Véleményem szerint Kevin Keegan volt a 70-es évek második felének legkiemelkedőbb játékosa. Az 1977 és 1979 közötti időszakot nyugodtan tekinthetjük az ő uralkodásának is. A Hatalmas Egér első számú sztárja volt a később Európa abszolút uralkodójának a Liverpoolnak, valamint a nem túl acélos válogatóbban is kiemelt szerepkört kapott.

Az 1976/1977-es szezonban a Pool gond nélkül jutott túl az első két körön, hiszen, sem a Crusaders, sem a meglepetésre őket legyőző Trabzonspor nem okozott nagy gondot számukra. A negyeddöntőben,  aztán mindennél keményebb dió várt rájuk a ST Etiene. Hiába nyerték meg az angolok egy szezonnal korábban az Uefa kupát, a franciák egy évvel korábban BEK döntőt játszhattak, így ők számítottak a párharc esélyesének.  A papírforma szerint az odavágom az angolok ki is kaptak, igaz minimális különbséggel.
A visszavágóra 1977 március 16-án került sor, természetesen az Anfield Roadon. Mindkét csapat a legerősebb összeállításában várhatta a kezdő sípszót. 2 perce sem tartott a játék, amikor a Liverpool szöglethez jutott. Kis sarokrúgás volt ez, hiszen tulajdonképpen, csapattársa hozzáért a labdához, hogy  a világsztár elinduláson.  Ami ezután következett, az mindenkit meglepett: befelé húzott, majd szinte lehetetlen helyzetből két védőjátékos között elrúgva a labdát a jobb felső sarokba lőtt. Egy ösztönös zseni felvillanása, valamint a Liverpool történetének egyik legszebb gólja volt ez.
A találkozót végül óriási csatában, hozta a Pool, és a szezon végén be is zsebelte első BEK serlegét. A döntőben Keegan utolsó vörösben játszott meccsén 3.1 arányban győzték le a Borussia Möghengladbachot. A klasszis tehát BEK sikerrel távozott, és nem kis meglepetésre leszerződött a Hamburghoz, ahol pályafutása két aranylabdáját szerezte .