Megtörtént az amire 2012-ben mindenki, 2013-ban viszont senki sem számított: Maverick Vinales a legkisebb kategória új uralkodója. De lássuk mi vezetett ehhez az "elkerülhetetlen" végkifejlethez. Maverick 1995 január 12-én született a katalóniai Figueras városában. Igazi motoros családba született, hiszen Iasac unokabátyja is a világbajnokságban versenyez. Tehetsége már 7 éves korában megmutatkozott, mikor megnyerte Katalónia 50 köbcentiméteres motoros bajnokságát. Gyermekként még nem döntötte el, hogy motocrossosként, vagy aszfaltversenyzőként folytatja karrierjét, ám hála az égnek az aszfalt felé vette az irányt. Sorra nyerte az egyre rangosabb bajnokságokat, s úgy tűnt 2010-ben bemutatkozhat a világbajnokságban, ám ekkor az alsó korhatárt 15-ről 16-ra módosították. Ebben az évben megnyerte a spanyol bajnokságot, legnagyobb ellenfelét Miguel Oliveirat az utolsó futam után előzte meg az összesítésben. Ők ketten összecsaptak az Európa bajnokságon is Albaceteben, s ismét a portugál gratulálhatott hősünknek. Ezután mindketten egy világbajnoki szerződéssel ünnepelhették az új évet.

Maverick a Paris Hilton nevével "fémjelzett" SuperMartxé VIP team Apriliakának nyergében mutatkozott be a bajnokságban, csapattársa a jóval rutinosabb Sergio Gadea lett. Már az év eleji teszteken is jó teljesítményt nyújtott, de a katari versenyen nyújtott remek teljesítménye, s 9. helye  mindenkit meglepett. Jerezhben fékhiba miatt kiesett, ám estorili 4. helyére már mindenki felkapta a fejét. "Ez a srác még idén esélyes a győzelemre" hangoztatták egybehangzóan. Arra ami azonban le Mans-ban történt senki sem számított: nem volt elég, hogy az első sorból rajtolt a versenyen végig tartotta a lépést a későbbi világbajnokkal, az utolsó kört végig támadta, ám nem tudott előzni, s mindenki elkönyvelte, hogy Terol a 4. futam után 100 százalékos teljesítménnyel fogja vezetni a bajnokságot. Ám nem így történt hősünk ugyanis az utolsó kanyarban talált egy előzésre alkalmas helyet, s így megnyerte élete 4. versenyét!. Egycsapásra híres, s elismert versenyző lett. Barcelonában Zarco büntetése miatti 2. helye pedig bizonyította, hogy nem egyszeri kiugró eredmény volt a franciaországi remeklés. Olyannyira nem, hogy Silverstone-ban már ő indult a pole pozícióból, ám túl agresszívan motorozott, s végül elesett az esőben. A következő futamot az asseni katedrálisban rendezték, ott ahol szinte csak a legnagyobbak nyernek.. Ismét megcsípte az edzéselsősége, majd végig dominálta a versenyt, mikor elkezdett esni az eső. Mindenki megdöbbenésére a futam azonban ment tovább, de Vinales elbírta a terhet, s amikor az eredeti táv 75%-ának eltelte után leintették a futamot már kétszeres futamgyőztesnek mondhatta magát. A csapat diadalát Gadea 3. helye tette tökéletessé. Sikerei azonban egy nem várt rosszat is magukkal vonzottak:a csapat multimilliomos tulajdonosnője rendszeres látogatója lett a versenyhétvégéknek. Mugelloban nagy csatában megszerezte a bronzérmet, majd ugyanezt a pozíciót mondhatta magáénak Németországban is. [Bár itt megszerezte pole pozíciót, a MotoGP történetének legszorosabb befutója nélküle zajlott le]. Az ezt követő 6 futamból ugyan "csak" kétszer állhatott fel a dobogóra, de tehetsége, eredményei, és érett versenyzése előtt mindenki kalapot emelt. Időközben a nála 10 évvel idősebb Gadea is megunta, hogy egy "kisgyerek" folyton jobban teljesít nála, s szép csendesen távozott a Moto2-be. A tragikusan záruló sepangi hétvégén azonban ismét megvillantotta, hogy miért is akkora tehetség, s a jóval rutinosabb Sandro Corteset nagy csatában legyőzve ismét futamot tudott nyerni. Matematikailag ugyan még volt esélye a 3. helyre, ezzel azonban csak a legelvetemültebb szurkolói számoltak, pedig mindenkinek kellett volna. Elérkezett 2011 november 6.-a, amikor utoljára rendeztek 125 köbcentiméteres motoroknak világbajnoki futamot. A 3. helyért folytatott csata eltörpült Terol és Zarco vb címért címért folytatott csatája mellett. Az esős időmérő alaposan felforgatta az erősorrendet, s így hősünk csak a 8. helyről várhatta a startot [közvetlenül Cortese mellől.] Szépen lépkedett előre, mikor is a német elesett, s így hősünk előtt megnyílt az út, hogy odaérjen az összetett dobogóra. Nem is hibázott, s a már világbajnok Terol [Zarco időközben elesett] sem nagyon hajtotta magát a győzelemért, így összejött a célkitűzés. Maverick Vinales győzelmével zárult le egy nagy korszak. Ami azonban ennél is fontosabb volt, egycsapásra a 2012-es év legnagyobb esélyesét tisztelhettük személyén.

A 125-öt felváltotta az új kategória a Moto3, melynek bemutatkozó versenyére Katarban került sor 2012. húsvét vasárnapján. Maverick a 2. helyről várhatta a történelmi rajtot, s végig az élmezőnyben haladt, mikor az abszolút újonc Romano Fenati egyszerűen faképnél hagyta, s egyre nagyobb előnyt épített ki magának, ám hősünk ekkor azt mondta elég, visszaelőzte az olaszt s aratott ismét történelmi győzelmet. Jerezben semmi sem jött össze neki, s meg kellett elégednie a 6. hellyel, Fenati pedig agyonverte a mezőnyt. Estorilban kiderült, hogy ez az év is egy Vinales és Cortese  közötti csatáról fog szólni, de egy kicsit nagyobb tétért a világbajnoki címért. Parázs küzdelem alakult  ki köztük, de a befutó után végül a német ünnepelhetett. Le Mansban  minden idők egyik legkisebb kis-kategóriás versenyén poleból indult, s biztosan haladt az esőben mikor is elesett, s így hátrányba került Cortesevel szemben. Ami ezután következett, az egyszerre volt meglepő, ám mégis papírforma a következő három versenyt [Barcelona, Assen és Silverstone] tanári versenyzéssel megnyerte, a bajnokságot a kiegyensúlyozott Cortesevel szemben is simán vezette. Ám ekkor megtörtént a dráma a német futamon semmi sem jött össze: mindössze a 24. helyről rajtolhatott, s a 17. helyen ért célba, amiért mind tudjuk nem jár pont. A kisiklást azonban egy fantasztikus mugelloi győzelemmel feledtette. A spanyol klasszis, a helyi hős Fenati, s a rutinos Cortese egy század másodpercen belül hasította át a célvonalat.  Ekkor következett az egy hónapos nyári szünet mely nem is jöhetett volna rosszabbkor hősünknek, aki lendületben volt.  Az indianapolisi versenyen a győzelemért csatázott, mikor az utolsó körökben  is elesett, s végig kellett néznie, ahogy Luis Salom aratja le a babérokat. Ez a bukás mintha megtörte volna, hiszen az ezt követő két futamon nem tudott felállni a dobogóra. Eredményei elismeréseként arra számított, hogy a 2013-as évet már Moto2-es pilótaként kezdheti, ám csalódnia kellett. Csapatával olyannyira megromlott a viszonya, hogy nem indult el Aragóniában, majd a Maláj nagydíj hétvégéjén egyszerűen fogta magát, s hazarepült. Közben azonban még szerzett egy szerencsés 2. helyet Motegiben. A malajziai incidens után világossá vállt számára, hogy a világbajnoki címre már nincs esélye, de nagy nehezen meggyőzték, hogy induljon el az utolsó két futamon. Rajthoz állt, hogy megszerezze az összetett ezüstérmét, ám a kitűzött cél nem jött össze. Ismét 3. lett az év végén, de ezúttal óriási csalódásként élte meg mindezt. Nem is kell mondani, hogy szinte elmenekült a Bluesenstől.

A 2013-as szezonra a Team Calvo csapathoz szerződött. Elég nehéz volt csapatot találnia, hiszen nem sokan akartak egy roppant tehetséges, ám érzelmileg és lelkileg labilis fiatalembert szerződtetni. A dicstelen évadzárást követően senki sem tudta mire számítson Vinaelstől, így bár megemlítették a végső győzelemre esélyes pilóták között, a legnagyobb esélyesnek mégis Luis Salom számított. Az idény idén is Katarban kezdődött, s a néhány helyszínen tartózkodó, valamint a tv előtt ülő több millió néző fantasztikus csatát kapott húsvéti ajándékba. [az 5. helyen befutó Jonas Folger hátránya nem volt 1 másodperc!] Vinales végül nem bírt Salommal. de Rinst nagy csatában sikerült legyőznie. Az austini sprintfutamon [az újraindított verseny távja 5 kör volt] végig dominált, ám Rinsnek sikerült kihasználnia egy apró megingását, s legyőznie hősünket. Azonban senki sem vonta kétségbe, hogy új csapatában  visszanyerte motivációját, ezt egy remekbe szabott jerezi győzelemmel nyomatékosította is. Franciaországba önbizalomtól duzzadva érkezett meg, s ha már ott volt, az idei év egyik legsimább győzelmét aratta. Ekkorra körvonalazódni kezdett, hogy az idei év Maverick Vinales, Alex Rins és Luis Salom hármas párbajáról lesz nevezetes. [Ki  gondolta volna, hogy még a Jó a rossz és a csúfénál is izgalmasabb lesz.-elnézést a kiszólásért] [Ez a hármas olyan keményen ledominálta az idei mezőnyt, hogy összesen hat pilótának sikerűlt dobogóra állnia a szezonban.]. A következő futamokon sorra hozta a pódiumokat, ám hol egyik, hol másik, hol mindkét riválisa fölé kerekedett. Szakértők meg is jegyezték, hogy mintha Vinales elveszítette volna magabiztosságát a befutóknál, s inkább ellenfelei hibáiból profitál. Szerintem ez nem teljesen így volt, hanem felnőtt a feladathoz, mondván nem az számít, hogy ki nyeri a csatát, hanem, hogy a háborút ki nyeri meg. Az első futam melyen lemaradt a futam utáni pezsgőzésről a brit nagydíj volt. Az eszt követő két versenyhétvégén Rins mögött szerzett ezüstérmet, ám ő inkább az összetettben végig vezető Salomra figyelt, akin 14 pontot sikerült is hoznia. Malajziai 5. helye után bajnoki esélyei egyre halványodni kezdtek, majd az Ausztráliában elszenvedett dühítően kis különbségű vereség [3 ezred] szinte teljesen szertefoszlottak. A Motegiben megtartott futam előtt, már mindenki a Salom vagy Rins kérdést tette föl magának, ám tévedniük kellet. Az utóbbi évek egyik legdrámaibb versenyén, előbb a rutinosabb listavezető bukott, majd 3 körrel a vége előtt Rins is elesett. [végül 24. lett], így megnyílt az esély Maverick előtt. Aki élt is a lehetőséggel, bár befutóra ismét kikapott [ezúttal az élete első győzelmét arató Alex Marqueztől], ám egycsapásra ismét az esélyesek között találta magát, mivel az összetettben már a 2. helyen tanyázott. A szezonzáró Valenciai futam előtt ez volt az állás: Salom: 300, Vinales 298, Rins 295. Minden motorsport rajongó tudta, hogy nagy esély van area, hogy ilyet életében maximum egyszer vagy kétszer lát, s a legdrámaibb végkifejletre is felkészült lelkiekben. Az edzésen Salom, Rins, Vinales sorrendben végeztek, s ez csak tovább bonyolította az amúgy sem egyszerű képletet. 2013 november 10.-én aztán kezdetét vette az évszázad motoros párbaja. Hősünk kapta el legjobban a rajtot, rögtön az élre állt, ám Salom Rins, és Folger szinte tapadt rá. Salom és Vinales körönként előzgették egymást, Rins kivárt, amikor megtörtént az év hibája: Salom elesett, s a 17. helyre tudott visszaállni. A képlet egyszerű volt aki győz az lesz az új király. Körről körre. kanyarról kanyarra előzgették egymást, de nem bírtak egymással. Csatájuk olyan mértékű volt melyre már-már nincsenek is szavak. Az utolsó körre Vinales Rins sorrendben fordultak, s az ifjabb spanyol hiába támadott úgy tűnt nincs esélye, s Maverick beteljesíti sorsát. ekkor azonban sikerült helyet találnia, s előzött, az utolsó kanyarra elsőként fordult, de itt még messze nem volt vége, sőt! Rins ugyanis rosszul választotta meg az ívet, Vinaeles jobban gyorsított ki, s megnyerte a világbajnokságot!  Hihetetlen pillanat volt ez amire mindenki számított, s szinte senki. Az az ember lett az év királya, aki annyi csatát veszített el, aki hármuk közül a legkevesebb futamot nyerte, viszont aki a legkiegyensúlyozottabb volt.

Maverick Vinales tehát elkönyvelhette eddigi pályafutásának legnagyobb sikerét, de messze még a vége. Jövőre ugyanis már a Moto2-ben fogja húzni a gázt a Pons csapatban. Csapattársa egy bizonyos Luis Salom lesz. Parázs, de nagyszerű csatákat ígérő szezon elé nézünk.