Arra, hogy melyik a legjobb Dalí festmény, olyan egyszerű rávágni válaszként A polgárháború előérzete című művét, mint a "Melyik a legjobb film?" kérdésre a Keresztapát válaszolni. Jómagam egyik távborba sem tartozom, hiszen a szürrealizmus negyedszázada elhunyt királyának véleményem szerint ez a legjobb műve.
Az 1940-ben festett kép hűen tükrözi a művész világról alkotott képét, valamint pacifizmusát. A kép üzenetét egyszerű megfejteni, mert tulajdonképpen nem látunk mást, mint: sivárságot, halált, halált és halált. Dalí többször foglalkozott műveiben az ő nemzetét sújtó spanyol polgárháborúval, valamint a második világégéssel. Az apokaliptikus kép nézője számára nem is lehet kérdés, hogy a háború vége maga az emberiség pusztulása lesz. Ha alaposan megvizsgáljuk a szemüregben lévő koponyákat, akkor láthatjuk, hogy az is újabb koponyákat tartalmaz. Számomra ez, a festmény "kezdőpontja" és számomra valami olyasmit jelent, hogy a harcok előrehaladtával az áldozatok száma növekedni fog, míg  végül már semmi sem marad, csupán a kietlenség.
A festmény a rotterdami Boijmans Van Beuningen múzeumban van kiállítva.