Na ez az az alkotás, ahol az ember elgondolkodhat, hogy valóban filmről beszélünk-e, vagy sem. Az 50-es, 60-as évek egyik fő polgárpukkasztója Andy Warholl kétes ízlésvilággal készítette el, ezt a valamit, amelyet művészfilmként próbált eladni. Kérdés, hogy vannak-e olyan sznobok, akik erre mindenfajta megjátszás nélkül rá tudják mondani, hogy zseniális, valamint, hogy akad-e ember, aki végignézte a "film" mind a 485 percét. sokan akadnak, akik szerint mély és komoly mondanivalója van, ám jómagam csupán az épület monumentalitását szűröm le a képekről, nem pedig valamifajta életbölcsességet.   A Baaadmovies.blog egyik alapítója Sorter már készített egy vicces kritikát az Empire-ről, hogy hogyan is milyen módon lehet végignézni Andy mester fő művét, nekem azonban morbidabb ötletem támadt. Ha valaki szeretne a detoxikálóban ébredni, esetleg úgy akarja itt hagyni az árnyékvilágot, mint a Las Vegas végállomás című film főhőse, akkor az igyon meg bármilyen alkoholfajtából egy pohárral azokban a percekben, amelyben látja az Empire State Buildinget.