Hiába törölték el már negyedszázada, a halálbüntetés még mindig központi téma Magyarországon. Az emberek többsége még mindig hisz abban, hogy valóban elrettentő ereje lenne, ha visszahoznák a törvények közé a legsúlyosabb büntetési formát.

Jómagam úgy gondolom, hogy semmi értelme visszatérni ehhez a módszerrel, mivel a gyilkosok többsége valószínűleg nem gondol bele cselekedetének pillanatában, abba, hogy mit is tett. Továbbá nem tartom szerencsésnek, hogy az állam valakit halállal sújtson, mivel ebben az esetben a hóhér sem lenne jobb a gyilkosnál. (Állami felhatalmazást és bírósági felmentést ugyan kapna az ítéletvégrehajtó, de erkölcsileg ebben az esetben sem lenne jobb, a halálraítéltnél. Plusz még ott van, hogy valamennyi esély mutatkozik arra is, hogy valakit ártatlanul lógassanak fel, tehát ebből a szempontból is kérdéses, a halálbüntetés létjogosultsága. Továbbá számomra egy meggyőző értv a hóhérok személye. Személy szerint elítélem a hobbivadászatot (is), mivel nem egy-nem két ember megy el csak azért vadászni, hogy ölhessen. Nyilvánvaló, ha bejelentenék, hogy holnaptól újra tarthatnának kivégzéseket az országban, ezen emberek egy része jelenezne hóhérnak. Nyilvánvaló, hogy lenne valami pszichológiai teszt, de valamelyikük biztosan csak azért menne el egy ilyen „munkára”, mert szeretne ölni.
Legutolsó szempontként pedig: Nem a középkorban élünk, hanem 2015-öt írjuk, mikor is nem kellene halállal büntetni egyes deviáns egyéneket, hanem létre lehetne hozni önellátó börtönöket. (A Jobbik felvetései közül ez az egyik abból a kevésből, amit helyeselnék.)

Most, hogy már a kormánypárt is beszállt a kérdésbe,(Más kérdés, hogy amíg itt az EU-ban vagyunk, a halálbüntetés megvalósítására, vajmi kevés az esély.) az ellenzők és a helyeslők újra megütközhettek az interneten. Véleményem szerint a halálbüntetést helyeslők legfőbb indoka, hogy „Ha a te anyádat/apádat/gyermekedet ölték volna meg akkor is ezt mondanád?”
Ezek az emberek azt hiszik, hogy ez egy erős ütőkártya a kezükbe, holott csak üresen koppanó frázisok a többség szájából. Ezt az érvet maximum egy olyan embertől fogadom el, aki tényleg, elveszítette ilyen esetben az egyik családtagját, a többiek próbáljanak meg kitalálni valami mást. Nyilvánvaló, hogy az ezzel a mondattal dobálózók 99,1 százaléka épp családban él, csak éppen félti a családját, és valamilyen frázissal igazolnia kell a vélt igazát. Ha másért nem azért, mert félti a családját, és aki nincs, a halálbüntetés mellett az nyilvánvalóan nem szereti a családját.
Nos, én szeretem a családomat, és bele se merek gondolni ebbe a helyzetbe. Ebben az esetben nem tudom, hogy állnék azon az erkölcsi szinten, hogy ne a hóhérért kiáltsak, és remélhetőleg soha nem is kell megtudnom, hogy hogyan is döntenék, de addig senki se próbáljon meggyőzni a halálbüntetés létjogosultságágról ezzel a közhellyel.