Ugyan nem ez volt az évtized legjobb hétvégéje a túraautó világbajnokság történelmében, mégis kevés olyan vasárnap akadt a röpke kilenc év alatt, ami után ennyit lehetne gondolkodni a történteken. A tavalyi BMW-vel előadott berobbanása, valamint az a tény, hogy a legjobb autóban ül, már előrevetítette, hogy a hazai pályán versenyző Jose Maria Lopez uralni fogja a hétvégét, és ez így is történt.

Már az időmérőn is látszott, hogy a helyi hőst nem fogják tudni elkapni. Magától érthető  fölénnyel szerezte meg a rajt elsőséget, cirka 5 tizedet adva Mullernek és Loebnek. Az első három helyről rajtoló kiléte nem jelentett meglepetést, nem úgy a 4. kockát elfoglaló személyé.  Michelisz Norberté. A magyar pilóta azok után, hogy az első edzést kihagyni kényszerült, és tudta, hogy Termas nem éppen a Honda pályája, gondolom álmodni sem mert volna egy ilyen előkelő eredményről.  Az, hogy Norbi és Monteiro is a Q3 résztvevője lett a hétvége addigi legnagyobb szenzációját keltette.  Náluk talán csak Robert Huf és a Lada vezérkara örülhetett jobban, hiszen a korábbi világbajnok megcsípte a 10. rajtkockát és vele együtt a második futam rajtelsőségét. Huffy boldogsága (szerintem)  azért is lehetett határtalan, mert ez nem egy kicsúszott eredmény volt, amelyet nagy taktikázás előzött meg, itt bizony ezt erőből sikerült megszerezni.  A Citoren mögött eredetileg a Chevrolet lehetett volna a második számú erő, ám Chilton 6. starthelyét leszámítva mindenki egy kicsit csalódást okozott, Akik viszont tényleg mérgesen hajthatták álomra a fejüket az Coronel és Morbidelli.  A tar hollandus jó szokásához híven ismét a fordított rajtrácsban bizakodott, ám nem számolt a Huff-Lada kombóval, így tulajdonképpen kukába tehette a hétvégéjét. Morbidelli pedig csak a dicstelen 15. helyről startolhatott, ami nem éppen egy ex F1-es pilótához és idei futamgyőzteshez méltó.
A futam délutánján azon gondolkodtam, vajon hányadik lehet Norbi. Bevallom őszintén a 4.-5. helyre vártam, úgy gondoltam ez egy szép eredmény lenne tőle, ezen a pályán. (Úgy gondoltam, a  harmadik helyre nagy bravúr, valamint az egyik Citroen technikai hibája kell.)  A futamon aztán be kellett látnom, hogy néha nem szabad ragaszkodni a realitáshoz, és bizony megtörténhetnek a kisebb csodák is.  Az, hogy Norbi milyen jól rajtol immár világszerte köztudott,Emlékezhetünk mit művel két éve Makaóban, a Hungaroringen, vagy idén Franciaországban, és a tegnapi startját is nyugodtan felvehetjük a listába.  Hihetetlen reflexeinek köszönhetően körbeautózta Loebet majd Mullert is és rögtön Lopez mögé került. Az argentin verhetetlennek tűnt, mi magyarok pedig késelhettük 13 pokolian kemény körben, amiben kedvencünknek vérrel-verítékkel kell majd érezni az oly értékes dobogót. Nem így történ, mivel 8hála az égnek) a futam nem bővelkedett túl sok izgalomban, ha nem lennék magyar azt is mondhatnám unalmassá vált. (Azért az argentinoknak is nyilván tetszett.)  Egyetlen hibától eltekintve Norbi végig tökéletesen vezetett, és Muller nem tudta nyomás alá helyezni.  Ez a második hely amellett, hogy gyönyörű eredmény, amely remélhetőleg egy időre befogja a fanyalgók száját.  Emlékszem, hogy a szlovákiai futam után páran írták, hogy Michelisz csak azért lett harmadik, mert a futamot megszakították. Na ebbe a produkcióba próbáljanak meg belekötni. Muller harmadik helyét csalódottan vette tudomásul, hiszen hátránya egyre inkább növekedett az összetettet illetően. A francia világbajnokra ki kel térnem: Az idei évet tetemes hátránnyal és néhány  egzisztencia romboló vereséggel kezdte Lopezzel szemben,  és bizony nem érezni benne a tüzet, és többször hibázik, mint szokott. 2011-ben hasonló volt a helyzet, de akkor lehetett látni, hogy versenyben van Huffal, és végül huszáros hajrával sikerült is az élre törnie. most mondhatnák, hogy jól lakott, hogy gyermeke születése miatt kissé óvatosabb lett, ám szerintem más a helyzet. Nem érzi a bizalmat a Citoren részéről. Emlékezzünk csak. Moszkvában lehetősége lett volna akár 25 pontot is hoznia riválisán, ám a csapat engedte Ma Qing Hua-t nyerni. Mi ez, ha nem detronizáló hatású döntés.  Tarquini és Monteiro az 5. és 8. helyen valószínűleg azzal a számukra fájdalmas ténnyel, hogy az idény elején tanúsított fölényük elillant a márkán belül Zengőékkel szemben.  Loeb teljesen beleszürkülve a mezőnybe jött be 4.-ként. Az egykori ralifenomén nagy dérrel-dúrral és győzelemmel beharangozott híre egyre inkább kezd megkopni. Bár ő az év elején leszögezte, hogy sokat kell majd tanulnia, azért nyilván nem arra számított, hogy az 4.-5.-6. helyekért fog majd csatázni.
Chilton szép versenyt követően lett 6., ám még őt is elhomályosította a 7. helyen befutó Robert Huff.  Huff teljesítményére idáig sem lehetett panasz, de most újra a rá jellemző tűzzel vezette végig a távot, és eredményében a kiváló startja is szerepet játszott.  Bennani 9. helye nem forgott veszélybe, mögötte viszont fergeteges csata alakult ki.  Coronel az utolsó kanyarig tartotta a 10. pozíciót, amikor is hibázott és Thompson elment mellette. Amellett, hogy konstatálhattuk a Lada kettős pontszerzését, láthattuk, hogy a TC3 felé kacsingató hollanddal nincs minden rendben.
A második futam előtt felvetődött a kérdés, hogy Huff meddig is tudja majd élen tartani Grantáját, a pesszimisták (Csuti László) egy kanyart, az optimisták 2 kört adtak neki. Nem így történt. Persze közre játszott az a tény, hogy Valente olyan rosszul startolt, amilyet  5 évente lát az ember, de akkor is mindenki álla leesett. Teltek múltak a körök és Huff még mindig az élen tanyázott, immár tekintélyes előnnyel.  A rajt utáni csetepatéból többen rosszul jöttek ki,  Michelisz autója szerintem kissé meg is sérült.   A Citorenek viszont egyre inkább feltörtek, különösen Lopez. A helyi hős olyan produkciót mutatott be, ami a párját ritkítja, nem egyszer két autót is megpróbált egyszerre megelőzni.  Aki ideig-óráig állta a francia márka pilótáinak rohamait, az Tom Chilton volt, aki viszont egy ütközés után kiesett.  Miután Lopez átvette a vezetést, már vártuk, mikor fog Muller odaérni a második helyre, ám ismét bebizonyosodott, hogy ez a hétvége nem az eddig megszokott képet mutatja A címvédőnek gondot okozott Monteiro megelőzése, és így a második helyről le is mondhatott. Lopez győzelme nem forgott veszélyben, az a tény, hogy az egyik, ha nem a  legjobb pilóta ül a legjobb autóban, pláne hazai pályán bizonyította, hogy itt bizony nem lesz esélye a többieknek. Minden argentin számára a győzte a nagy hős, és mindenki másnak Rob Huff. 2012 bajnoka azok után, hogy kétszer harmadik, egyszer második, egyszer pedig világbajnok lett az év végén, már bizonyított. Az ember azonban nem tudta eldönteni, hogy mennyi az autó és mennyi Huff szerepe a sikerben, tavaly aztán kiderült.  A brit pilóta tavalyi és idei produkciója kicsit olyan, mint amikor az F1-ben Damon Hill a bajnoki címe után vitézkedett az Arrowssal, majd a Jordannel, eloszlatva a kétségeket a képességeiről.  Huffy nevéhez már olyan  extraklasszis produkciók társulnak, mint amikor a harmatgyenge Chevivel pontokat szerzett egy első futamon 2005-ben,  mint hogy idén Franciaországban villogott a Ladával mint hogy az utolsó helyről jött fel 5.-nek tavaly Monzában, vagy hogy két győzelmet aratott, szintén tavaly a gyenge Seat-tal. Azt hiszem, ez a produkció is felér egy kisebbfajta csodával, és  bizony ez egy nagy fegyvertény amellett, hogy érdemes a WTCC-ben maradnia az oroszoknak.  Muller is ismét csalódottan lett harmadik, megelőzve a gyári Hondákat, akik Tarquini és Monteiro sorrendben értek be. Loeb ismét csalódást keltett, hiszen ezzel az autóval, egy ilyen pályán illet volna legalább a 4. helyet elcsípnie. Norbi egy sérült autóval és néhány szép megmozdulással 7. lett, kihozva a legtöbbet ebből a versenyből, és pályája egyik legszebb hétvégéjéből.  Bennani ismét eredményesen terelgette Hondáját. Egyre inkább alátámasztva a tényt, hogy már nem ő a legjobb félgyári hondás. Thompson 9. helye tovább fokozta a Lada örömét, Coronel pedig végül csak szerzett egy pontot.
Ha nem történik tragédia, immár kijelenthetjük, hogy Pecito Lopez lesz a 2014-es év bajnoka, és ezt nem csak 60 pontos előnye támasztja alá, hanem az a magabiztosság, amely csak úgy sugárzik belőle. Muller és Loeb helye fixnek tekinthető az összetettben, ahogy Monteiro 4. helye is. Az ötödik helyért viszont még csatázhat Tarquini. Coronel, és Michelisz is, aki mostani remeklésével immár a 6. hely büszke birtokosa lehet. (Érdekes, hogy már mindhárman hagytak ki futamot az idén.)
Alapesetben a Citroen még mindig verhetetlennek tűnik, de már a Ringen és most is láttuk, milyen az amikor Norbi és Kochi san harmóniában van, és az idény végére akár le is lehet dolgozni azt a fajta időkülönbséget, amely a szezont eddig jellemezte. Mindennek ellenére még mindig azt mondom, hogy a legnagyobb esélye a többieknek a suzukai második versenyen van.
A Honda immár stabilan a második legjobb autó a mezőnyben, a Chevrolet pedig egyenlőre csak álmodhat arról, hogy ismét futamot nyer valamelyik pilótájuk. A Lada feljövőben van, és nem is kétséges, hogy ez a dobogó valamilyen pluszt fog adni a csapatnak.  Ez azonban még mindig nem a realitás, és persze kérdés, mi lesz majd, ha plusz súllyal kell majd versenyezniük.
A következő két hónap az az időszak, amikor majd olvashatjuk a híreket, találgathatunk a fejlesztésekről, esetleg visszanézhetjük a régi futamokat, mivel Sonoma kiesésével a bajnokság csak október első hetében folytatódik.