E sorok írója sosem feledi 2009. március 25-ét, a napot amikor könnybe lábadt szemmel olvasta a következőt: 34 éves korában meghalt ifjabb Ocskay Gábor. hihetetlen volt, hogy egy 34 éves sportember egyik napról a másikra csak úgy elmenjen, minden előzmény nélkül.  Ocskay volt az egyik legnagyobb kedvencem a hazai sportolókat illetően, valamint p volt az egyik játékos, aki pazar játéka és góljai miatt egy életre megszerettette velem a magyar jégkorongsportot. Az ország Csicsóját a szíve vitte el, a szíve, amellyel közel két évtizeden át segítette a válogatottat és a Fehérvár csapatát . A szíve, amellyel 2004-ben egyszer már problémái akadtak, ám ő orvosi kontroll mellett vállalta a kockázatokat, és rövid kihagyás után újra visszatért a pályára.  Nem tehetett mást, mivel a hoki jelentette az életét.
Páratlan pályafutása során 9 alkalommal segítette bajnoki címhez, számolatlanul lőtte a gólokat, zsebelte be az egyéni elismeréseket. 1992-től volt a magyar válogatott alappillére, meghatározója a magyar hoki aranykorának. Tagja volt az 1998-ban és 2000-ben a C csoportot végigverő csapatnak, majd 2008-ban aktív részese volt a Sapporóban csodás győzelmet elérő, és az A csoportba való feljutást kiharcoló együttesnek. Alig várta, hogy végre a világ legjobbjai ellen is bizonyítson, ám erre már sajnos nem került sor, hiszen a nemzet Csicsója azóta már az égi jégpályákon lövi a gólokat.
Halála után a válogatott, és klubcsapata visszavonultatta legendás 19-es számú mezét, az Alba Volán rá emlékezve Sapa Fehérvár AV19.re változtatta a nevét, valamint évente megrendezik az Ocskay Gábor emléktornát. Ocskaynak olyan hazai előadók is emléket állítottak, mint FankaDeli valamint a köztudottan hokimániás Ganxta Zolee. Utóbbi lírai számával emlékeznék, örök kedvencemre.