Soha nem űztem semmilyen sportágat magas (de még csak középszerű) szintem, ez persze nem riaszt el attól, hogy ugyanezeket a sportágazatokat a lehető legmagasabb szinten nézzem. Nem hiszek abban, hogy a magyar egy sportnemzet lenne, hogy ennek az országnak feltétlenül olimpiát kellene rendezni, de még abban sem, hogy az olimpiai bajnokokat feltétel nélkül ajnározni kellene.

Berki Krisztián kivétel, amit el lehetett érni a tornasportban, azt ő véghezvitte, többszörös világ és Európa bajnok, valamint Londonban olimpiai bajnok címet nyert. A tiszteletet azonban nálam nem (csak) az eredményeivel vívta ki, j hanem azzal, hogy egyike a legszimpatikusabb magyar sportolóknak, akik sikerei ellenére sem szálltak el önmaguktól, (Temérdek ilyen példát tudnék felhozni.) és példaként szolgálhatnak a jövő generációjának.

Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy ennek a roppant szimpatikus sportembernek a Facebook oldalára a neve mellé oda kell írni, hogy „torna”. Nem gondolom, hogy a Berki egy olyan gyakori családnév lenne, pláne a Krisztián keresztnévvel párosítva, hogy erre feltétlenül szükség lenne, ám a magyar médiában feltűnt egy másik Berki Krisztián is, akinek háromszor több követője van, a legnagyobb közösségi oldalon, mint az olimpiai aranyérmesnek.

Ha ez a másik Berki egy élsportoló, sikeres filmszínész vagy valamely művészeti ág jeles képviselője lenne, megérteném, az arányokat, de így csak az országában uralkodó végtelenül silány közízlést lehet leszűrni az egészből. Berki (II) Krisztiánról annyit tudtam, hogy valaha focikapus volt, és olyan csapatok kispadján ült (Mert nagyon ritkán jutott szóhoz.), mint a bajnok Duanaferr, a Ferencváros, vagy a szép emlékű Balaton FC, valamint, hogy ő volt a Ferencváros korábbi elnöke.

Ha ez az ember ennyit tett volna, le az asztalra biztos vagyok benne, hogy lenne körülbelül 500-1000 követője a Facebookon. (Még az is egy dolog, hogy annyi híres nőt vitt az ágyába, amennyit akart, egészségére.) Nagy probléma azonban, hogy ő híres lett. Mivel? Hát azzal, hogy híres. Az egykori csigakettes televízió ugyanis elindította minden idők egyik leg gyomorforgatóbb műsorát, amelynek már a címe is botrányos volt (Édes élet.), ahol többek között Berki életét lehetett végigkövetni.
Jómagam egy fél adást láttam ebből az egészből, de ezzel nem lehetett kivágni magam, ez a műsor témát jelentett az iskolában, a munkahelyen, de még az utcán is. Az egész tulajdonképpen a celebek önpromójaként szolgál, akik meglehetős primitivizmussal élik az életüket. (Feltételezem, hogy több újságot adtak el az egykori Fradi vezér altestének „kivasalásával”, mint bármilyen más témával, és ez bizony egy nagyon komoly szociokritikája ennek az országnak.)

Az, hogy ezzel a teljesítménnyel (műsorvezetőnek nem tudom milyen, nem is érdekel.) elérte a 200 000 követőt, több társadalomkritikát rejt, mint amit a magyar média direktben kitermelt, az elmúlt bő évtizedben.
És ami a legdurvább az egészben egy olyan sportolóra, mint amilyen a tornász Berki Krisztián a régió más országaiban büszkék lennének, itt egy átlag magyar véleményem szerint 4 év 3 napján tudja, hogy kiről is van szó, a többi időszakban pedig a névrokon „Édes életére” asszociál.