Köztudott, hogy a magyarok rajonganak a szóviccekért, ám ennek a ténynek a miértjét nem igazán lehet kideríteni. Ha tippelnem kellene, akkor ez a folyamat három generációval ezelőttre kell visszavezetni, hiszen akkor alkotott Romhányi József, aki ezt az egészet meghonosította Magyarországon, a Frédi és Bénibe írt, egyébként briliáns szövegeivel, valamint saját költeményeivel. Bár "Rímhányó Romhányi" már 30 éve halott és munkája ezen a téren megismételhetetlen, mégis sokan úgy gondolják, hogy az örökébe tudnak lépni különböző tréfás nyelvi képekkel.
A probléma ott kezdődik, hogy ez jó, ha egy embernek sikerül a millióból. Nos, a Coop eme reklámjának a szövegét megíró úriember nem tartozik a "kiválasztottak" közé. Sőt. Az üzlet reklámját megpróbálták vicces köntösben eladni a szóviccnek hála, és bár ne tették volna. Viccesnek akarják eladni, ám sajnos kimeríti a szánalmas fogalmát. A figyelemfelkeltő hatás megvan, hiszen a reklámban ordenáré módon kurjongató nyomorult flótásra lehetetlen nem odafigyelni. Nagy probléma azonban, hogy ez a hirdetés valamilyen szinten minősíti is magát a Coop üzletláncot, amely nem éppen saját maga lejáratását tervezte a hirdetés által. Nem tudom hogy hathat valakinek viccesként ez a reklám, mert számomra teljesen elidegenítő hatást kelt, amelyen csak felhúzom magam. Úgy is mondhatnám, ez már nekem ciki.

Érdemes két három sort pazarolni az üzletlánc másik hasonló reklám spotjára is, amely talán még kiábrándítóbb végeredményt tartogat a befogadóknak, szellemi kiskorúként kezelvén azokat.
Sokak szerint Elvisnek öltözni egy nagyon menő dolog, ám egy fontos dolgot elfelejtenek ez esetben. Elvis egy volt, és megismételhetetlen, így aki Elvis imitátornak megy az csupán egy szánalmas utánzata lesz a "Királynak." Ha már király, miért kell ennek a szónak a jelentését egyből a Rock királyával azonosítani? Ez nem humoros, abszurd akar lenni, de egy kalap bűzölgő lócitrommá változik, amelyben egy proli Elvis illegeti magát, hihetetlenül gázos mozgáskultúrával.