Hollywoodban nem mindig sül el jól az, ha egy már bejáratott koncepciót újra eladnak, valamint ha egy színész- rendező páros 10 év után készít újra filmet. A Carlito útja a ritka kivételek közé sorolható. Azok után, hogy 1983-ban szinte azonnal kultuszfilm lett a Sebhelyesarcú Brian De Palma befutott rendező lett, Al Pacino karrierje pedig töretlenül haladt előre ahhoz, hogy a színész, még életévben legenda legyen. A 87.-es Aki legyőzte Al Caponét után De palmat, pedig már a legnagyobb gengszterfilmrendezők között kezdték emlegetni. Ezért is volt lehetőség egy bukásra a Carlito esetében. A bukás szerencsére nem történt meg, és ha a film nem is minősül akkora klasszikusnak, mint a Scarface, így is a filmtörténelem legjobb lapjaira tartozik.

Míg a nagy előd a 80-as évek kokainmámoros időszakát mutatja be, addig itt azon kor gengsztereinek bukását látjuk. Az, hogy az utcán nincs mása az embernek, csak a töke, meg a puszta szava, az az ideológia teljesen kikopott, és helyét átvette a pitiáner, nem akarok megdögleni mentalitás. Carlito kicsit a régi világ katonája, aki észreveszi az idő múlását és ki akar lépni. Láthatjuk azonban, hogy az alvilágban nem működik ez könnyen, hiszen egy utolsó buliban mindig részt kel venni. De Palma filmjeire amúgy is jellemző volt az az ábrázolás, hogy aki egyszer belekerült az ördögi körbe, az csak egy módon jöhet ki onnét: Holtan.
Itt messze nem régivágású  gengszterekről beszélünk, hanem azokról, akik a legkisebb piszlicsáré szarság miatt golyót repítenek a másik fejébe.

A történet szerint Carlito Brigante a nagymenő maffiózó 5 v börtön után szabadul. Látja, ahogy az utcán megváltoztak a dolgok, és ki akar lépni. Meg akar állapodni, családot akar és vezetni a night klubját. Legjobb barátja megkéri egy utolsó nagy melóra és Carlito összecsapnak a fej fölött a hullámok, és rá kell jönnie, nem tud kiszállni.

De Palma remekül csinálta azt, hogy felégette mindazt, amit 10 évvel korábban megteremtett, és egy évtizedet ugrott a világ ábrázolását illetően. Bár Carlito kegyetlen gyilkos, nem pszichopata. A film viszont kendőzetlenül kimutatja az igazságot, ez a kor már a félállatokká züllött gengsztereké, akiket, ha a legkisebb sérelem ér, azt akkor is gyilkossággal torolják meg.

Az akkoriban friss Oscar díjas Al Pacinonak igazi jutalomjáték volt Carlito szerepe. Színészi kelléktárának minden elemét felvonultatta, értem ezalatt a néhol túljátszott gesztikulálást és az ocsmány beszédet is, és pont ez teszi ennyiire zseniálissá a karaktertét. Viszont valaki ezúttal nagyon is egy lapon említhető vele, sőt vannak pillanatok, amikor le is játssza őt.  Sean Penn már eddig is egy tucat nagyszerű alakítást tett le az asztalra, de amit a pszichopata zúgügyvéd Kleinfeld szerepében művel, az kimerem mondani pályája legjobbja. Míg a Carlito útja cím a hős tulajdonképpeni megvilágosodásáról szól, addig David útja, a pokolba vezető út, amely során az egyszerű ügyvédből, véres kezű gengszter válik. És ennek tetejébe Pennre még rá sem leeht ismerni, annyira átadta magát a szerepnek. Carlito szerelmét a gyönyörű Penelope Ann Miller játssza, aki ugyan nem nő fel kollégáihoz, de ő is jól hozza szerepét. fontosabb mellékszereplőként feltűnik még a kiváló karakterszínész Luis Guzmán, akit Pacangat, a hős jobbkezét játssza, Ugyan csak két jelenete van, de a mellékszereplők közül kulcsfontosságú John Leguizamo karaktere, aki Benny Blacot alakítja Bronxból, ő testesíti meg ennek az évtizednek a gengszterét.

A film főcímdalául Joe Cocker You are So Beutifel című dala szolgált, amelyet ugyan sokan nyálasnak tartanak, de megfelelően festi alá, azt a néhány szentimentális jelenetet, amely a filmben megtalálható. Mert igazából egy kőkemény gengszterfilmről beszélünk, nem kevés briliáns akcióval. Ha valamit hibaként kellene felrónom a filmnek, akkor az az, hogy nincs olyan atmoszférája, mint a 83-as filmnek, továbbá néhány perc erejéig vontatottá válik.

Ugyan a rendező másik két nagy gengsztermozijához nem ér fel. de így is egy kiváló filmről beszélhetünk, amelyet mindenképpen érdemes megtekinteni.

10/8

Az Amerikát sújtó vietnami pszichózissal először Michael Cimino 1978-as filmje foglalkozott. A Szarvasvadász korának egyik, ha nem a legnagyobb botrányát kavarta, naturalista képi világa, valamint brutális jelenetei miatt. Itt keleten nem tartották másnak, mint az Egyesült Államok propagandájának, amely megpróbálta állatként beállítani a vietkongot, illetve a kommunistákat. Mást ne mondjak, amikor Berlinben a filmfesztiválon bemutatták a filmet, a szocialista országok delegáltjai, egyszerűen kisétáltak. Jellemző az akkori elszigeteltségre, hogy Magyarországra is több, mint egy évtized késéssel érkezett meg a film.
Mindenképpen egy pacifista alkotásról beszélünk, hiszen bemutatja, hogy a háború hogyan tett tönkre családokat, barátságokat, és hogyan nyomorított emg embereket, mind testileg, mind lelkileg.

A történet három barátról szól, akik Pennsylvaniában egy kis iparváros litván bevándorlók lakta negyedében élik mindennapjaikat. Steven, Michael, és Nick gyermekkoruk óta jó barátok. Steven esküvője után mindhármuknak indulnia kell Vietnamba. Michael még indulás előtt megígéri Nicknek, hogy nem hadija magára, és hazaviszi a háborúból. néhány hónappal később a barátokat teljesen más egységhez osszák be, de a hadszíntéren találkoznak. Mindhárman hadifogolytáborba kerülnek, ahol a helyi katonák arra kényszerítik őket, hogy orosz rulettet játszanak Hihetetlen módon sikerül megmenekülniük. Michael tér haza egyedül egészségesen, Steve lebénul, Nick pedig teljesen becsavarodik, és Ázsiában maradva immár pénzért orosz rulettezik. Michael azonban igyekszik megtartani az ígéretét, és megpróbálja hazavinni barátját.

A film egy teljes jellemfejlődés története is. Az esküvőn a srácok kiröhögik azt a veteránt, aki minden kérdésükre csak káromkodással tud felelni, és úgy gondolják, majd ők szétcsapnak a sárgák között. viszont, amit átélnek, az mindegyikükben örökre nyomot hagy. A szereplők két pólusra  oszthatók: A három barát jelképezi az amerikai reményteliséget, míg azon ismerőseik akik valamilyen kifogás miatt nem harcolnak testesítik meg a gyávaságot.  van az a mondás, hogy mindenkiből mást hoz ki a háború, nos ez itt nem mutatkozik meg. Michael aki a civil életükben is vezére volt a baráti társaságnak, a háborúban sem roppan össze, és barátaiban a végtelenségig tartja a lelket. Ezzel szemben az alapjában véve csendes Nick és Steve is maradandó lelki sérüléseket szed össze, és nem tudják túl tenni magukat a poklon.

Valamilyen szinten propagandafilmről van szó, hiszen nem tudunk olyanról, hogy a fogolytáborokban valóban orosz rulettre késztették volna a foglyokat, ám szerintem ez csupán egy allegória a háborúban való kiszolgáltatottság bemutatására.  Sokan illetik azzal a váddal a filmet, hogy túl elnyújtott, illetve az első felében lévő jelenetek feleslegesek. Számomra ez teljesen nem így van, látjuk ezeket a barátokat teljesen normális környezetükben, a néző tulajdonképpen megkedveli őket, és így márt tudni lehet, hogy hogyan reagálják le a rájuk váró borzalmakat. Zseniális például az a vágás, amikor látjuk a barátokat kissé berúgva, majd egy éles váltást követően már a harctér borzalmaiba kapunk betekintést.

Cinimoról mondhatjuk, hogy egy egyfilmes rendező, hiszen további filmjei soha nem tudtak annyira átütőek lenni, mint a Szarvasvadász. Azok a képek, ahogyan bemutatja a vietnami katasztrófát, illetve a már említett vágások tovább erősítik ezt a tézist. Az, hogy a film ennyire átütő, az a kiváló magyar operatőr Zsigmond Vilmos érdeme is, aki kiváló munkát végzett.
A film erőteljes drámai tartalma megkövetelte a nagyszerű színészi alakításokat, és erre nem lehet egy szava sem a nézőnek. Michaelt az ekkoriban színészi pálya csúcsán lévő Robert De Niro alakította, aki pályája egyik legjobb játékát hozza. De Niro elmondása szerint a szerep megformálása, mind fizikailag, mind lelkileg nagy kihívást jelentett számára. ám valaki még nála is átütőbb a filmben, et pedig Cristopher Walken Nick szerepében. A kiváló karakterszínész minden jelenete aranyat ér, és szinte látni a szemén, ahogy a borzalmaktól egyre jobban becsavarodik. A film Meryl Streep számára is meghozta a világhírnevet. Ő játssza ugyanis Lindát az általam teljesen feleselgessen behozott szerelmi háromszög harmadik szereplőjét. Bár nem alakít rosszul, de korunk legjobb színésznőjének voltak ennél sokkal emlékezetesebb szerepei, valamint jobb alakításai is.  Meg kell még említeni John Cazale-t aki egy rövid epizódszerepben alakítja Stant, a baráti társaság egyik tagját. A színész a tőle megszokott gyáva és szerencsétlen figurát tökéletesen hozta utolsó szerepében. [Néhány héttel a forgatás után meghalt rákban.] 
A Stevent alakító John Savage is pályája egyik legjobb teljesítményével rukkolt ki.

A filmet nem kis vihart kavarva 5 Oscar díjjal jutalmazták, többek között a legjobb film, a legjobb rendező, valamint  a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában.

Kőkemény letaglózó hatású film, a háborús pszichózisról, illetve annak következményeként. Kiváló alkotás.

10/9

Akár találós kérdésként is szolgálhatna, hogy ki az a pilóta, aki európai létére Amerikában sikert sikerre halmozott, ám az F1-ben csúnyán leszerepelt. Sebastian Bourdaisrol van szó. "Le Seb" 1979. február 28-án látta meg a napvilágot Le Mans városában.  Tehetségére először 1997-ban figyeltek fel, amikor a francia Forma Renault bajnokságban 4 győzelmet aratott, és végül a 2. helyen zárta az évet. 1998-ban hazája F3-as bajnokságában bizonyíthatott, és 5 győzelemmel az év újonca címmel, és az összetett 6. helyével lett gazdagabb rengeteg tapasztalaton kívül. 1999-ben már nem engedte át másnak a bajnoki címet, és 8 győzelmével ő lett a sorozat bajnoka. Pompás éve után egyenes út vezetett az F3000-be, ahol a Prost Junior csapatnál talált ülést magának 2000-re. újonchoz képest hamar beleszokott az F1 előszobájának számító kategóriába, és egy dobogós helyezéssel zárta az évet. 2001-re a DAMS-hoz szerződött, ahol egyre jobb teljesítménnyel, valamint egy Silverstoneban aratott győzelemmel az összetett 4. helyet szerezte meg. 2002 úgy vonul be az azóta már megszűnt kategória történelmébe, mint az egyik legizgalmasabb szezon amit a bajnokság megélt. Bourdais, Enge és Pantano hármas, végletekig kiélezett csatájára ma is jó szívvel emlékeznek a rajongók. Az ekkor már az a Super Novánál hajtó francia pilótának az idény első felében nem akadt ellenfele az edzéseken, ám a versenyeken mindig valami hátráltatta. Úgy tűn, hogy Enge lesz a bajnok, ám a cseh pilótát 10 pont levonással sújtották a Magyarországon produkált pozitív drogtesztje miatt, így a Hungaroringen 3. a Spában pedig 2.-ként végző Bourdais végül bajnokként utazhatott Monzába. Az idény során 3 győzelmet aratott, [Imola, Monaco, Nürburgring], pontosan ugyanannyit mint riválisai, ám a már említett közjáték, valamint kiegyensúlyozottsága elősegítette bajnoki címét. Bajnoki címe évében tesztelt az Arrows csapatnál, ám mivel az istálló megszűnt, így  2003-ra várt debütálása végül elmaradt. Jobb híján a Champ Car bajnokságba szerződött a Newman Haas istállóhoz. Utólag visszagondolva ez lett az egyik legsikeresebb kontraktus, amit a tengerentúlon kötöttek.
Három elbaltázott futam után úgy tűnt nem sok vizet fog zavarni, amikor aztán Brands Hatchban gyönyörű győzelmet aratott. amelyet Németországban megismételt. Ezután felváltva jöttek a dobogók, illetve a gyengébb eredmények, a szezon során még egy győzelmet aratott Clevelandban, ahol Tracyt tartotta maga mögött. Az év végén 4. helyen végzett, és természetesen ő lett a legjobb újonc is. 2004-ben aztán megkezdődött a szemüveges francia uralkodása.
Második évét egy harmadik hellyel nyitotta Long Beachben., majd Monterreyben győzni tudott csapattársát Junquira-t megelőzve. kettejük küzdelme dominálta az évet, ám Bourdais hármas győzelmi sorozata után látszott, hogy nincs egy súlycsoportban a két pilóta. A mexikói városon kívül győzött még Portlandben, Clevelandben, Torontóban,  Denverben, Las Vegasban, és Mexikó Cityben is. A bajnoki címet végül ez utolsó előtti ausztráliai versenyen elért 2. helyével biztosította be.
2006 úgy tűnt változást hozhat, hiszen hiába kezdte győzelemmel az évet, az első néhány futamon nem volt képes az 5.-6. helynél előrébb végezni. Aztán belelendült a következő 6 futamból 5-syzör őt intették le először és tulajdonképpen eldöntötte a bajnokság sorsát másik csapattársával Serviával szemben is. Ebben az évben kipróbálhatta magát az Indy 500-on is, ahol a 12. helyen végzett.
2006 álomszerűen kezdődött számára. hiszen az év első négy futamán nem talált legyőzőre. Ezután jött néhány gyengébb verseny, megtűzdelve pár újabb győzelemmel, és az Ausztráliában elért 8. helye is elég volt, ahhoz, hogy triplázzon.
A Cham Car éra utolsó 2007-es éve, egyfajta betetőzése volt addigi amerikai pályafutásának. Ebben az évben aratta a legtöbb győzelmet, szám szerint nyolcat, valamint ekkor szerezte meg legsimábban a bajnoki címet. "Ottani" pályafutásának első szakaszát stílszerűen futamgyőzelemmel zárta. Időközben már rutinos résztvevőnek számított a Le Mansi 24 órás versenyeken, ám az igazi áttörés 2007-ig váratott magára. Ebben az évben Lamy és Sarazin társaként másodikként végzett a Peugeot színeiben.
Champ Car statisztikája több, mint imponáló 73 futamon indúlt, amelyeken 31 győzelmet, és 31 pole pozíciót szerzett.
Kevés versenyző F1-es bemutatkozását előzte meg akkora várakozás, mint az ő 2008-as debütálását a Torro Rossonál. ám, ha őszinték akarunk lenni, kevés versenyző is okozott akkora csalódást a Száguldó cirkuszban, mint ő. Pedig nem indult rosszul karrierje, a szezonnyitón a 4. helyen haladt, amikor autója megadta magát, de a sok kieső miatt végül 7.-ként könyvelték el. ezután viszont igazi vesszőfutás következett. Míg Vettel általában a pontokért küzdött, addig Bordais csak szenvedett. Sóba került, hogy már idény közben lapátra teszik, ám belgiumi pontszerzése megmentette a szégyentől.  Monzában aztán megvillantott valamit tehetségéből, hiszen a 3. helyről várhatta a startot, de autója nem indult el, így a mezőny végéről startolhatott. [Ezzel szemben Vettel rejt-cél győzelmet aratott, a topjárgánynak nem nevezhető autóval.] Miután teljesítménye 2009-ben sem javult,és csapattársa az újonc Buemi rendre gyorsabb volt nála, a német futam után azonnali hatállyal menesztették. Ebben az évben ismét 2. lett Le Mans-ban ezúttal Montagny és Sarazin partnereként.
Az F1-ből való dicstelen távozása óta nem találja a helyét. Kirúgása után próbálkozott a Super League formulában, és hiába aratott 3 győzelmet, mivel nem teljesített teljes idényeket, így nem tudott meghatározó tényező lenni a bajnokságban. Az évben azért egy nagy győzlemt aratott, hiszen tagja volt a spai 6 óráson győztes alakulatnak.  2011-ben megintcsak második lett szülővárosa egynapos versenyén, ezúttal  Pagenaudval és Lamyval. A Peugeot le Mansi projektjének megszűnése keresztülhúzta azon számításait, hogy a hosszútávú versenyzésben találja meg a helyét. Ugyanebben az évben indult a V8 Supercars bajnokság      Surfers Paradisei fordulóján, ahol első és második helyen végzett a két futamon, ugyanezt a teljesítményét 2012-ben megismételte. Még 2011-ben tagja volt a Peugeot Intercontinental Le Mans Cup győztes csapatának. [Győzött az Imolai 6 óráson, valamint a silversonei 6 óráson is. 2012-ben az Indycarba szerződött, a Dragon Racing csapatába, ám a harmatgyenge technika miatt csupán felvillanásai voltak az oválpályás versenyek nagyrészt kihagyó franciának. Ebben az évben három verseny erejéig a Grand Am szériába is belekóstolt, és minden megmérettetésen dobogóra állhatott, sőt Indianapolisban győzött is. 
2013-ban végre valahára ismét teljes szezont teljesíthetett. Az IndyCarban, az idény eleji gyengébb teljesítményét feledtetve a szezon során háromszor is dobogóra állhatott.
2014 januárjában Christian Fittipaldi és João Barbosa társaként diadalmaskodott a legendás Daytonai 24 órás versenyen.
Az idei évre a kV Racing IndyCar csapatához szerződött, és úgy néz ki ismét egy teljes szezont teljesíthet.