Bármennyien tartják unalmasnak, és bármennyi autóversenyt nem közvetít miatta az Eurosport, mégsem tudom mondani a teniszre, hogy érdektelen a számomra. Igaz ami igaz vannak dögunalmas meccsek, amikor az egyik fél azonnal a másik fölé kerekedik, vagy mindkét játékos hatalmasakat hibázik, de ezek az esetek általában ritka kivételek. Ez egy igazi erőpróba az ember számára, ahhoz, hogy egy játékos egy négy vagy akár ötszettes mérkőzést hozni tudjon, nem csak az ellenfelét, hanem a fizikai állóképességét is bőven le kell győznie. Ennek a remek sportnak a csúcsa a szememben a francia nyílt teniszbajnokság azaz a Roland Garros. A salakpálya adottságai hozzák ki igazán, hogy milyen fából faragták az embert.  Ha egy átlag játékost megkérdeznek, hogy hol nem akar ötszettest játszani, akkor ő valószínűleg  ezt a helyszínt nevezi meg. Kegyetlenül hangzik, de ezen a borításon ha valaki győzni akar, annak nem csak a másikat kell felülmúlni, hanem kvázi ki kell csinálnia ellenfelét.  Megszámlálni is nehéz, hogy az elmúlt bő évtizedben, mióta követem a teniszt, hány ilyen pillanatot láttam, de a legmegkapóbb emlékem a 2012-ben rendezett Gasquet-Dimitrov mérkőzés volt. Még csak a második játszmában jártak, amikor már mindkét játékos teljesen elkészült az erejével. A bolgár srác teljesen begörcsölt, olyannyira, hogy már a lábra állás is nehéz volt számára, francia ellenfelét pedig felőrölték a körülmények, és a rosszulléttől egyszerűen elhányta magát. Ha a játékosok a gladiátorok, akkor a Philip Chatrier pálya az aréna, a nézők pedig a nép. A nép pedig szereti ezt a fajta játékot, és valljuk meg még morbid módon tapsolt is hozzá. Pont mint mikor az arénában az egyik gladiátor az életéért küzdött.  Arra, hogy mennyi is lett a mérkőzés már nem is igazán emlékszem, de ezek a képek beégtek a tudatomba.