Ha valaki, hát ő rossz korba született. ha nem lenne Messi és Agüero, akkor ma valószínű ő lenne nemzete első számú futballistája, így viszont, így viszont csak egyike a számtalan argentin extraklasszisnak.  Ő Carlos Alberto Martinez, vagy ahogy mindenki ismeri Tevez. 1984. február 5-én született Ciudadelaban.
Élete kis híján tragédiával indult, hiszen 10 hónapos korában leforrázta magát. Ezeket a sebeket ma is viseli, és több becenevét is emiatt kapta. Sérüléseit műtéttel el lehetne tüntetni, ám mivel nem akar hónapokat kihagyni, így nem foglalkozik velük.
Első klubja az All Boys volt, ahonnét 1997-ben a Boca Juniorshoz került. A 2001-es U17-es trinidadi vb-n válogatottja egyik legjobbja volt, a 2 góljával segítette a négy közé az együttest. Még ebben az évben bemutatkozott a Boca felnőttcsapatában, és a szakemberek egyből Maradona utódát kezdték látni személyében. A legpatinásabb argentin klub keretébe szinte azonnal bejátszotta magát, és alapembere volt a 2003-ban Aperturát, valamint Libertadores kupát, egy évvel később Copa Sudamericat nyerő csapatnak. 2003-ban játszott a Milan ellen drámai csatában megnyert Világkupa döntőn. Ez volt az az év, amikor először Dél Amerika, valamint szülőhazája legjobbjának választották.
2004 volt, az az év, amikor egy világ tanulta meg Carlitos nevét. Bejátszotta magát az argentin válogatottba. és főszerepet játszott abban, hogy a gauchók egészen döntőig meneteltek. 2 gólt szerzett a tornán, Peru elleni csodás szabadrúgás gólja az év egyik legszebb találata volt. Az olimpia aztán az ő diadalmenetét hozta. az argentin válogatott úgy utazott ki, hogy 1952 óta nem szerzett hazájuk aranyérmet, így nagy nyomás nehezedett rájuk. Ehhez képest kapott gól nélkül húzták be a győzelmet. [Majd szurkolták ki a kosárlabda válogatott sikerét.] Tevezt pedig nem lehetett megállítani, a sztároktól hemzsegő csapatnak igazi vezére volt. Az olimpia nyitómeccsén két góllal vállalt részt Szerbia kivégzéséből, majd Tunézia ellen is beköszönt. Ausztrália ellen nem jutott gólig, nem úgy mint Costa Rica legjobbjai ellen, akiket három góllal szomorított. Olaszország ellen az elődöntőben ő kezdte a gólgyártást, majd a szokatlan időpontban [10:30] megtartott Paraguay elleni döntőt is ő döntötte el.  Nem volt kérdés, hogy a torna legjobb játékosának őt választották. Még fél évet maradt a Bocánál, és európai sztárklubok tömkelege akarta magáénak tudni. Épp ezért is volt megdöbbentő, hogy a Corinthians csapatába igazolt. Ritka, hogy egy argentin legyen a messiás egy brazil csapatnál, ám Carlos, és Javier Mascherano véghez vitték a lehetetlent. A tömeg imádta mindkettejüket, és Tevez 20 góljának köszönhetően végül bajnok lett a csapat. Időközben harmadszor választották meg kontinense legjobbjának, amely egyedülálló. A Konfőderációs kupa 2005-ös megmérettetésein végigjátszotta a brazilok ellen ismét elvérző nemzeti tizenegyben.
Nem volt kérdés, hogy utazik a vb-re, ahonnét egy Szerbia elleni góllal, egy meccs legjobbja címmel, sok tapasztalattal, és csalódott válogatottal térhetett haza. Néhány hónapot még Brazíliában töltött, ám egy Premier League csapat lecsapott rá. Mindenki azt hitte, hogy a nagy négyes valamelyikéhez igazol, ám végül a West Ham lett a befutó. Teljesítményével kilógott az épphogy bennmaradó kalapácsosok közül. Ő lőtte a szezon legfontosabb gólját, mellyel legyőzték az utolsó fordulóban a bajnok Manchester Unitedet, és nem kellett alászállniuk a másodosztály poklába. azt a Manchester Unitedet,. amely Carlos kedvenc csapata volt [Még Brazíliában okozott botrányt azzal, hogy MU mezben nyilatkozott. És azt a csapatot, amely egy végtelennek tűnő mizéria után szerződtette. A nyáron egy góllal járult hozzá csapata újabb Copa ezüstérméhez. Végre Európában is képességeinek megfelelő klubban játszhatott. Ferguson mester bízott benne, és az argentin nem okozott csalódást. A bajnokságban 14 góllal hálálta meg a bizalmat, és egyik húzóembere lett a bajnoki címet drámai csatában besöprő MU-nak. A BL-ben egy meccs kivételével valamennyi mérkőzésen pályára  lépett a végül 9 év után diadalmaskodó vörös ördögöknél. De az álom, hamar rémálomba fordult. Kevesellte fizetését, összeveszett a skót szakemberrel, így elveszítette stabil helyét a kezdő csapatban. Egyedül a Ligakupa győztes csapatban számított stabil alapembernek. A BL-ben sem mutatott olyan jó formát, mint egy évvel korábban, ám eltiltások és sérülések miatt kezdőként lépett pályára a Barcelona ellen elveszített döntőben. Az idényben azért ismét bajnokcsapat tagjának mondhatta magát. Mindenki tudta, hogy távozni fog, de senki sem gondolta volna, hogy a városi riválishoz a Cityhez. A kékek úgy várták, mint a messiást [isten hozott Manchesterben feliratok tömkelege borította a várost.], míg a vörösök árulót láttak személyében. A környezetváltás jót tett a játékának, egy teljesen más, egy motivált Tevezt láthattunk. Olyan játékos volt, aki nélkül a City nagy felfutása elképzelhetetlen lett volna. 23 góllal hálálta meg a rekordösszegnek is beillő fizetését. az idényben legjobb teljesítményét a későbbi bajnok Chelsea ellen nyújtotta amikor mesterhármast lőtt a Stanford Bridge-n. Maradona kerete alappilléreként utazott ki Dél Afrikába, ahol egymaga nyerte meg a Mexikó elleni meccset, majd asszisztált a németek elleni megalázó vereséghez. A következő idényben végre összejött a sejkek álma, és Bajnokok Ligája indulást harcolt ki a csapat. ebben nagy szerepe volt az argentin zseninek, aki 20  góljával, Berbatovval holtversenyben lett a liga gólkirálya. kiváló szereplése mellett hab volt a tortán, hogy az FA kupát is megnyerte a csapat, több mint 4 évtized után trófeát nyerve a City of Manchester stadion nézőinek. Otthon győzelmet vártak a hazai pályán szereplő argentinoktól a Copa American, ám az együttes leszerepelt. Az Uruguay elleni negyeddöntő szétlövésében épp a nép gyermeke rontotta el a mindent eldöntő tizenegyest.   Itt is minden álomszerűen ment, amíg el nem érkezett 2011 szeptember 27. a Bayern München vendége volt az együttes, amikor a meccs vége felé Manchini cserére szánta el magát. Az előző idény gólkirálya a padon ücsörgött, evidens volt, hogy ő rá esik a választása. Aki egyszerűen megtagadta a játékot.  Mondanom sem kell, hogy azonnal kijátszotta magát a keretből, ám a téli átigazolási időszakban senki sem akart egy zseniális, ám renitens futballistát szerződtetni. Amikor azonban élesedett a harc a két városi rivális között  bajnoki címért, Manchini sutba dobta ellenszenvét, és játszatni kezdte a csatárt. Ugyan nem volt alappillér, sem pedig élete formáját nem ekkor élte, ám az utolsó Queen's Park Rangers elleni bajnokin adott gólpassza létfontosságú volt abból a szempontból, hogy gólkülönbséggel ők legyenek a legjobbak. Még egy évet maradt Manchesteben, ahol egy viszályoktól, és sikerektől mentes idényt zárt.
2013 nyarán némi meglepetésre a Juventus szerződtette. Torinóban hamar formába lendült, 11 góljával egyik vezére a bajnoki cím felé vágtató zebrának. Nemzetközi színtéren azonban néma maradt, sokan ennek is tulajdonítják be a Juve korai búcsúját a BL-ben, ám nagy esély van arra, hogy az Európa Ligát komolyan fogják venni, főleg, hogy Torino ad otthont a döntőnek.
Egyelőre úgy tűnik otthonra lelt a Juventusnal. Egyelőre.