A minap belefutottam a Universal Chanelen a Kill Bill című filmbe. Tarantino bő 4 órás eposzát (Mivel a szememben nincs olyan, hogy Kill Bill 2, hanem az egész egy filmet jelent :) ) közel 20-szor láttam, és ráadásul egy olyan csatorna vetítette, amely még elviselhető mennyiségű reklámmal is szakítja meg a műsorát. (Általában 5 perc hirdetés van egy filmben.)
A film tele van japán karakterekkel, és Tarantino hála az égnek nem teszi meg azt az általam idiótának vélt szívességet, hogy minden karakter angolul beszéljen, hanem bizony a különböző nációk tagjai mind anyanyelvükön beszélgetnek. (Illetve a főszereplő is japánul beszél a kardkészítő mesterével, de ez most mellékes.)
2008-ban láttam először a Kil Billt, és az elmúlt 7 esztendőben már hozzászoktam, hogy a film 50 százalékát bizony olvasni kell, a többit pedig vagy angolul vagy magyarul nézem végig, erre meglepetésemre a Universal változatában a japánok (Pai Mei esetében kínai) mondandót is szinkronizálva halottam.
Ez a gesztus, hogy hangalámondással pótolják az eddigi magyartalan részeket nagyon is visszatetsző a szememben. Azt feltételezni, hogy nem vagyunk képesek 20-25 percnyi szöveget olvasni úgy, hogy közben nézzük a filmet, felér a néző kiskorúsításával. Tény, hogy az átlagember nem szeret filmet feliratosan nézni, mondván, hogy nem tudja követni a cselekményt. (Ez még a jobbik eset, hiszen sokan lassabban olvasnak.) Viszont van a másik véglet, akik a következőképpen reagálnak: „Nem azért nézek filmet, hogy olvassak.” Az ilyen húzások pontosan ezt a réteget szolgálják ki, s ami még rosszabb a befogadónak már csak egy dologra kell figyelnie, így amíg egy feliratos film nézése közben az agya két folyamaton dolgozik, most már csak egy teendője van, azaz valamilyen szinten már elbutítás zajlik.
Nem támogatom a KDNP javaslatát, mely szerint szüntessék be a magyar szinkront, viszont egy nagyon sötét folyamatnak tartom, mert ha a nézőknek arra lesz igénye, hogy a feliratozott részeket is olvassák fel nekik, akkor Stanley Kubrick vagy Emir Kusturica filmjei tűnhetnek el a magyar képernyőkről, vagy olyan filmek válnának élvezhetetlenné, mint a Becstelen brigantik, teret adva a még igénytelenebb műsoroknak.