A szituációs komédia alapjában véve nem az én műfajom. Persze az évek folyamán én is rengeteg szitkom epizódot láttam, ám az ezen fajta műsorok egyetlen elemétől egyszerűen kikészülök.  A nevetőgép használata az egyik legvisszataszítóbb húzás, amit valaha alkalmaztak a televízióban. Már maga a felvetés is lesajnáló a befogadóra nézve. az a sorozat amely nevetőgépet használ, az úgy vélekedik a nézőjéről, hogy az az ember nem eléggé adekvát ahhoz, hogy eldöntse, mikor hangzott el egy igazán jó poén, amin lehet egy jót nevetni. Nem be kell tenni azt a nyavalyás nevetés hangot, mintegy ingert képezve a nézőben, hogy átragadjon rá a jókedv. Ez engem baromira idegesít, ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy "Na most röhögjél paraszt!" Ez alá persze nem tartoznak azon sorozatok, mint mondjuk a Monty Python repülő cirkusza, vagy a Waczak szálló, amelynek epizódjait levetítették egy közönségnek és a reakcióikat vették fel. (Bár aztán lehet, hogy ezt mondani egy jó  marketing húzás volt.) És a nevetőgép bármikor megszólal, legyen szó egy ténylegesen kreatív jó poénról, vagy bazári ripacskodásról. A Family Guy egyik epizódjában az egyik szereplő egy szitkomot készített, és amikor a TV-ben mutatták a sorozatot, a röhögőgép, minden egyes megszólalásnál   felcsendült. Ennél már csak az a rosszabb, ha még közönséghangokat is adnak az adott jelenethez, mert az már mindennek az alja egy bizonyos szinten. És az a baj, hogy ez a módszer nem csak Amerikában terjedt el, hanem bizony nálunk is. Kicsiny ahzánkba is beköszöntött az Amerika majmolás, és bizony a Família kFt című sorozatban is kvázi megerőszakolták a nevetőgépet, minden második kínos beszólás után, fokozva az amúgy is egyre inkább növekvő idegességet a látottak kapcsán. (A Rém rendes csald remakjéről meg nem is beszéljünk.)

Hogy egy példával is tudjam érzékeltetni a röhögőgéppel szembeni ellenszenvemet, megosztanék egy jelenetet az Így jártam anyátokkal című sorozatból, amely a kedvenc szituációs komédiám. A sorozatban a harmadik évad után egyre kevesebbszer alkalmazták a  nevetőgépet, és ez bizony számomra egy pozitív húzás volt. Az ördögi szerkezettől azért így sem szabadultak meg, és bizony néha olyan helyen is hallatszott, ahol bizony nem kellett volna, mint például ebben a jelenetben.

-Ki a te apucid?
-Ki a te apucid?
-Nem tudom!

És Barney keserves sírására a gép felröhög. a készítők úgy csináltak, mintha poénos lett volna, hogy ez az ember apa nélkül nőtt fel, és ez bizony komplexusokat szült a lelke mélyén.  Úgy csináltak, mintha egy poén hangzott volna el, nem pedig egy nagyon is drámai egysoros. Értem én, hogy a sorozat műfaja nem igazán tette lehetővé, hogy a néző belegondoljon a helyzetbe, de ez egy cseppet sem vicces, ez nagyon is szomorú.  Megbecsülni is nehéz, hogy hány gyermek nőtt fel úgy, hogy  nem ismerte az apját, és aki ezen röhög, az először gondoljon kicsit bele a helyzetbe, és ha nem tartozik az említett rétegbe, adjon hálát az égnek, hogy vele ilyen még nem fordult elő.