Az autósport csúcsa a Forma1, az F1 az a szint, aminél már nincsen feljebb egy pilóta számára. Ha valaki bekerül az F1-be, és ott eltölt egy szezont, arra az autósport fanatikusai örökké emlékezni fognak. Ugyanakkor dőreség azt az általam vidéken tapasztalt tézist, hogy az autósport egyenlő az F1-el, és azon kívül semmi sem számít. Ha a pilóta kiöregszik a királykategóriából, vagy nem kap szerződést, akkor két lehetősége van: Vagy felhagy a versenyzéssel, vagy elszerződik valamelyik zárt karosszériás sorozatba. ugyan ez a sorozat általában az Endurance világbajnokság, vagy a DTM, de nem egy nagymenő választja a Túraautó világbajnokságot. A következőkben ismertetném annak a néhány pilótának a nevét, valamint eredményeit, akik mindkét szériát megjárták.

Gabriele Tarquini

A tar olasz versenyző az F1-ben nem ért el igazán figyelemre méltó eredményeket, bár mentségére szóljon, hogy szinte kivétel nélkül a mezőny leggyengébb autóját vezethette. Hét szezonban indult a királykategóriában, és egy pontot szerzett. A túraautózás, azonban az ő világa: 1994-ben BTCC bajnok, míg 2003-ban Európa bajnok. A világbajnokságon a kezdetek óta részt vesz, minden versenyhétvégén részt vett, bár négy alkalommal nem tudott rajthoz állni az autója meghibásodása miatt. Legjobb szezonja a 2009-es volt, amelyben világbajnoki címet szerzett. Michelisz Norbi mellett ő az egyetlen, aki három különböző márkával is futamot nyert. 50-en túl is aktív, és nem úgy tűnik, mint aki abba akarja hagyni.

F1: Csapatai: Osella [1987] [1 futam]
                      Coloni [1988]
                      FIRSTRacing [1989] [Nem indult a futamon]
                      AGS       [1989-1991]
                      Fondmetal [1991-1992]
                      Tyrell [1995]
Legjobb szezonja: 1989: 6. hely Mexikóban, 26. hely összetettben.

WTCC márkái: Alfa Romeo [2005]
                        SEAT          [2006-2012]
                        Honda       [2013-]
19-szeres futamgyőztes
Világbajnok: 2009
VB 2.             2008, 2010, 2013 

Alex Zanardi

Olaszország nemzeti hőse, a CART széria kétszeres bajnoka,  paralimpiai bajnok, valamint kitartása miatt milliók példaképe. Ez mind Alex. Első F1-es korszakáról nem érdemes túl sokat beszélni, egy pontszerzésen, valamint az évtized egyik legnagyobb bukásán kívül nem csinált semmi emlékezeteset. Amerikában azonban megtalálta számításait, előbb az év újonca lett, majd az 1997-es, és 1998-as szezonjában nem akadt nála jobb a tengerentúlon. Eredményei miatt visszakerült  a száguldó cirkuszba, és mindenki azt várta, hogy végre itt is bizonyíthatja tehetségét. Nem így történt, hiszen az élcsapatok mögötti helyet elfoglaló Williamssel még pontot sem tudott szerezni.  Egy év pihenő után visszatért régi sikerei helyszínére, és vezette a németországi versenyt, amikor súlyos balesetet szenvedett, amelyben mindkét lábát elveszítette. Míg egy átlagember örülne, hogy életben maradt, Alex azonban nem adta fel, és 2003-ban már ismét a pályán volt! egy speciálisan kialakított BMW-vel teljesítette az utolsó ETCC szezont, majd a világbajnokságban is szerződést kapott. 2005 augusztusában világraszóló győzelmet aratott Németországban, amelyet még négyszer megismételt.

F1: Csapatai: Jordan  [1991]
                       Minardi [1992]
                       Lotus [1993-1994]
                       Williams [1999]
Legjobb szezonja: 1993: 6. hely Brazíliában, 20. hely összetettben.

WTCC: márkái: BMW [2005-2009]
4-szeres futamgyőztes

Nicola Larini

 

A szimpatikus olasz versenyző, egyik személyes kedvencem volt, még az Európa bajnokság idején.
Előző két honfitársai eredménysorától ugyan nem nagyon tér el az övé, ám annyi különbség van, hogy ő legalább tudta milyen dobogóra állni egy F1-es futamon. A 80-as évek végén kezdett a király kategóriában, ám sem az Osella, sem a tragikusan rossz Modena sem pedig a története legrosszabb idényét produkáló Ligier sem volt alkalmas arra, hogy megmutassa mit is tud igazából. Nicola így a túraautózás felé orientálódott, ahol 1992-ben megnyerte az olasz Superturismo bajnokságot, majd legendás Alfájával az 1993-as DTM szezon bajnoka lett. Közben 2 futamra visszatért az F1-be, ám mélyrepülésben lévő Ferrarit ő sem tudta pontszerzésre vinni. Mivel,ő volt a Maranelloiak tesztversenyzője, így evidens volt, hogy amikor Alesi 1994-ben megsérült, akkor Larini ugrik be a helyére. A derék talján élt is a bizalommal, hiszen a tragikus imolai hétvégén 2. helyezést ért el. A következő két évet az ITC-ben töltötte, majd úgy tűnt 1997-re végre megkapja a lehetőséget, hogy egy egész idényen át vezethessen egy olyan autót, amely a rejtekajtókhoz tartozik. Nem így történt, bár a Sauberrel rögtön pontot szerzett Ausztráliában, összeveszett a csapat vezetőivel, így dicstelenül távoznia kellett.
Ezután visszatért a számára sikeresebb ághoz, és meghatározó szereplője lett az Európa bajnokságnak.
2005-ben ő vezethette a Chevrolet első autóját, és az autó óriási hátránya ellenére messze ő érte el a legjobb eredményeket a márka debütáló szezonjában. Legeredményesebb szezonja a 2007-es volt, amelyben kiegyensúlyozott teljesítménye miatt az 5. helyet szerezte meg. WTCC-as pályafutását 1 győzelemmel zárta, amelyet 2009-ben Marokkóban szerzett.

F1: Csapatai: Coloni [1987]
                      Osella [1988-1989]
                      Ligier  [1990]
                      Modena [1991]
                      Ferrari [1992, 1994]
                      Sauber  [1997]

Legjobb szezonja: 1994: 2. hely Imolaban, 14. hely összetettben

WTCC: Márkái: Chevrolet [2005-2009]
VB 5. [2007]
1-szeres futamgyőztes

Jan Magnussen

 

A Brit F3-as bajnokság, a DTM, valamint a hosszútávú versenyek egykori, és jelenlegi sztárja kivételt képez a listán. Miután 1994-ben a 14 futamon diadalmaskodott Nagy Britanniában, csapatfőnöke Jackie Stewart egyszerűen csak az "Új Sennának" nevezte. Magnussen karrierjének a Repülő skót szerint az tett be igazán, hogy falrengető sikere után a DTM-ben húzott le két évet, és onnantól fogva már nem volt a régi. Első f1-es bevetésére a Mclarennél került sor, amikor az 1995-ös Csendes óceániai nagydíjon a betegeskedő Hakinent helyettesítette. Evidens volt, hogy amikor 97-re megvalósultak Sir Jackie F1-es álmai az egyik ülést kedvence fogja birtokolni. Az öreg, és fia Paul annyira bízott a dán pilótában, hogy rögtön 4 éves szerződést kínáltak neki.Azt, hogy első évében nem szerzett pontot, mindenki a konstrukció gyerekbetegségeinek tudta. Azt azonban, hogy a következő évben is szenvedett, már nem nézték jó szemmel, és hiába ért célba 6. helyen Montrealban, mégis útilaput kötöttek a talpára. így Magnussen az F1 történetének talán legnagyobb ígéreteként dicstelenül távozhatott a száguldó cirkuszból. Ezt követően rövid ideig próbálkozott a Cart szériában, majd Le Mans felé vette az irányt. A GT kategória négyszeres bajnokát tisztelhetjük személyében. WTCC-s megjelenésére viszont csak a legelvetemültebb fanok emlékezhetnek. 2006-ban a szezon utolsó makaói hétvégéjén Andy Prialux csapattársaként vett részt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy segítse az angolt a világbajnoki címért folyó ádász küzdelemben. A dán pilóta azonban egyik futamot sem tudta befejezni.

F1: Csapatai: Mclaren [1995 1 versenyen]
                       Stewart [1997-1998]
Legjobb szezonja: 1998: 6. hely Kanadában, 17. hely összetettben

WTCC: Márkái. BMW [2006]

 

Gianni Morbidelli

 

A 80-as évek végén, és a 90-es évek elején rengeteg olasz csapat tartozott a száguldó cirkuszba, ezek az istállók főleg a hátsó traktust erősítették [általában az előkvalifikáción sem vettek jutottak túl], és ennek hatására rengeteg talján tehetség mutathatta meg, hogy mit tud a legnagyobbak között. Ahogy ezek a srácok kikoptak az F1-ből, úgy szivárogtak át az akkori nagy túraaútós bajnokságokba. Ennek a generációnak volt az egyik jeles képviselője Morbidelli. Az F1-ben a nem túl acélos Scuderia Italiaval debütált, majd az év végén már a Minardit terelgethette. Kezdőkhöz képest relatívan gyors teljesítménye, és szponzorpénzei miatt az 1991-es idényt már végigversenyezte volna a faenzaiaknál. Volna, mivel a Ferrari tesztpilótájává is előrelépett, és amikor Suzuka után Prost traktornak nevezte a szent autót, a szezonzárón Gianni csaphatott a lovak közé. Az F1 történetének legrövidebb versenyén a 6. helyen haladt, amikor a futamot megszakították, és így a fél pontot érő 6. helyet tudhatta magáénak. 1992-re visszaült a Minardiba, ám a pontszerzésről szőtt álmai nem valósultak meg.  1994-ben a Footworknél kapott szerződést, ahol két alkalommal végzett az első hatban. 95-re maradt a japánoknál, ám a teljes idényre már nem kapott szerződést, mivel Max Papissal osztoznia kellett az egyik autón. Az idény utolsó három versenyén ismét lehetőséget kapott, és Ausztráliában a sok kiesés miatt nem kis meglepetésre a 3. helyen végzett. F1-es karrierjét 1997-ben a Saubernél zárta le, amikor Larini helyét vette át.
Próbálkozott az Európa bajnokságban, a BTCC-ben, majd 2006-ban az Alfa Romeo volánjánál végre bemutatkozhatott a világbajnokságban is. A szezon első felében minden futamon célba ért, ám hat futamnak kellett eltelnie, mire egyáltalán pontot szerzett. Gyenge teljesítménye ezután is folytatódott, ezért is volt meglepő az a két 2. hely, amelyeket Brazíliában, és Mexikóban szerzett. Úgy tűnt maradhat a sorozatban, ám nem sikerült megegyeznie a BMW-vel így tovább kellett állnia. A Superstars szériában kapott ülést, ahol sikert sikerre halmozott. Zsinórban három éven át ő lett az olasz bajnok, majd 2009-ben az egész sorozatot tekintve nem volt nála jobb. Ezt a sikerét 2013-ban megismételte.

F1: Csapatai: Scuderia Italia [1990]
                       Mindardi         [1991-1992]
                       Ferrari            [1991 1 versenyen]
                       Footwork        [1994-1995]
                       Sauber           [1997]

Legjobb szezonja: 1995: 3. hely Ausztráliában, 14.hely összetettben

WTCC: Márkái: Alfa Romeo [2006]
2 dobogós helyezés

Emanuelle Naspetti

Ha ez a lista verseny lenne, hogy ki a legismeretlenebb, azok közül, akik mindkét bajnokságot megjárták, akkor ezt a versenyt ez az itáliai versenyző csont nélkül megnyerné. Négy szezont húzott le a Forma 3000-ben, és 1991-ben az összetett 3. helyén végzett, úgy, hogy 4 győzelmet aratott, és csak az idény első felében mutatott gyenge teljesítménye miatt nem tudott a bajnoki címért küzdeni.
1992-ben debütált az F1-ben a March csapatnál, és testközelből tapasztalhatta, milyen amikor egy legendás csapat megszűnik. Az 1993-as szezonban a Jordan istállónál féltucat pilóta vezetett autót, és Emanuelle is közéjük tartozott. A portugálfutamon próbálhatta ki magát, ám nem tudta befejezni a megmérettetést.  6 alkalommal startolt el a királykategóriában, ám pontot szerzett.
Egy meghiúsult Forti szerződés után, az olasz túraautó bajnokságba szerződött, amelyet 1997-ben megnyert.
A WTCC-ben 2006-ban az első két versenyhétvégét teljesítette,  nem túl meggyőző eredményekkel.

F1: Csapatai: March [1992]
                      Jordan [1993 1 futamon]
WTCC: Márkái: BMW [2006]

Tiago Monteiro

Portugália idáig utolsó F1-es pilótájaként lépett színre 2005-ben, a végnapjait élő Jordan istállónál. Első szezonjában mezőny legjobb újonca volt, egyértelműen kiemelkedett a kiscsapatok menői közül. Az emlékezetes hat autós indianapolisi versenyen, a többieknek esélyt sem hagyva, lett 3. majd a csalódott közönséget "hergelve" teljesen jogosan egyedül pezsgőzött a pódiumon. Első idényére leginkább a  kiegyensúlyozott szót lehetne használni, hiszen a 19 verseny mindegyikén célba hozta az autóját. Dobogós helyezését mindenki a körülményeknek tudta be, ám belgiumi teljesítménye elhallgattatta  a kétkedőt. Sorstársait, valamint egy Red Bullt és Saubert megelőzve szerezte meg csapata utolsó pontjait. 2006-ban maradt a Jordant felvásárló Midlantnél, ám kiegyensúlyozottsága, csak a szezon első felére volt érvényes, végtelenül gyenge versenygépével nem tudott a pontszerző helyek közelébe sem jutni.
Nem talált szerződést magának 2007-re, így jobb híján a WtCc-be szerződött, ahol egy SEAT-ot terelgethetett. Céltudatos tanulóként sorra szerezte a pontokat, Franciaországban pedig mindkét futamon 3.-ként intették le. 2008-ban megnyerte a mexikói 2. futamot, majd rajtcél győzelmet aratott hazai pályán. 2010-ben teljesítette élete eddigi legjobb szezonját, amikor a hazai futama mellett Valenciában is diadalmaskodott. 2011-es és 2012-es eredményei mutatták, hogy már kinőtte a spanyol márkát, így az utóbbi idény utolsó hétvégéit, már a Honda Civic prototipusával teljesítette. Legjobb eredményeit Makaóban érte el, ahol nem kis meglepetésre 3. lett, majd egy 4. hellyel bizonyította, hogy nem szabad alábecsülni a japán gyártót. Bizakodva várta a tavalyi szezont, ám csalódnia kellett. Talán egy versenyző sem volt annyira peches, mint ő: hol  technikai probléma hátráltatta, hol Muller lökte ki, de szenvedéseire csak Kínában talált gyógyírt, amikor két márkatársát megelőzve győzött.

F1: Csapatai: Jordan [2005]
                       Midlant [2006]
Legjobb szezonja: 2005: 3. hely az USA-ban, 16. hely összetettben

WTCC: Márkái: SEAT [2007-2012]
                        Honda [2012-]

VB 5.: 2010
5-szörös futamgyőztes

Bár, ez a lista csupán az F1-es futamokon részt vevő pilókkal foglalkozott, de megemlíteném, hogy néhány WTCC-s F1-es tesztpilótai állással is rendelkezett, valamint, hogy José Maria Lopez már a USF1 szerződtetett pilótája volt, amikor a project csődöt jelentett. Következzen tehát néhány név, a teljesség igénye nélkül:

Maria de Villotta: Marussia [2012]
Tom Croronel: Mindardi [2003]
Alan Menu: Williams: [1993]
Jörg Müllet: Arrows [1997]
                   Sauber [1998]
                    Williams [1999-2001]
José Maria Lopez: Renault [2009]