményi által rendezett Hídemberben. hiába nyújtott azonban kiváló alakítást, a film összességében totális bukásnak minősült. ebben valószínűleg közrejátszott az is ,hogy Eperjes politikai meggyőződése miatt nem volt hajlandó eljátszani a gróf öngyilkosságát. Az utóbbi 10-12 évben kevesebb filmszerepet vállal, ám meg kell említeni vele kapcsolatban a Rokonok feldolgozást, amelyben alig lehet ráismerni, a Mansfeld című filmet, amelyben egy rendőrtisztet játszik, valamint, az Eszter hagyatéka című Márai adaptációt.
Rengeteg emlékezetes filmszerepén kívül több mint 88 színházi darabban játszott főszerepet.
