Tegnap volt 19 éve, hogy John McClane harmadik kalandja a hazai mozikban landolt, és mivel már-már rajongója vagyok a szériának, így úgy döntöttem,  írok a filmről, egy rövid véleményt. A gépem azonban nem gondolta így, és lefagyott, azaz az egész írás mehetett a levesbe. Mivel azonban az első és a második rész is terítékre került a blog platformján, így úgy gondoltam, nem hagyhatom ki a franchise legjobb epizódját sem. Következzen néhány indok, hogy miért is ezt tartom a legjobb epizódnak, nem feltétlenül erősségi sorrendben.

1. John McTireman tudja, hogy kell egy remek akciómozit legyártani, és az első rész után, újra elfoglalta a helyét a rendezői székben. Az eredmény minden idők egyik legjobb akciófilmje, amely köröket ver, a jó iparosmunkaként elkészülő másodikra.
2. Bruce Willis a 90-es évek elején  bukdácsolt, és a Ponyvaregény mellett a Die Hard 3 lett az a film, amely visszavitte őt az elitbe.
3. Holly karakterének kihagyásával eltűnt a szentimentalizmus, és ez jót tett a szériának, mivel így jóval inkább McClane jelleme, és már-már veszett kutyára hajazó habitusa került előtérbe.
4. A hősnek nincs érzelmi kötődése sem a fő bűncselekmény egyik lehetséges áldozatához sem, így a Die Hard 3 nem hasonlít az akciófilmek 95 százalékára.
5. Az írók remekül tették, hogy megváltoztatták a széria alapkoncepcióját, hiszen a hős az első és második epizódban is csak zárt területen tudott elszámolni a rosszfiúkkal, míg itt egész New York városban megtörténhetett és meg is történt. Ez a húzás fokozta az izgalmakat.
6. A Die Hard 3 egy vérbeli Buddy cop movie, mivel McClane itt kap először olyan segítőt, aki az egész akció során  vele tart. A műfaj alapkövetelménye, hogy a két résztvevő szöges ellentéte legyen egymásnak, és itt ez hatványozottan igaz.
7. Az előző pontból következően erősebb lett a humorfaktor, mint bármelyik epizódban. A Zeus és John közötti már-már háborúvá fajuló ellentét számtalan komikus percet okoz a nézőnek. Továbbá felszámolja a 90-es évek azon tolerancia kampányát, hogy csak a fehér ember lehet rasszista. :)
8. Mert az epizód némileg visszautal az első epizódra.
9. A főgonosz jelleméből adódóan itt adódik a legváratlanabb fordulat.
10. Maga a főgonosz. Minden tiszteletem Alan Rickmané, de valljuk meg bármennyire is veszélyes elme volt Hans Gruber, nem volt több, mint egy nagystílű bűnöző álcája mögé bújó tolvaj. Esperanza tábornok és Stuart ezredes teljesen egydimenziós karakterek voltak, már-már nevetségesen is, ám itt sikerült mindent felülmúlni, ami az akciófilmet, mint műfajt illeti. Simon Gruber a tökéletes antagonista, olyan szinten veszélyes, és elvtelen ez az ember, hogy az már-már párját ritkítja.  ő az az ember, akinek semmi sem szent, nem érdekli más, csak az arany, és képes bármit és bárkit feláldozni érte.
11. Sikerült leredukálni az előző évtizedre, és az első két részre jellemző béna egysoros szövegeket, amelyek számomra teljesen idegenítő módon hatottak.
12. A zene, kedvelem Michael Kamen zeneszerzőt, de nálam az itt végzett munkája a csúcs. Az Ant1s Go Marching című szerzemény pedig egy külön atmoszférával ruházta fel az adott jeleneteket.
14. Jeremy Irons alakítása, szerintem ez az ember egy igazi géniusz, aki bármit eltud játszani, és Simon Gruberként és bizonyította klasszisát. Hogy mennyire, olyannyira, hogy alakítását, midnen idők öt legjobb színészi alakítása közé sorolnám.
15. Bár ezt csak mi magyarok élvezhetjük, de az eredeti szinkron. Érdemes megnézni a filmet angolul is, de ha ezt megtettük, ne feledjük el megtekinteni anyanyelvünkön is. A magyar hangsávban olyan Willis, Irons és Samuel L Jackson hangját olyan extraklasszis szinkronhangok kölcsönözték, mint Dörner György, Szakácsi Sándor és Kálid Artúr.
16. Mert leszámol azzal a törvéényszerű klisével, hogy egy trilógiában a harmadik rész a legrosszabb.
17. Mert a széria útja innen már csak lefelé vezetett, és ez a 12 évvel későbbi infantilis negyedik, valamint a tavalyi pocsék ötödik részben testesült meg.
18. Mert Simon mondja.

A Die Hard harmadik része az én szemmben az akciófilmek csúcsa, igazi örök klasszikus.

10/10