A Temesvári Andrea, majd a Mandula Petra utáni korszak legjobb magyar női teniszezője 1988. december 29-én látta meg a napvilágot Kiskunhalason. 7 évesen kezdett teniszezni, nevelőedzői szülei voltak.  Első ITF tornáján 2003-ban indult Portugáliában. A következő évben Budapesten párosban, majd Olaszországban egyéniben is ITF tornát nyert. A 2005-ös évben eredményei miatt is lett országosan ismert. Az egyéb torna junior tornagyőzelmei mellett nem volt olyan Grand Slam verseny a juniorok között, ahol ne tartozott volna az esélyesek közé. Ausztráliában egészen a döntőig menetelt, ahol Victoria Azarenka győzte le. Ezt az eredményét Niola Frankova oldalán párosban is megismételte,ám itt is a jelenlegi világelső [illetve partnernője] ütötte el a még nagyobb sikertől.  Párizsban sikerült egy fokkal feljebb tennie a lécet, hiszen ellentmondást nem tűrve jutott el a döntőig, ahol a román Dulgarut verte 6:1, 6:2-re. hab volt a tortán, hogy a párost is sikerült megnyernie, ezúttal Azarenkával az oldalán.  Ekkoriban másodikként jegyezték a lányok világranglistáján.  Wimbledonban a tenisz szentélyében is nagyszerűen játszott, ám Agneska Radwanska nagy csatában megállította a legjobb négy között.  Ági a párossal vigasztalódhatott, hiszen Azarenkával itt is győztek, egy három szettes csatában. Sikerüket a Sport tv jóvoltából egy ország láthatta. Valószínű, hogy a US Openen is hasonló eredményeket ért volna el, ám Amerikában már a felnőttek között indulhatott, ám a selejtezőben nem tudta legyőzni ukrán ellenfelét. Pályafutása első teljes felnőttszezonja nem sikerült túl jól számára, hiszen mononukleózisa miatt fél évet ki kellett hagynia. 2007 volt az az év, amely meghozta a várva várt sikerereket az immár a Vasasban játszó játékosnak.  Palermoban salakon megszerezte első WTA tornagyőzelmét. A Nev Haven-i tornán a selejtezőből indulva egészen a döntőig menetelt, többek között Hantuchovát legyőzve. A döntőben az első szettet meg is nyerte Kuznyecova ellen, ám a nagyobb siker egy sérülés, és az azt követő játéktól való visszalépés miatt elmaradt. A US Openen aztán még nagyobb sikert ért el: egészen a negyeddöntőig versenyben maradt, többek között Petrovát elütve a további küzdelmektől. A 8 között aztán Kuyecova ismét nagy falatnak bizonyult számára. [A mérkőzést még a Magyar Televízió is közvetítette.] Az Amerikában mutatott remeklését fokozta, hogy párosban egészen az elődöntőig jutott. Élete legnagyobb sikerét is ebben az évben érte el, amikor szeptemberben Pekingben Jelena Jankovicnak esélyt sem hagyva diadalmaskodott. Az év végére a világ 20 legjobb játékosa között jegyezték, valamint az év sportolónőjének választották Magyarországon.
A 2008-as évet felemásan kezdte, hiszen egyéniben már az első fordulóban kiesett a gold coasti tornán, ám párosban ismét tornagyőzelmet szerzett. ennél is nagyobb baj volt azonban, hogy az Austral Openen hasonló eredményt ért el, és első kör után búcsúzni kényszerült. Azzal azonban, hogy az év első salakos versenyén a negyeddöntőig jutott, feljött a világranglista 13. helyére.  Ezután a kisebb tornákon rendszeresen részt vevője volt a 3. fordulóknak, illetve a negyeddöntőknek, ám tovább nem jutott. A Roland Garroson simán eljutott a 3. körig, ahol a későbbi Grand Slam győztes Petra Kvitova állította meg. Legjobb teljesítményét Wimbledonban nyújtotta, ahol a 4. fordulóig menetelt, ám ott kínai ellenfele legyőzte. Ezt követően, már az első fordulóban búcsúzott a budapesti tornán, és innentől kezdve egyetlen mérkőzést sem tudott nyerni az év hátralévő részében. 2009 januárjában vesszőfutása tovább folytatódott, és csak Acapulcóban tört meg. Ekkor már olyan hátul volt a ranglistán, hogy selejtezőt kellett vívnia. Arm Gréta ugyan legyőzte az első fordulóban, ám szerencsés vesztesként tovább mehetett, és egészen a negyeddöntőig jutott. A Garoson aztán újra a régi Szávayt láttuk, aki tanári játékkal szinte lemosta a pályáról Venus Williamst a 3. fordulóban. A szurkolók öröme azonban nem tarthatott sokáig, hiszen Cibulkova megálljt parancsolt neki. A wimbledoni tornát ismét kudarcként élhette meg, hiszen, már az első körben búcsúzni kényszerült.  Budapesten aztán nem volt gond, és tornagyőztesként zárhatta hazai tornáját.  Ezután ismét kisebb hullámvölgybe kerűlt, hiszen az év hátralévő részében nem volt olyan torna, ahol ne eljutott volna a 3. körig.
Jól kezdte 2010-et, hiszen Sydneyben egészen a nyolcaddöntőig jutott. Az év első GS tornáján simán jutott a 2. körbe, ahol meccslabdáról veszített Li Na ellen.  A Roland Garroson ismét a 2. forduló jelentett számára leküzdhetetlen akadályt.  Wimbledonban már az első forduló jelentette a végállomást, ám Julia Görges oldalán egészen a negyeddöntőig jutott párosban. Budapesten megvédte címét, ismét Schnydert győzte le a döntőben, majd Prágában egy héttel később újra tornagyőzelmet szerzett. 10 mérkőzést nyert zsinórban, sem előtte, sem utána nem volt ilyen sikeres periódusa.  Az amerikai nyílt teniszbajnokságo2n ismét a 2. fordulóig jutott, majd kiesett. Az év végi szöuli tornán az elődöntőben esett ki.
2011-es évére sérülései nyomták rá a bélyegét, így csak márciusban tudott újra játszani. nem voltak kiemelkedő eredményei, és újra sérülésekre panaszkodott, amikor fáradásos csigolyatörést állapítottak meg nála. Amiatt, hogy védett ranglistás pozíciója legyen még néhány mérkőzést vívott, majd az év második felét kihagyta.
2012-ben részt vett a londoni olimpiáján, ám élete második olimpiáján sem jutott el a 2. fordulóba.
2013 februárjában egészségügyi okokra hivatkozva bejelentette visszavonulását.

Negyedszázaddal ezelőtt került a mozikba a 80-as évek talán legnagyobb vihart kavart filmje. Dobray György dokumentumfilmje, olyan, akkoriban tabunak számító témákról beszélt, mint a prostitúció, a szex, a férfiprostik, vagy mint a transzvesztiták.
Mivel dokumentumfilmről van szó, így minden szereplő igazából önmagát alakította. hogy ezeket a szereplőket le ne tartóztassák üzletszerű kéjelgés miatt, így úgy mutatták be őket, mint szerződtetett színészeket. A rendező ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket a szereplőket életszerű helyzetekben mutassa be, így az egyik jelenetet például aktus közben vették fel.
Nehéz főszereplőket kiemelni, hiszen a történet ezeknek a lányoknak a jövőtlenségéről, kihasználtságukról és nyomorúságos életéről szól.úgy általában. Ám, ha meg kellene nevezni akkor a két főhős a prosti párduc, illetve az ő stricije Tarzan. Nm tudom, hogy Tarzan tényleg ekkora állat volt-e, vagy csak a kamerának játszotta az agyát, de ő a film legmegvetendőbb
szereplője. [van is erről egy sztori, hogy amikor a film díszbemutatóján kiment a közönség elé ünnepeltetni magát.]
Ha igazak az interneten terjengő pletykák, akkor a strici teljesen legatyásodott, míg párduc sorsa jóra fordult, és családot alapított.
A film "második része" egy év múlva készült el, az a történet a szállodákban dolgozó prostituáltak életét mutatja be.
Elég kemény, néhol letaglózó dokumentumfilm.

10/8

Az 1976-os év filmművészeti szempontból kiemelkedő volt. Olyan alkotások készültek ebben az évben, mint a Taxisofőr, a Maraton életre halálra, a Hálózat,  Az elnök emberei  vagy, hogy egy magyar példát is említsek az ötödik pecsét. Ezért iis volt meglepő, hogy végül a legjobb film Oscar díját a Rocky kapta, amely ugyan jó kritikákat, kapott, és a nézők körében is sikeres lett, ám mégsem számított akkora filmművészeti élménynek, mint Sidney Lumet, vagy mint Martin Scorsese filmje.

A forgatókönyvet az akkor még teljesen ismeretlen B kategóriás filmekben, valamint softpornókban  feltűnő Sylvester Stallone  írta.  A legenda szerint Sly épp a Muhamad Ali és Chuck Wepner közötti nehézsúlyú világbajnoki mérkőzést nézte, miközben megszállta az ihlet.  [Mint később bevallotta imponált neki a teljesen ismeretlen Wepner küzdeni akarása.] Több stúdiót is megkeresett a szkripttel, ám azok elutasították, mivel a főszerepet is saját maga akarta játszani. [A címszerepre olyan sztárokat akartak szerződtetni, mint James Caan, vagy Burt Reynolds] A United Artists-nál azonban két producer Robert Chartoff és Irwin Winkler meglátta a sztoriban a fantáziát, és így végül elkészülhetett a film. A rendezést a már befutott John G Avildsen vállalta magára.

A történet főszereplője Rocky Balboa a tehetséges, ám öregedő bunyós, aki soha nem kapta meg a lehetőséget, és így jobb híján aprópénzre váltotta tehetségét. Edzője mickey már nem hisz benne, Philadelphia legszegényebb környékén is senkinek számít, aki aprópénzért vereti szét a fejét hetente. napjait általában azzal tölti, hogy pénzbehajtóként dolgozik a helyi maffiának, valamint legjobb barátjával Paulival kocsmázik. Rocky szerelmes barátja húgába Adrian-be , ám kapcsolatuk a férfi egyszerű, már-már primitív modora, valamint a lány félénksége miatt nagyon nehezen alakul.  Az USA bicentenáriuma alkalmából a nehézsúlyú világbajnok Apollo Creed a függetlenségi nyilatkozat városában vívná következő mérkőzését. Ellenfele megsérül, és promótere valamint saját döntése alapján egy ismeretlennel akar megküzdeni 1976. január 1-jén. A választás Rockyra esik, mivel Apollo lát fantáziát az olasz csődör nevében. Rocky vonakodva, de belemegy az ajánlatba és élete nagy lehetőségének tekinti a találkozót. Mickey-vel ugyan nem felhőtlen a kapcsolata, ám rövid vizázás után belátja, hogy csak az idős mester adhatja meg neki azt a plusz, amellyel sikerrel veheti a mérkőzést. [Szakmai sikerei mellett magánélete is egyre jobban alakul.] A világbajnok nem veszi túl komolyan a mérkőzésre való felkészülést, illetve jövendőbeli ellenfelét, ám Rocky mindennél elszántabb, és kemény edzés árán élete legjobb formájában várhatja a nagy mérkőzést...

Gyermekkorom talán legnagyobb kedvencéről van szó, ilyen inspiráló filmet keveset láttam. Számomra ez az a film, amely az emberi küzdeni tudásról, kitartásról, akaraterőről a legtöbbet mondja.  egy olyan film ,amelyet minden középiskolában, illetve sportolónak kötelezővé tennék megtekintésre. Ugyan a Rocky sportfilmként van meghirdetve, ám jóval több annál: itt a boksz csupán egy eszköz, amely a kitörési lehetőséget jelenti Rockynak a mérhetetlen szegénységből. Elkeseredett, és lecsúszott munkásembereket látunk, akiknek semmi sem jött össze életük során, és a bunyós az egyetlen akinek lehetősége van kitörni ebből a közegből. Rocky a nép gyermeke, hiszen egy iskolázatlan faragatlan, csupa-szív fickó, aki megvalósíthatja az amerikai álmot. Apropó amerikai álom: ugyan ennek a beteljesedése zajlik a szemünk előtt, ám nem feledkeznek meg bemutatni, mennyire is hazug eszmény ez. [Rockynak bemesélik, hogy Apollo azért akar megküzdeni vele, mert jó bunyósnak tartja, holott áldozati báránynak viszik oda, akire minden reális esély szerint totális vereség vár, egy ország szeme láttára .]  Fontos megemlíteni a két főhős Rocky és Adrian szerelmi sztoriját is, amely egy újabb plusz motivációs forrásként szolgál a végső cél elérésének érdekében. [Megjegyzem ez a szál véleményem szerint rendkívül ízlésesen lett tálalva.]
A Rocky olyan szempontból is újítónak számított, hogy először alkalmazta a sportfilmek azóta már elengedhetetlen kellékének számító montázst a főhős felkészüléséről. A bokszjelenetekre külön ki kell térni, hiszen mégis csak egy bokszoló sztorijáról beszélünk. A szériát rengetegen vádolták antirealizmussal, mondván teljesen infantilis küzdelmeket látunk. Ezzel nem értek egyet,  szerintem ez egy tudatos rendezői döntés, amely azt hivatott bemutatni, hogy Rockynak szinte a poklon is át kell jutnia a végső céljai elérésében.

A színészi alakítások egytől-egyig kitűnőek, Stallone élete szerepében nyújtja élete alakítását. [Bár a rossz-nyelvek szerint igazából önmagát hozza.]
Ezen kívül még meg kell említeni a Bill Conti által jegyzett filmzenét, amely az egyik legismertebb a történelemben, valamint hasonlóan a filmhez, szintén ad egy fajta lelki pluszt a nézőnek.

A film sikere után Stallone nem tudott ellentmondani a csábításnak, valamint színészi karrierje sem alakult túl sikeresen, így folytatást, majd folytatásokat készített a philadelphiai hős történetének. Az epizódok váltakozó kritikai sikere ellenére mai napig népszerűbbek, ám, nem szabad elsiklanunk afölött a tény fölött, hogy az idő előrehaladtával egyre gyengébb minőségűek lettek.  Úgy tűnt az ötödik rész totális kudarca után befejeződik a franchise, ám hála az égnek Stallone úgy döntött, hogy méltóképp elbúcsúztatja legendás karakterét, és elkészítette a Rocky Balboát, amely minden tekintetben méltó lett a nagy elődjéhez.

10/10 [sajnos nem tudom objektívabban nézni. :)]

Az egyik kedves hozzászóló hiányolta a 10-es buddy cop film listáról Ötvös Csöpi és doktor. Kardos doktor karakterét, Jómagam ugyan nagyon szeretem a Csöpi filmeket, de a 10-es listára nem férne fel egyik sem. Most azonban itt az idő, hogy külön bejegyzést szenteljek az egyik filmnek, hiszen 22 éves lett legutolsó mozis kalandjuk a Hamis a baba.
Bujtor István 6 év szünet után látta elérkezettnek az időt, hogy újra a legendás zsaru bőrébe bújjon  A színész ezúttal is magára vállalta a rendezés feladatait.
A történet szerint egy kamionsofőr feleségét lelövik, valamint a férfit is súlyosan megsebesítik. a rendőrségnek nincsen semmi nyoma az elkövető után, csak egy cédula, melyre az "Így jár minden tolvaj" felirat található. A bűneset felderítésével Kardost bízzák meg, aki azonban tudván, hogy egyedül képtelen megoldani az ügyet a rendőrségtől kirúgott régi kollégája segítségét kéri. A megsebesített kamionsofőr vallomása alapján a szálak egészen Athénig vezetik a zsarupárost.

Véleményem szerint ez a legjobb Ötvös Csöpi film, amelyben minden megtalálható ami egy szórakoztató filmhez kell: a szokásos bejáratott karakterek itt működnek a legjobban, vicces mellékszereplők, gyönyörű környék, százszor idézhető beszólások, a szokásos verekedések izgalmas és meglepő történet és véleményem szerint a sörös Sándor által alakította Színész Bob messze a széria legjobb gonosztevője. A film sikeréről mindent elmond, hogy bár 1991-ben csak öt napig vetítették, nem volt ennél nézettebb film az évben. Szerintem Bujtor István jól tette volna, ha itt nyugdíjazza Ötvös karakterét, és nem készíti el a Zsaruvér és csigavér filmeket, amelyek egy kicsit aláásták a szememben a filmek nimbuszát.

10/7

Sacha Baron Cohen talán a legismertebb aktív humorista a világon. Ugyan a komikus több filmben is játszott, 4 szerepével örökre beírta magát a mozi történetébe. Ez a négy szerep volt. Ali G, Borat, Brüno, valamint a Diktátor figurája. Filmjeire jellemző, hogy nem tisztel semmit, és senkit, képes elmenni a legvégső határig az emberek heccelésében, valamint, hogy szerepeivel a politikai korrektség teljes szétzúzására törekszik. Bár én a középső két művét tartom a főalkotásának, az Ali G is nagy kedvencem, amely 2002 karácsonyának másnapján érkezett a magyar moziban. Első híres karakterét alteregóját 1998-ban hozta létre, és olyan sikeressé vált, hogy még saját tv műsort is kapott da ali G Show címen, valamint szerepelt Madonna egyik videoklipjében is.
A történet egy magát fekete utcagyereknek képzelő igazi semmitevőről szól, aki természetesen fehér, és a középosztálybeli. Ali egész nap hasonló szubkultúrába tartozó haverjaival lóg, valamint gyerekeknek tart előadást, hogy hogyan védjék meg magukat a gettóban.   A cselekmény egy Staines nevű brit kisvárosban játszódik, ahol nem hogy valódi gettó, de még valószínű bűnözés sincs igazán, ám a helyi 2 gengek" között bőven van rivalizálás a területszerzés miatt.
Ali egy szerencsétlen véletlen folyamán az alelnök látókörébe kerül, aki abból a célból, hogy a miniszterelnök megbukjon bebeszéli hősünknek, hogy induljon el a helyi képviselőválasztáson. azzal azonban nem számol, hogy Alinak ez sikerül, és nem tudja megállítani annak politikai felfutását. Ali sikert sikerre halmoz, a saját maga módján elkápráztatja a királynőt, megreformálja az oktatást és a bevándorláspolitikát, valamint  némi marihuána segítségével még egy közelgő háborút is meggátol. ám a miniszterelnöknek egy félreértés miatt távoznia kell, vele együtt ali is repül, és az az ipse veszi át a hatalmat, aki gonoszabb, mint Darth Vader. ekkor főszereplőnk rájön, hogy ezt nem engedheti, és céljai érdekében még békeszünetet is hajlandó kötni ősellenségeivel, és véget vetni a bandaháborúnak.
Komolytalannak hangzik? Ha elsőre megvizsgáljuk az is, ám a film legmélyén van az igazi tartalom. Ez a film gúnyt űz abból a szubkultúrából, akik gengszterrapet hallgatnak, melynek hatására a gettóban érzik, valamint feketének képzelik magukat.
Cohen két későbbi szerepével ellentétben nem egy áldokumentalista jellegű filmről beszélhetünk, hanem egy előre leforgatott játékfilmről, ám ez cseppet sem von le az alkotás érdemeiből.  A színész rajongói közül sokan mondják a filmről, hogy nem annyira non píszi, mint a másik kettő, ám én ezzel nem értek egyet. Viccet csinálnak a nyomorékokból, a kövérekből, a feministákból, a politikából és még egy tucat dologból. a jelenetek csak tovább fokozzák ezt a jelelget, elég csak a "Idétlen öltözékű fickóra, akit egy vak utcaseprő elégít ki kézzel."jelenetre gondolnunk.
Igazi rétegfilm, amely azonban nem való mindenkinek, akadnak olyanok, akik megbotránkoznak rajta, mások túl gyerekesnek találják, de akinek tetszett a Borat, illetve a Brüno humora azok ezt is szeretni fogják,

10/8,5

10 évvel az amerikai bemutató után végre hazánkba is eljutott a két szeretni való csirkefogó kalandja.  Az amerikai vadnyugat két ikonikus figurájáról Butchról és Sundanceről van szó. Már életük, illetve haláluk is legendás, volt, így nem volt kérdés, hogy történetüket egyszer a filmvásznon is megtekinthetjük.  A film forgatókönyvírója William Goldman volt, aki akkoriban rekordösszegnek számító 400 ezer dollárért vásárolta a szkriptet. A rendezői székbe pedig az a George Roy Hill ült aki később a Nagy balhé című klasszikust is filmre vitte. Bár a film műfaját tekintve western, nem a szokványos formuláját követi a műfajnak.  a történetet egyaránt átszövik drámai, illetve vígjátéki elemek, utóbbiakból én többet éreztem. Érezni az alkotáson a kor szellemét, hiszen ez tulajdonképpen három hippi története, a 19. századba áthelyezve, és emellett a hippikre jellemző életszeretet is megtalálható a filmben.
A történet szerint Butch és Sundance a múlt század első éveiben rendre bankokat, és vonatokat fosztogat. A pandúrok hiába találnak ki bármi újat ellenük, ők mindig egy lépéssel a törvény előtt járnak. A seriffek ekkor döntenek úgy, hogy fejvadászokkal kerestetik hőseinek, akik inkább olajra lépnek és Bolíviába költöznek. Velük tart, Etta is, aki ugyan Sundance  barátnője, de jól láthatóan Buchhal is éreznek egymás iránt valamit. a kezdeti nehézségek ellenére itt is sikert sikerre halmoznak, ám a helyi nagyúrral is összerúgják a port, aki az egész bolíviai hadsereget uszítja rájuk. Ekkor érkezünk el az izgalmas, drámai, ám egyben mégis felemelő fináléhoz, melyet azóta is számolatlanul megidéztek.
Az elválaszthatatlan páros Paul Newman és Robert Redford alakítja. Előbbi akkor már befutott sztárnak számított, és itt is kifogástalan alakítást nyújt, kollégája akinek talán ez volt az első világszerte ismert alakítása, is felnőtt Newman szintjére.  A történet harmadik szereplője Kathreine Ross, aki talán pályája legjobbját nyújtja Etta aggódó, és hűségesen szerető szerepében szerepében.  Érdekesség, hogy ez Redford kedvenc szerepe, olyannyira, hogy erről nevezte el a Sundance filmfesztivált.
Kiemelendő még a Burt Bacharach által jegyzett, filmzene, amely csakúgy mint a film legendás lett.
Örök western klasszikus, amely az elmúlt több mint 4 évtizedben semmit sem kopott varázsából.

10/9,5

Ugyan már nagyon régen láttam, de emlékeim szerint Roland Joffé filmje az egyik legkegyetlenebb amelyet valaha láttam. A történet a 18. század dél Amerikájában a spanyol és portugál uralom alatt játszódik. történetünk főhőse Gabriel atya, akinek feltett szándéka,  hogy a gurani indiánokat keresztény hitre térítse. A misszióhoz egy zsoldos Mendoza is csatlakozik, aki testvére megölése miatt vezekel.  Az indiánok ki vannak téve európai uraik sanyargatásának, és emiatt a két férfi úgy dönt megvédik őket, akár a vatikáni szerződés ellenére is.
Joffré filmje egy korhű, eredeti helyszíneken forgatott kosztümös dráma. Az atya szerepében Jeremy ironst láthatjuk, akinek ez volt az első igazán nagy filmszerepe, és kitűnően alakít. érdekesség, hogy nem alkalmaztak kaszkadőrt, és az egyik jelenet forgatásánál a brit színész majdnem nyakát szegte. Mendozát a nagyszerű Robert De Niro alakítja, a színészzseni karaktere jellemfejlődését, valamint annak lelki szenvedéseit hihetetlenül alaposan és persze nagyszerűen mutatja be. A mellékszerepekben is olyan később befutott színészeket láthatunk, mint Aidan Quinn és Liam Neeson.
Ki kell emelni Chris Merringes operatőr munkáját, amelyet Oscar díjjal jutalmaztak. A filmzenét Ennio Morricone szerezte, és nyugodtan mondhatom, ez az olasz mester egyik legnagyszerűbb műve. A filmet 1987-ben Cannes-ban Aranypálma díjjal jutalmazták a legjobb film kategóriájában.
Ugyan a film nem is vált akkora klasszikussá, mint amit érdemelt volna, de aki megnézi egy minden ízében nagyszerű drámát láthat. Akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, vagy aki esetleg újra szeretné nézni, annak üzenem, hogy e hét szombaton az egyik filmcsatorna műsorára tűzi.

10/7,5