Néhány napja végre végignéztem a televíziózás történetének egyik legautentikusabb sorozatát a Spartacust. Hihetetlen, hogy ez a széria mennyire formabontó volt, és mennyire lesöpört nálam minden addigi kedvencet, a 39 epizódot szinte katartikus élmén volt végignézni. a Róma című sorozatot ugyan nem láttam végig, de véleményem szerint a Spartacus teljesítette be azt az utat, amelyet a nagy előd kitaposott. hogy mekkora hatással volt rám a sorozat azt mi sem bizonyíthatja jobban, minthogy egy egész bejegyzéssorozatot fogok szentelni neki a következő napokban, hetekben. eme sorozat első darabja. 10 kedvenc főszereplőm rövid bemutatása. A bemutatások spoilereket tartalmaznak.

1. Gannicus [Dustin Clare]: Ha nincs Andy Whitfeld szomorú betegsége [mely később a színész halálával végződött], talán sohasem mutatják be az Aréna istenei előzményszériát, és talán sohasem lesz Gannicus karaktere ennyire népszerű. Nálam ő a gladiátorok csúcsa, Batiatus szavait idézve "Ilyen egy kibaszott gladiátor!" Veretlen bajnok, aki elnyeri a szabadságát, ám személyes bosszúja hajtja Róma ellen. A harcokat akkor dönti el, mikor akarja, nem ismer irgalmat, sem félelmet. "Magánéletében" kicsapongó, szinte állandóan részeg, vagy nőzik, vagy általában a kettőt ötvözi, de ez csak egy maszk amit magára vett. Igenis egy érzőszívű, és szerető férfi, legnagyobb tragédiája, hogy pont barátja feleségébe szeretett bele halálosan. Véleményem szerint Melitta halála miatt egy kiégett életunt emberré vált, aki fent említett szokásaival leplezte valódi énjét. Tipikusan az az ember aki ha meghal, akkor azt vagy az arénában, vagy a csatamezőn akarja megtenni, épp ezért szomorú, hogy végül a régi gladiátorok közül pont ő végzi a kereszten.

2. Quintus Lentulus Batiatus [John Hannah] Spartacus dominusa egyik személyes kedvencem. Tipikusan az az ember, aki a pofádba röhög, majd mikor mögéd kerül, képes a legkisebb moralizálás nélkül hátraszúrni.  Teljesen antiszociális, aki céljai elérésében bármire képes, még akár a saját apja megölése is felvetül gondolataiban. A Vér és homok igazi méregkeverője, a főbb karakterek halálának jelentős százalékának vére az ő kezéhez tapad. Személyére jellemző, hogy hiába játssza meg az urat, mikor az úri máz lemállik róla, előjönnek dühkitörései, valamint ritka mocskos szája is kinyílik. Spartacus keze által leli halálát, annak bosszúja kezdése képpen.

3. Julius Caesar [Todd Lasance]: A zárószéria egyértelműen legikónikusabb karaktere. Casesarról már nem egy filmadaptációt láthatunk, de ilyet még soha sem. Itt nem a nagy hadvezért látunk, hanem egy patrióta, italozó, kurvázó, istenkáromló, és végtelenül lenéző félállatot. Az Átkozottak háborújának legjobb pillanatai, mikor beépül a lázadók közé, és az oszd meg és uralkodj elvét követve belűről omlasztja Spartacus rendszerét, illetve mikor átadja Tiberiust a lázadóknak. Nem tudom, hogy megvalósul-e a személyéről szóló spin off terve, de én nagyon reménykedem.  

4.  Crixus [Manu Benett]: A veretlen gall, aki az aréna koronázatlan királyaként tényleg Isten lehetett. A 0. illetve az első évadban, egy olyan embert látunk, akinek nem jelenthet nagyobb dicsőséget semmi, minthogy ezrek skandálják a nevét, és, hogy gyilkolhat. A Theokolés elleni legendás összecsapásban szerzett sérülése, valamint Navie iránt érzett szerelme viszont kicsit megváltoztatta. Ezután a csatában ugyanazt a vérszomjas állatot látjuk, ám emellett aggódó és szerelmes férfiként is "bemutatkozik". Spartacus ellenségének hiszi magát, ám valahol csodálja a rák fővezért, amit az utolsó megjelenésekor meg is vall. Úgy gondolom, hogy a hősök közül messze őt érte a legméltatlanabb vég. Apró érdekesség, hogy ő szerepelt a legtöbb epizódban.

5. Spartacus [Andy Whitfeld és Liam MciItyre] Nem lehet listát csinálni a címszereplő nélkül. Utálja a rómaiakat, mert elvették tőle aut akit mindennél jobban szeretett, ez számára elég volt ahhoz, hogy kirobbantsa azt a szabadságharcot, mely a köztársaság 4 évszázados története során a lehető legnagyobb sebet ejtette annak testén.  Gluber elleni bosszúja a második évad legnagyobb jelenete, azt a gyűlöletet a szemében érdemes megfigyelni. karakteres vezére volt a lázadóknak, egy olyan ember akiért tűzbe mentek volna a többiek. Olyan szinten tudta fanatizálni kis lélekszámú seregét, hogy azok elhitték van esélyük a dicső Róma ellenében is. Andy Whitfeld nagyszerűen hozta a szerepet, ám tragikusan fiatalon bekövetkezett halála miatt nem tudta végig vinni a projectet, utódját hiába kritizálták, szerintem minden tekintetben méltó volt a walesihez. A sorozat visszatérő gegje, hogy eredeti nevét soha nem említik meg.

6. Agron [    Daniel Feuerriegel]: Spartacus germán alvezérének jellemfejlődése látható talán leginkább a sorozatban. Az első részekben, mindig bátyja segíti ki a bajból, ám annak halála után egyedül kell megállnia a helyét, és meg is teszi. Talán az egyetlen ember akiben a fővezér maradéktalanul megbízhat, hiszen, ha nem is ért egyet Spartacussal, még akkor sem fordul szembe vele. A Bosszú évadban legerősebb pillanatai mindenképpen Crixussal való rivalizálása, valamint kibékülése. Talán ő látta a legreálisabban a kialakult helyzetet. Meg kell említenünk Nasírral való viszonyát, mely arra volt jó, hogy a germánt egy érző és szerető férfinak állítsa be, akinek immár sok veszíteni valója van, viszont a 3. évadban bemutatott kamu szerelmi háromszög felesleges volt.

7. Ashur [Nick Tarabyay]  A szír mocsadék a széria fő szarkeverője. Ő az az ember alatti lény aki néhány aranyért még a lelkét is eladná. A prequel sorozatban gladiátorként kerül az arénába, ám ahogy Oinemaos is fogalmazott nem méltó arra, hogy gladiátornak nevezzék. Már az arénában is csak a cselszövés, illetve a sportszerűtlen küzdelem volt, amihez értett. Miután Crixus elintézte a lábát, egyértelmű volt, hogy a ludusban marad, de nem mint harcos, hanem mint a dominus tanácsadója. Szívből gyűlölte a gall bajnokot, és ott állt rajta bosszút, ahol annak a legjobban fájt. nem volt kérdés, hogy a 2. évadban kinek az oldalára fog állni, illetve kiknek a seggét fogja nyalni a gazdagság reményében. Bevallom ritkán tetszett annyira haláljelenet, mint mikor ezt a kis gecit Naevia egy fejjel megrövidítette.

8.Marcus Licinius Crassus [Simon Merrels]. Igazi felüdülés volt Crassust látni a főellenség szerepkörében, pláne a fennhéjázó, és túljátszó Gluber után. Az egyetlen ember a hadseregben aki komoly fenyegetésnek tartja a lázadókat, és valamilyen szinten még tiszteli is azokat. Bár egy számító ember, mégis az antagonisták közül vele lehet a legkönnyebben azonosulni. Ennek oka, az őt játszó színész nagyszerű játéka, melyben hibátlanul mutat be egyszerre egy szerető férfit, egy fiával konfliktusba kerülő apát, egy Rómát és saját magát mindennél előrébb helyező államférfit, valamint egy kitűnő hadvezért, akinknek sikerült vasfegyelmet tartania.

9. Oenamaos [Peter Mensah] Gladiátorként messze kiemelkedett Batiatus házából, ám Theokoles elleni összecsapás után már nem volt alkalmas harcolni. Ezután átvette a doctore rangot, és keménységével, szigorával mutatott példát az újoncoknak. A házhoz az utolsó pillanatig hű marad, és mikor Crixus közli vele a történteket, látszik, hogy egy világ omlott össze benne. Mikor eldobja a kardját még nem tudja kinek az oldalán áll, mikor az egy rómait talál, immár hivatalosan is lázadó lett. A Bosszú elején nem tart Spartacusékkal, inkább lemegy a tárnákba harcolni, hiszen neki a harc a lételeme. Ezután végül beáll a sorba, Gannicussal is rendeződik a viszonya, ám a Vezúv elfoglalásánál elesik a csatában.  

10. Ilythia [Viva Bianca] A női Ashur aki talán még a szírt is felülmúlja fondorlatosságban. Igazi pszichopata, aki rájött, hogy teste igazi fegyver, és azzal is képes manipulálni a férfiakat. Lucretiaval való ellenségeskedései szintén a sorozat remek pillanatait jelentik. Megveti Spartacus, és mindent elkövet, hogy a tráknak ártson, ám amikor elfogják könyörög az életéért. Olyan ember aki bármit képes bevetni abból a célból, hogy amit akar azt megkapja. Beszámíthatatlanságára talán a legjobb példa, hogy lelkiismeret furdalás nélkül képes gyilkolni. A széria egyik legnagyobb erénye volt nálam, hogy mégis megsajnáltam, mikor újszülött fia életéért könyörgött.