Emlékeszem, mikor a spanyol fenomén tavaly világbajnok lett, Haraszti Ádám a következőt mondta: Figyeljék azt a kis-srácot, aki minden idők legfiatalabb királykategóriás világbajnoka lett.  Azóta eltelt több mint fél év, és a kis srác végleg férfivá érett. 6 hónappal ezelőtt még az volt a kérdés, hogy elbírja-e a rá nehezedő nyomást, ma az, hogy lesz-e olyan versenyző, aki egyáltalán harcolhat ellene az összetettet tekintve.  Pedig Marquez éve nem indult túl jól, krosszozás közben bukott ls szárkapocscsonttörést szenvedett.  Néhány hetet kihagyott és mivel  nem tudott részt venni a tesztek jelentős részén formája kérdéses volt. Egészen a katari időmérőig, mikor is simán megszerezte a rajtelsőséget.  A futam aztán igazi show-t hozott, hiszen a nála jóval rutinosabb, a motorsport doktorával Valentino Rossival kellett krimibe illő  csatát vívnia a győzelemért. A harcot sikerrel vívta meg, befogva a kétkedők száját.  Austinban aztán még egy lapáttal rápakolt, egyetlen ember volt, aki közel került hozzá csapattársa Pedrosa. A közel úgy értem, hogy a másik Repsolos volt az egyetlen, akinek a hátránya 5 másodpercen belül volt.  Első GP-s sikerének helyszínén tehát ismét diadalmaskodott, győzelme mellé pedig begyűjtötte a leggyorsabb kört, valamint a rajtelsőséget is. (Plusz, mivel immár betöltötte a 21. életévét, a tavalyi évvel ellentétben immár pezsgővel ünnepelhette sikerét.)  Ilyen előjelek után érkezett a mezőny Argentínába. A spanyol fenomén természetesen ismét az élről rajtolhatott, ám a startot nagyon elrontotta. Néhány kör alatt felkapaszkodott, majd az addig magabiztosan vezető Lorenzot vette üldözőbe. Nem előzte meg Yamahás riválisát, amíg az nem hibázott, ám az első adandó alkalommal elment mellette. az utolsó 9 körben már nem kellett másra figyelnie, minthogy célba érjen és megszerezze pályafutása 35. sikerét. 3 futam, 3 pole pozíció, 75 pont, több mint impozáns évkezdet.