Ma ünnepli 60. születésnapját minden idők egyik legsikeresebb, és legkiemelkedőbb tornásza. Magyar 1965-ben kezdett versenyszerűen tornászni, az FTC színeiben.  Egész pályafutása során hű maradt nevelőegyesületéhez valamint edzőjéhez Vígh Lászlóhoz.  Kettejük munkakapcsolata során számos új technikai elemet dolgoztak ki, és értek el olyan sikereket, melyek szinte példa nélküliek a hazai tornasportban. Bár főszáma a lólengés volt, első felnőtt versenyén a müncheni olimpián több más számban is indult. Élete első ötkarikás játékairól egy 8. hely volt a legjobb eredménye, melyet a csapattal szerzett. 1973-ban edzőjével beemelte gyakorlatával az úgynevezett Magyar vándor elemet, mely formabitónak számított a számított a szer történetében. Még ebben az évben aranyérmet szerzett az Európa bajnokságon. 1974-ben már ő volt a világ legjobbja, majd egy évvel később ismét a kontinens legjobbjává lépett elő.  A montreali olimpián előbb 4. lett a csapattal, majd gyakorlatát tökéletesen bemutatva a lólengés olimpiai bajnoka lett. 23 évesen felért a csúcsra, ám a versenyzést nem hagyta abba. Olyannyira nem, hogy a következő évben újabb Európa bajnoki címet, valamint Universiade győzelmet tudhatott a magáénak. 1978-ban és 79-ben megnyerte mindkét világbajnokságot, utóbbit legnagyobb riválisa az amerikai Thomas hazájában. Mivel legnagyobb riválisa nem utazhatott ki a moszkvai olimpiára, így a kérdés az volt, elbírja-e a terhet, és pályafutására feltéve a koronát 2-szeres olimpiai bajnokként vonul-e vissza. Elbírta. Olimpiai szereplését a csapattal szerzett bronzérme tette teljessé.
Visszavonulása előtt szakedzői, majd később állatorvosi diplomát szerzett. Számos kitüntetéssel díjazták kiváló eredményeit. dr. Magyar Zoltán jelenleg a Magyar Torna Szövetség elnökeként  tevékenykedik.