Oliver Stone az USA egyik legnagyobb kritikusa, valamint egyik legnagyobb rendezője. A direktor több filmben is kifejtette a véleményét a vietnami háborúról alkotott lesújtó nézeteit, valamint a veteránokat ért megaláztatások ellen is szót emelt. 1994-ben azonban túllépet ezen a témán, és az egész nemzetet hányta kard élre.  Számomra kevés filmjén látszik, hogy mennyire erősen élt kábítószerekkel, de ez itt a Született gyilkosokban pontosan megmutatkozik. Az én szememben ez minden idők második legjobb médiakritikus, valamint minden idők legjobb drogos filmje. Már maga Stone gondolatai is elvinnék a hátukon a filmet, ám külön beszélnünk kell a forgatókönyvről. Arról a szkriptről, amit maga Quentin Tarantino vetett papírra. [Az isteni Quentin olyannyira megorrolt Stonera, amiért az az ő koncepciójának teljesen ellentmondó filmet gyártott, hogy a nevét  levetette a plakátokról, és csak a film sikerét követően vállalta munkáját.]

Olyan filmről van s, amely összetéveszthetetlen. Már maga a képi világa is zseniális, akad olyan gyilkosság amelyet meganimálva mutatnak, van fekete fehérben leforgatott jelenet, és úgy általában a drogos jelenetek is olyanok, mint ha maga néző is beszívott volna, és az ő képzelgései vetültek volna a vászonra. Már maga a film műfaja is besorolhatatlan. Kemény drámája van az Amerikát átszelő gyilkos szerelmeseknek, amely bővelkedik humorban, brutális erőszakban, morbid humorban, a már említett rajzfilmes jelenetről nem is beszélve, és mindez nyakon öntve egy Tarantinosan szép szerelmi történettel. Kedvenc jelenetem ilyen formában a szitkom jelenet, amelyben az okozza a humorforrást, hogy az apa hogyan erőszakolta meg a lányát. Az a jelenet egy igazi kritika a tévén elhülyülő , és minden szart felzabáló átlag polgár felé.
A médiakritika  erősen jelen van Stone filmjében:az emberek a vérre, valamint az erőszakra buknak, és meg kell adni nekik amit akarnak. Ezt vallja Wayne Gale is, a médiageci, aki talán még a film többi amorális figurájánál is megvetendőbb. 1994 volt az amerikai botrány mozik éve a Ponyvaregény a Cannes-i Aranypálmát, míg ez a film a Velencei filmfesztivál nagydíját nyerte el.

A történet főhősei Mickey és Malory sorozatgyilkosok. Ölnek, mert ez az életük, Hisznek az eredendő bűnben, és kegyetlenül meg is büntetik azt akivel szembe találják magukat. Hiába brutálisak a média és a nép imádja őket. Egyetlen zsaru tapad azonban igazán rájuk a korrupt Jack Scagnetti.  Miután egy drogos vízió hatására megölnek egy indiánt, akit önmaguk is bűntelennek tartanak, megfogadják, hogy többet nem ölnek. Ám sorsuk rosszra fordul, elkapják őket, és börtönbe zárják mindkettejüket. Egy évet töltenek egymástól elválasztva, amikor egy tévériporter a nagyobb nézettség érdekében riportot akar készíteni Mickeyvel, akinek tervei vannak.

Nem akarom lelőni, hogy ezután mi történik, de annyit elhatárolások, hogy igazi anti katarzis. Az anarchia a káosz teljes diadala. Az utolsó jelenet pedig egy az egyben az amerikai átlag család kritikája. Mivel egy Tarantino által írt alapsztoriról beszélünk, amit Stone tökéletesített, így nem lehet kérdés, hogy a történet tökéletes. Sokan mondják, hogy a Mechanikus narancsnál brutálisabb film nincs, hát az én rangsoromban messze ez az első. Amilyen a képi megvalósítás, olyan a szövegkönyv is. Irgalmatlanul mocskos beszéd hangzik el a filmben, valamint itt halható minden idők legmocskosabb káromkodása is, hála a remek magyar szinkronnak. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ez a film emelte közhasználati státuszba a médiageci kifejezést.

Mickeyt Woody Harrelson alakítjotta aki ezzel a szereppel tört be az A listába. Hibátlanul hozza a szerepet, ahol egyszerre kell egy kegyetlen gyilkost, egy társadalmi kritikust, valamint egy szerető férjet megformálnia. Feleségét Juliette Lewis játszotta aki teljesen az ellentétét személyesítette meg a Cape Fearben látott karakterének. Itt egy érzelmileg fogyatékos, kissé beteges drogfüggő nőt játszik, akinek az őt ért sokkhatások miatt eltorzult a személyisége.
Robert Downey Jr. egy zseni. Az az ember bármit eltud játszani a lehető legmagasabb szintén, és ez itt sincs másképp valósággal lubickolt Wayne Gale szerepében. A hősök ellenpólusát Tom Sizemore és Tommy Lee Jones alakították. Előbbi egy kiváló karakter színész, de a zsaru szerepében briliáns volt, míg Jonesnak igazi jutalomjáték volt megformálnia a börtönigazgatót.
Említeném még a Malory apját játaszó komikus legenda Rodney Dangerfield aki igazán elemében volt nyúlfarknyi komikus szerepében.
Már említettem  a magyar szinkront, amely itt is tökéletes a hangokat tekintve. Olyan magyar hangokat kaptak a szereplők, mint Stohl András, Csuja Imre, Für Anikó, Rajhona Ádám, vagy mint Kránitz Lajos.

Rétegfilm, sokan ódzkodni fognak a megtekintéséről, brutális képi világa, és vulgáris kifejezésmódja miatt, de aki szereti kritikus szemmel szemlélni a társadalmat, és a bennünket körülvevő világot, annál valószínű telitalálat lesz a Született gyilkosok.

10/10

Eredetileg tegnap, a film hazai bemutatójának 24. évfordulóján szerettem volna a következő sorokat legépelni, ám eme tervemet, egy kisebb betegség, valamint rosszullét megakadályozta.

Le kell szögeznem, nem vagyok vallásos ember, sőt azt is mondhatjuk ateista vagyok. Semmi bajom a hívő emberekkel, tisztelem őket, amiért szilárdan kiállnak hitük miatt, viszont elítélem azokat, akik már vallási fanatizmussal próbálják megtéríteni az "eltévelyedő" lelkeket. Ám Jézus Krisztus létezését nem kérdőjelezem meg. Számomra másodlagos, hogy Jézus egy ácsnak, vagy az istennek volt e az egy szülött fia, személye erkölcsi tanításai révén megkérdőjelezhetetlen. És ami a legfontosabb: az ő tanítása hitet, reményt adnak az embereknek, így teljesen "lényegtelen", hogy csodái, valamint felemelkedése valóban megtörtént-e. A film reflektál is erre, abban a szenzációs jelenetben, melyben Jézus Pál apostollal diskurál.

Nikos Kazantzakis viszont már-már fanatikusan volt vallásos. A görög gondolkodót mindig is érdekelte a Krisztus kettős lényét körülövező misztérium. Ennek a gondolatiságnak lett a gyümölcse legismertebb regénye a Krisztus utolsó megkísértése. Bár az író már a regény elején megvallja, hogy teljes mértékben fikcióról van szó, amely nem az evangéliumok tanításait követi, a mű finoman szólva is kétes fogadtatásban részesült. Akadnak akiket megerősített Jézushoz, illetve Istenhez való viszonyukban, míg mások istentelennek, egyházellenesnek tartják a regényt. martin Scorsese 1988-ban dolgozta fel ezt a kényes témával bíró regényt, és sorsa hasonló lett. Az egyházi emberek között akadtak olyanok, akik kiátkozással fenyegették a rendezőt. már maga az a tény, egy kisebb vallásháborút váltott ki, hogy ez a film egyáltalán létrejött. ebből a vitából nem maradhatott ki Magyarország sem: Soha egyetlen magyar tulajdonú televízió nem tűzte még műsorra ezt a filmet. [A néhai Europa Europa igen, de az csak magyar nyelven sugárzott, nem volt magyar kézben.] 1994-ben a Magyar Televízió volt kénytelen levenni műsoráról Scorsese filmjét, mivel az esztergomi érsek nyíltan tiltakozott annak vetítése miatt, mondván az szembemegy Jézussal.  Arra a kérdésre, hogy látta-e a filmet, egyszerűen nemmel felelt. Tipikus magyar mentalitás, ha valamit kicsit is aggályosnak tartanak a köreimben, akkor azzal látatlanban is szembe megyek. Brávó! Sok embert épp ez a film erősített meg a hitükben, sőt én is ezt egy vallásos filmnek tartom, mintsem ateistának.

Martin Scorsese a kedvenc rendezőm, minden filmjét láttam már többször is, és egyszerűen fantasztikusnak tartom a munkásságát. Először, mint minden rendes kamasz a gengszterfilmjeivel, majd a Dühöngő bikával, majd a Taxisofőrrel, a Téglával, és hasonló alkotásaival ismerkedtem meg. Ezek mind egytől  egyig kiváló filmek, ám azt semmiképpen sem mondanám róluk, hogy moralizálnának, vagy erkölcsileg megerősítenék a nézőt. [A Taxisofőr kivétel.]  Éppen ezért tartom unikumnak ezt a filmjét az életművéből, amely egy erkölcsi példabeszédként szolgál a néző felé.
Már maguk a film képei, valamint a spiritualitással átitatott zene, és filozofikus jelenetei is teljesen eltérővé teszik az alkotást bármely más Scorsese filmtől. itt nem az anyagi gazdagságról van szó, a gazdagság itt sokkal inkább szellemi és lelki értelemben vehető.

A történet szerint Jézus nem Isten fia, hanem egy egyszerű polgár, aki lázad az Isten ellen. Lázadását abban éli ki, hogy kereszteket ácsol a rómaiaknak, ám amikor lázad, testét elviselhetetlen kín gyötri. Jézus szerelmes Mária Magdolnába a prostituáltba, ám szerelmük a férfi szerint nem teljesedhet be, mivel önmagát megvetendőnek, és istentelennek tartja, Magdolna pedig gyűlöli tettei miatt.  Jézus 40 napra a pusztába vonul vezekelni, ahol a Sátán megkísérti, ám ő ellenáll. Miután elmegy Alámerítő Jánoshoz, szép lassan elfogadja sorsát, és ő lesz Isten földi hangja. Ettől a pillanattól úgy halad előre a történet, ahogy írva vagyon az az evangéliumban, két kivétellel:
1: Jézus kéri Júdást, hogy árulja el.
2: Jézus egyre inkább vágyik egy átlagember életére, aki földet művel, családja van megöregszik és meghal.
Miután elfogják és megfeszítik, egy kislányt lát, aki meggyőzi, hogy nem ő a Messiás, és nyugodtan leszállhat a keresztről.  Jézus ezt megteszi, feleségül veszi Mária Magdolnát aki azonban meghal. Krisztus családot alapít más egy másik asszonnyal, és boldogan éli életét, majd megöregszik. És éppen készül meghalni, amikor látogatói érkeznek.
Nem fogom lelőni a film nagy "poénját", de azt kell mondanom, akkorát fog ütni a filmet először megtekintő néző arcán, mint egy puszta ökölcsapás.

Scorsese minimum négy tökéletes filmet rendezett, ez azok közül az egyik. Egyszerűen minden a helyén van a jelenetek során. Bár egy spirituális témát nehéz feldolgozni, úgy, hogy ne  forduljon egy percre sem totál unalomba, itt tökéletesen abszolválta ezt a küldetést. Az operatőri munka egyszerűen elsőrangú, nem is beszélve Peter Gabriel élményszámba menő spiritualitást sem nélkülöző zenéjéről.
kulcskérdés volt a színészek kiválasztása. Jézust eredetileg Robert De Niro játszotta volna, de ő nem akarta egymás után elvállalni Jézus, valamint a Sátán szerepét, így lemondta a szerepet. így került a rendező látóterébe Willem Dafoe. Dafoe, aki szinte kivétel nélkül sátáni figurákat hozott pályafutása során, egyszerűen frenetikus a főszerepben. Hasonlóan kiváló Barbara Hershey, aki élete alakítását nyújtotta Magdolna szerepében, valamint Harvey Keitel aki Júdás szerepében remekelt.  A színészt Arany Málna díjra jelölték alakításért, amely teljesen érthetetlen számomra. Pályája egyik legjobb teljesítményére akarták odaadni a legrosszabb férfi mellékszereplő díját. Keitel szerepéhez még hozzáfűzném, hogy jóval központibb szerepet kap, mint a Krisztus filmekben általában, és az ő lelki vívódása minimum olyan fontos a történet szempontjából, mint Jézusé. Van egy olyan tézis, hogy az a tény, hogy Willem Dafoe játszotta Jézust, az olyan, mintha Marylin Manson játszotta volna Hófehérkét. Számomra minimum ilyen váratlan volt, amikor megláttam, hogy Pilátust nyúlfarknyi szerepben David Bowie a zene fenegyereke alakította.

Összességében, ez egy szenzációs, spirituális élmény, amelyet érdemes többször megnézni. Vallásos embereknek is ajánlom a megtekintését, ugyanis úgy van értelme véleményt mondani egy koncepcióról, hogyha tényleg ismerjük azt. Akik pedig látatlanban ítélték el Scorsese művét, aszoknak fokozottan ajánlom figyelmébe, mivel sokan az egyik legszebb keresztény filmként tartják számon.

10/10

Fehér Miki volt az egyik kedvenc magyar labdarúgóm. Mindig külön figyelemmel kísértem, hogy hogyan szerepel csapata aktuális mérkőzésén, valamint imponált nekem, hogy egy olyan klubban focizott, mint a Benfica. ha már itt tartunk, talán ő volt az utolsó olyan magyar labdarúgó, aki egy ennyire patinás klub mezét öltötte magára. 2004. január 26.-át írtuk. Készülődtem a suliba, de előtte szokás szerint megnéztem a reggeli Telesportot. emlékszem Egri Viktor mondta be azon a reggelen a híreket, és így kezdődött az adás: "Meghalt Fehér Miklós". Nem akartam elhinni, amit hallottam. Akkor nem egészen 10 éves fejjel sem tudtam felfogni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy 24 éves életerős srác egyszerűen csak összeesik a pályán és meghal. Illetve egyfajta kisebb sokkhatást váltott ki belőlem, ahogy a magyar támadó esését, majd haláltusáját bemutatta a televízió. Mikit január 28-án temették el Győrben. Az eseményen a klub játékosain kívül részt vett Eusébio, valamint a portugál klub elnöke is. A Benfica a Miklós iránti tisztelet jeléül visszavonta a 29-es számú mezt.
Hogy ne csak arra a tragikus napra emlékezzek, hanem erre a magyar szinten kiemelkedő játékosra is, így néhány mondatban összefoglalnám az életét.

Fehér Miklós 1979. július 25-én született Tatabányán. A magyar élvonalban 1995-ben mutatkozott be a Győr csapatában.  3 idényen át játszott a Rába parti csapatban és innen került be az U18-as. majd az U21-es válogatott keretébe. Legeredményesebb szezonja az 1997/1998-as volt, amelyben 13 góllal segítette a végül ezüstéremig jutó csapatát. Ezután nem kisebb klubhoz került, mint a portugál futball legnagyobbja az FC.Porto.  Ám nem tudott állandó helyet kiharcolni magának a világsztárokat sem nélkülöző klubban. Látszott, hogy túl nagy ugrás egy 20 éves srácnak az NB1-hez képest a portugál bajnokság. Mivel első idényében 5 mérkőzésen pályára léphetett, így portugál bajnoknak mondhatta magát, valamint pályára lépett a klub megnyert szuperkupa döntőin is.   Időközben bemutatkozott a válogatottban is, 1998 szeptemberében Azerbajdzsán elleni debütálását góllal tette még emlékezetessé. A "sárkányok" vezetői előbb a S.C. Salgueiros majd a Sporting Braga csapatának adták kölcsön. Az utóbbi csapatnál eltöltött szezonja kiemelkedő volt. Európa egyik legerősebb bajnokságában nem kevesebb, mint 14 gólt szerzett, amellyel csapata házi gólkirálya lett, valamint az utolsó fordulókig versenyben tartotta a Bragát a nemzetközi kupaindulásért. Hasonlóan jól teljesített a nemzeti csapatban is: előbb eldöntötte a Macedónia elleni mérkőzést, majd mesterhármast rúgott Kaunasban Litvánia legjobbjai ellen, és lett a 6:1-es siker fő letéteményese. Következő éve viszont csalódásokkal telire sikeredett. Hiába szeretett Bragaban játszani, vissza kellett térnie Portoba, ahol nemhogy nem számoltak vele, egészen a B csapatig száműzték. A kitűnő válogatottban mutatott formáját sem tudta megőrizni, és sérülése miatt nem is tudta segíteni a selejtezőtorna végén természetszerűleg elhasaló együttest. Épp ezért keltett hatalmas meglepetést, amikor a Benfica szerződtette a riválisnál parlagon hagyott támadót, aki a válogatottban is visszaszerezte kerettagságát. Lisszabonban  nem számított alapembernek, s inkább a szélen játszatták, mint igazi posztján, ám mégis újra élvezte a játékot. A csapattársak és a szurkolók is hamar befogadták, és úgy tűnt újra sínre kerül pályafutása. Egy meccsen játszott a 2003/2004-es idényben kupagyőztes csapatban. Második idényét töltötte a sasoknál, és Camacho mester is egyre többször vette számításba a nevét, amikor a Guimaraes elleni mérkőzés következett. Miki csereként lépett pályára a meccsen, és a 90, percben gólpasszt adott a meccset eldöntő Aguiarnak. A ráadás perceiben jártak a csapatok, amikor nem engedte elvégezni a bedobást az ellenfél játékosának. A bíró sárga lapot adott  neki, amit mosolyogva vett tudomásul. Az ezt követő néhány másodpercben lehajolt, majd összeesett. Csapattárasi, valamint az ellenfél játékosai is látták, hogy nagy a baj. A pályára érkező mentők a kórházba szállították, ahol hiába próbálták megmenteni az életét, nem tudtak rajta segíteni.
25 évet élt.
 

Amit igazán szeretek Munch festményeiben, az a kilátástalan, nyomasztó hangulatuk.  Ha megnézzük a Szorongás, vagy a Másnap című festményeit, akkor azonnal rájöhetünk, hogy a művész depresszív, valamint stresszes életet élt.  Élete tragikus volt, hiszen anyja és nővére halála után vallási fanatikus apja nevelte fel. Ezek az őket ért impressziók megnyomorították Much lelkét, viszont ihletet adtak művészi koncepcióinak. Ennek beteljesülése volt első, és legnagyobb sikere a Sikoly. A festménye, amely a művészettörténet talán legtöbbször emlegetett expresszionista műve, valamint a művészettörténet  legtöbbet megidézett képe is.[Pólókra,bögrékre, plakátokra nyomtatták a képet, sőt még az egyre rosszabb horror franchise is ennek köszönhetően szabadult ránk. :)
A képet a művész 1893-ban készítette. Egy eltorzult arcú és alkatú félemberré vált elmebeteget látunk, akinek megháborodott az elméje. Az élénk színvilág számomra ezen ember gondolati kivetüléseit jeleníti meg. A másik két alak, akit a festményem látunk, ügyet sem vet a Sikolyra, ez magát a magányt, valamint az egyedüllétet jelképezi. Azt a társadalmat vetíti előre. ahol az ember ügyet sem vet embertársa segélykiáltására. Ahogy utánaolvastam a szerző életének, réá kellett jönnöm, hogy őt magát szimbolizálja a Sikoly. Pokoli gyermekkora rányomta a bélyegét egész életére, és ezt a lelki terhet helyezte át a festményére.
Munch halála, ugyan olyan tragikus volt, mint halála: amikor a nácik megtámadták a várost, ahol élt, és a háza ablakát betörték, elmenekült otthonról. A hideg időben megfázott, és 3 hónap betegeskedés után 1944-ben hunyt el ezen a napon.

Arra, hogy melyik a legjobb Dalí festmény, olyan egyszerű rávágni válaszként A polgárháború előérzete című művét, mint a "Melyik a legjobb film?" kérdésre a Keresztapát válaszolni. Jómagam egyik távborba sem tartozom, hiszen a szürrealizmus negyedszázada elhunyt királyának véleményem szerint ez a legjobb műve.
Az 1940-ben festett kép hűen tükrözi a művész világról alkotott képét, valamint pacifizmusát. A kép üzenetét egyszerű megfejteni, mert tulajdonképpen nem látunk mást, mint: sivárságot, halált, halált és halált. Dalí többször foglalkozott műveiben az ő nemzetét sújtó spanyol polgárháborúval, valamint a második világégéssel. Az apokaliptikus kép nézője számára nem is lehet kérdés, hogy a háború vége maga az emberiség pusztulása lesz. Ha alaposan megvizsgáljuk a szemüregben lévő koponyákat, akkor láthatjuk, hogy az is újabb koponyákat tartalmaz. Számomra ez, a festmény "kezdőpontja" és számomra valami olyasmit jelent, hogy a harcok előrehaladtával az áldozatok száma növekedni fog, míg  végül már semmi sem marad, csupán a kietlenség.
A festmény a rotterdami Boijmans Van Beuningen múzeumban van kiállítva.

Egyre öregebb, egyre kopaszabb, egyre nagyobb az arca, és nem utolsó sorban egyre jobb focista Arjen Robben. Mivel a kedvenc csapatomat erősíti, valamint nagyszerű játékát mindig is kultiváltam, nem kérdés számomra, hogy külön bejegyzést szánok neki. A holland klasszis 30 éve látta meg a napvilágot Bedium városában.
Szülővárosa ificsapatában kezdett játszani, ahonnét 1996-ban a Groningenbe igazolt. 4 év "ifizés" után  lett a felnőttcsapat igazolt játékosa. Főnixmadárként robbant be a holland első osztályba. A 2001/2002-es szezonban már látszott, hogy kinőtte a kisváros csapatát, és a PSV nem hívó szavának nem tudott ellenállni. Az eindhoveni klub nem sajnált az akkor 18 éves spílerért 4 millió eurót adni.  Első éve, minden szempontból tökéletes volt: 12 góljával azonnal vezére lett a bajnoki címet nagy csatában behúzó piros fehér klubnak. Második éve a csapatnál a természetszerű enyhe visszaesést hozta, fele annyi gól szerzett mint egy évvel korábban, valamint a PSV is lemaradt az Ajaxxal szemben. Hogy szakmailag nem volt hátralépés a második éve, arról bizonyíték, hogy a válogatottban is bemutatkozott. Tagja volt annak a válogatottnak is, amely a pótselejtezőn gyakorlatilag elsöpörte Skóciát. A 2004-es kontinenstornán nem számított alapembernek a fiatalokra épülő oranjénak. Csehország ellen kezdőként lépett pályára, ám a 2:1-es előny védelmében lecserélték, hogy védjék az eredményt. El is veszítették az EB legjobb meccsét. A következő megmérettetésére Svédország ellen került sor, amikor a megsérült Bouma-t váltotta. A tizenegyesrúgásokig fajuló összecsapás szétlövésében értékesítette saját büntetőjét. a Portugálok ellen ismét a kezdőcsapatban kapott helyet, ám gyenge teljesítménye miatt lecserélték. Élete első nagy tornáján végül az elődöntő jelentette számára a végállomást. Az EB után nem maradt Eindhovenben, hanem csatlakozott az akkor formálódó Chelsea keretéhez. Első londoni szezonja azonban finoman szólva sem kezdődött túl jól: előbb hererákot diagnosztizáltak nála, ám szerencsére időben észre vették a problémát, így teljesen meggyógyult. Bajait, továbbá tetézte, hogy egy Roma elleni meccsen eltörte a lábát. A szezon második felére meghatározó játékosa lett Mourinho csapatának, amellyel bajnokságot nyert, és BL elődöntőig menetelt. Ezután viszont nyilvánvalóvá vált, hogy játékstílusának nem fekszik a Premier League. Hiába nyert még egy bajnokságot, majd FA kupát egyértelmű volt, hogy távozni akar. Időközben részt vett a németországi vb-n szereplő nemzeti tizenegyben. Szerbia és Montenegró  elleni gyönyörű góljára ma is jó szívvel emlékeznek a hollandusok. A narancsmezeseket végül Portugália állította meg a 16 között egy igazi futballháborúban.    Ekkor nyilatkozta, hogy nem akar egy Bayern München szintű "kiscsapatban" játszani.  A Real Madrid kapva kapott az alkalmon, és már a királyi gárdánál kezdte a 2007/2008-as idényt.  Nehezen ment a beilleszkedés számára, ám az idény végere itt is alapemberré vált. Legjobb meccsét a bajnoki cím megszerzését követően a Barcelona ellen játszotta, amikor is góllal vette ki részét az ősi rivális lemészárlásából. Az EB-n azok után, hogy Hollandia úgy lépett tovább a halálcsoportból, hogy meg sem izzadt, meglepetés volt, hogy Oroszország már a negyeddöntőben megáljt parancsolt Robbenéknek. Arjen a tornán egy gólt szerzett, amikor Franciaország kapuját vette be. Következő évében vezérszerepet vállalt a madridiak harcában, ám Perez megválasztása, Cristiano Ronaldo és Káká érkezése miatt távoznia kellett.
Akart, nem akart a Bayernhez kellett szerződnie. Az addig szenvedő bőrnadrágosoknak úgy kellett Robben, mint egy falat kenyér. Első mérkőzését a Wolfsburg ellen játszotta, és 2 góllal vette ki részét új csapata győzelméből. Főszerepet vállalt az általam a történelem egyik legjobb Bayernjeként számon tartott csapatban. Az idény végén bajnoki címet ünnepelhetett, amelyhez elengedhetetlen volt 24 meccsen szerzett 16 gólja is. A kupadöntőn is parádézott, 2 gólpasszt adott, valamint egy büntetőt is értékesített a Werder Bremen kivégzése során. Ám ahol a holland zseni igazán villogott, az a Bajnokok Ligája volt: továbbjutást érő gól szerzett a Fiorentina, valamint a Manchester United ellen is, valamint eldöntötte a Lyon elleni elődöntő első mérkőzését.  A döntőben aztán nem sok sót evett meg, és csapatának sem volt túl sok esélye a bombaformában játszó Internazionale ellen.  A vb előtti utolsó meccsen csereként beszállva, és gólt szerezve vállalt részt a magyarok 6:1-es leiskolázásában.  Mint utóbb kiderült megsérült a meccsen, és ilyen állapotban játszott a világbajnokságon. Számára tulajdonképpen a szlovákok elleni nyolcaddöntőben kezdődött a torna, és góllal hálálta meg a kapitány bizalmát. Végig pályán volt a brazilokat hazazavaró csapatban, ám a főszerep ott Sneijder-é volt. Uruguay ellen szerzett találatával, amellyel 3:1-re módosította az állást, biztossá tette, hogy Hollandia 1978 után ismét a vb döntőt játszik.  A spanyolok ellen végig pályán volt, egy sárga lappal került be minden idők legunalmasabb vb döntőjének jegyzőkönyvébe. Ezt nem igazán bánta, azt már inkább, hogy elveszítették a finálét. 2 hónap leforgása alatt lehetősége lett volna megnyerni a világfutball két legnagyobb trófeáját, ám egyiket sem sikerült magasba emelnie. Az ezt követő idény első felét sérülése miatt teljesen kihagyta. Az 2010-es év végén tagja lett a FIFA XI-nek. 2011 januárjában tért vissza, de az Inter ellen ismét összeomló csapaton ő sem tudott segíteni. Fantasztikus formáját viszont nem veszítette el, végig vezére volt a végül semmit sem nyerő bajor sztárcsapatnak. Statisztikája ismét elképesztő volt: 14 meccsen 12 gólt rúgott a gyengélkedő bőrnadrágosoknál. a 2011/2012-es idény viszont ismét csak csalódásokat hozott számára. Hibába focizott kiemelkedően a Bundesligában ismét nem volt túl sok esélyük a Dortmund ellen, és a kupadöntőben is megalázó  5:2-es vereséget szenvedtek legnagyobb riválisuktól. a Bajnokok ligáját vette a legkomolyabban a csapat, hiszen tudták az idény végi finálét Münchenben rendezik. Robben ismét a csapat vezére volt, az egyenes kiesése szakaszban: 2 góljával vállalt részt a Basel eltiprásában, formalitássá tette a Marseille elleni visszavágót, majd értékesítette azt a büntetőt, amellyel hosszabbításra mentette a Real Madrid elleni elődöntőt. A drámai csata végül szétlövésbe torkollott, ahol Robben lába nem remegett meg, és végül döntőbe került a müncheni csapat.Abba a döntőbe, amelyet mindenki biztosra vett, hogy nem fognak elveszíteni. Sorra hagyták ki a helyzeteket, majd a 82. percben szrzett Müller gól után már bontották a söröket a müncheni szurkolók, amikor Drogba révén egalizált a Chelsea. A 97. percben jártunk, amikor Drogba buktatta a 16-oson belül Ribéryt, akit le kellett cserélni. Mivel az első számú ítélet végrehajtó nem volt a pályán, így Robben vállalta a feladatot. Nyegle lövését azonban Cech védte, majd a csapat nyert helyzetből veszítette el a büntetőpárbajt, és vele a kupát is. A szurkolók bűnöst kerestek, és találtak is a holland személyében: a következő edzőmeccsen minden megmozdulását füttykoncerttel kísérték. Pocsék szezonzárását az EB tette teljessé, ahol csapattársaival egyetemben fásult öregúr módjára focizott a lebőgő Oranjéban. A kihagyott büntető rányomta bélyegét szezonjára, szakértők szerint játéka kiismerhetővé vállt, és teljesen formán kívül futballozott. Formája olyannyira hanyatlott, hogy kikerült a kezdőcsapatból, valamint kész kényként kezelték, hogy a szezon végén távozik. Ám Toni Kroos a juventus elleni odavágón megsérült, így jobb híján Robben lett a helyettese. Senki sem számított arra, hogy a holland bármit is hozzátud tenni az idényt uraló Bayern teljesítményéhez, ám ismét jó rormába került. Az addig főként kupameccseken jeleskedő játékos meghatározó embere lett az Európa trónjára visszavágyódó bajoroknak. Főszerepet vállalt a Barca megsemmisítésében, hiszen mindkét meccsen gól lőtt. És elérkezett 2013. május 25. a BL döntő napja. A müncheniek már megnyerték a bajnokságot, valamint a kupában épp Robben góljával legyőzték a másik finalistát: a Borussia Dortmundot. Izgalmas gól nélküli első félidőt követően Mandzukic góljával megszerezték a vezetést, ám Gündogan hamar egalizált. Robben nem játszott jól minden lehetőségét elpuskázta. Jött a 89. perc: Úgy tűnt nem ér véget a csata a rendes játékidőben. Egy felívelés után azonban Riberyhez került a labda, aki sarokkal továbbított a Robbenhez. a hollandus két védőt lerázva, a tehetetlen Weidenfeller mellett bepörgette a játékszert az alsó sarokba. GÓL! Győzött a Bayern! az addig körbeutált Robben egycsapásra megisteniesült   gólja miatt, és egycsapásra el lett felejtve az a bizonyos Müncheni döntő. Az idény utolsó meccsén kupagyőztesként hagyta el a pályát a Stuttgart elleni fináléban. Mindenki arra számított, hogy Guardiola érkezése a kispadra egyenlő lesz Robben távozásával, ám messze nem így történt.  Meghatározó játékosa lett a katalán mester csapatának is. Az idény első meccsén egyedüliként volt méltó a Dortmund elleni meccsen az ellenfél lefegyverzően jól játszó játékosainak. Gólerősen játszik a Bundesligában is,  talán az idlény legszebb gólját lőtte a Westfallerstadionban, a Borussia elleni 3 gólos visszavágás alkalmával. ismét villog a BL-ben, és a Manchester City elleni kisiklástól eltekintve nem úgy tűnik, hogy bárki is megállíthatja majd a címvédésre törő  sztárgárdát.  Nagyszerű formában van a válogatottban is: a legutóbbi három EB selejtezőn betalált, többek között a  magyar futball fekete napját is ő zárta le egy csodálatos szabadrúgással.  Némi bánatot csak az nyújthat számára remekül első félévében, hogy a klubvilágbajnokságon sérülés miatt nem tudott pályára lépni a végül simán diadalmaskodó klubcsapatában.

Minden idők legtöbb Oscar díjjal kitüntetett filmje. Jogosan? A fenét! Ez volt az az év amelyben nyerhetett volna a Szigorúan bizalmas, a Good Will Hunting, a Lesz ez még így se, vagy akár az Alul semmi is, ám Hollywood úgy gondolhatta, hogy ideje megemlékezni eme szörnyű tragédia áldozatairól, és a filmhez vágott 14 darab aranyszobrocskát. Nem azt vitatom, hogy mindegyik jogtalan lett volna: például az összes látványért, hangért, hangvágásért, jelmezért, vágásért sőt még az operatőri munkáért járó díjra is azt mondom nagyon jogos [És még a dalnak is oda lehetett ítélni a "díjazzuk már az év kasszasikerét!" mottó alapján.] A legnagyobb bajom az, hogy magát a filmet díjazták "Legjobb film kategóriában", és természetszerűleg James Cameron is megkapta a magkapta a maga díját.

James Cameron, ahogy a South Park is mondja a bátor úttörő. A fickó nem készít évente filmeket, ám amikor 3-4 esetleg 10 év után kijön egy új filmmel, biztosak lehetünk benne, hogy az a legzseniálisabb és legkorszerűbb látványvilággal lesz  megáldva amit addig láttunk. azt kedvelem korábbi filmjeiben, hogy bármennyire is látványosak voltak. a történetet soha nem áldozta fel a látvány oltárán. Bár az 1994-es Két tűz között című rezgett a léc e téren, mégsem lehet azt mondani rá, hogy egy banális történet lenne giccsel megöntözve. 1997 előtt hiába rendezett egy rahedli kiváló filmet, tudta, ha Oscart akar nyerni, akkor meg kell hoznia azt a bizonyos áldozatot.
Egy érzelmes sztorit akart írni, amely az évszázad egyik legnagyobb katasztrófájának árnyékában is megérinti a nézőt. De valami elképesztő módon túllőtt a célon! Maga az alapsztori is tinilányoknak, mintsem filmélményekre vágyóknak való. A gazdag lánynál aki ki akar törni a társadalmi nyomás alól , és a szegény, ám bigott sznob világra nemet mondó életszertető srác sztorijánál kevés giccsesebb létezik.  A film úgy próbál tenni, mintha a múlt század elején a társadalmi kasztok közötti kasztok ilyen könnyen átjárhatóak lettek volna. Jó semmi gond, nem baj, ettől gagyinak tartom, de ne egy minden addigit felülmúló nyálas jelenetben teljesedjen ki a szerelmük, mint abban a bizonyos szcénára gondolok, amely a film ikonikus motívuma lett.
Az itt tapasztalt általánosítást pedig gyerekesnek találom: Cameron interpretációja szerint minden gazdag: bigott öntelt felfuvalkodott hólyag, és minden csóró: életvidám, állandóan mulatni képes egyén.

Hogy ne csak fröcsögjek: Látványügyileg tökéletes filmről beszélünk. Akkoriban forradalminak számított a komputeranimáció ilyetén módú felhasználása, és amikor 6 évesen láttam a Titanicot, le voltam nyűgözve a képi világtól. Továbbá: Ha eltekintünk a film gyermetegségétől, és giccs iránti pátoszától, akkor egy szórakoztató katasztrófa filmet kapunk.

Bár, nem hiszem , hogy akadna olyan ember, akit érdekelt volna a film, de még nem látta, de azért dióhéjban a történet a következő: Az elsüllyeszthetetlennek hitt hajó egyetlen útját követjük végig egészen az indulástól az elsüllyedéséig. A hajó egyik utasa volt a lázadó arisztokrata Rose, akit akarata ellenére akartak férjhez kényszeríteni. A szegényeknek fenntartott osztályon az utat megnyerő Jack utazott, aki kártyán nyerte az utat. A tragédia árnyékában a két fiatal szerelemre lobban egymás iránt, ám a társadalmi kötöttségek, valamint a hajó tragédiája nem engedte, hogy szerelmük igazán kiterebélyesedjen. A történetet az idős Rose mesélte el.

Már leírtam véleményét a sztoritól, és nem akarom tovább használni az Elizabeth musical egyik dalcímét, amely megegyezik a véleményemmel. :)  További, és egyben utolsó erőssége a filmnek, hogy kiváló színészi alakításokat láthatunk. Leonardo DiCaprio-t ezután a film után néhány évre beskatulyázták a nyálas szépfiú szerepébe.  Tény, nem nyújtott olyan kiváló alakítást, mint amelyet az elmúlt 10 évben megszoktunk tőle, de semmi baj nincs a játékával. Kate Winslet szerintem korunk egyik legnagyszerűbb színésznője, ő is hitelesen hozza a női főhőst, és ezzel a filmmel be is robbant az élmezőnybe. Ugyan Billy Zane nem tartozik a nagy színészek közé, de ő is remek a szerepében. Színészileg viszont nálam az idős Rose-t játszó Gloria Stuart [magyar hangja Tolnay Klári!] valamint a főhősnő anyját játszó Kathy Bates a legerősebb.

Összefoglalva, bár jól szórakozom, ha nagy ritkán megnézem, de nem tartom túl sokra minden idők második legtöbb bevételét elkönyvelő filmjét.

10/4,5

90 éve született a brit humor egyik legsikeresebb figurája, Benny Hill. Nevéhez fűződik, a brit tv történelem, egyik leghosszabb ideig futó, valamint egyik legsikeresebb műsora, a róla elnevezett tv show. Sokan beskatulyázzák ezt a rendkívüli humorral rendelkező embert hogy, a show-n kívül semmit sem csinált, holott filmekben játszott,  valamint dalszerzőként is roppant sikeres volt. [Elég csak megemlíteni azt a tényt, hogy egyik dala több mint 4 hétig vezette a brit slágerlistát.]

A második világháború után kisebb munkákból tartotta fönn magát, majd 1950-ben debütált az akkor még gyerekcipőben járó angol televízióban. Ezután rádiós műsorokat vezetett, majd 1955-ben saját műsora lett a BBC-n. Párhuzamosan rádiózott és tévézett. Első nagy sikereit a 60-as évek elején érte el, ekkor olyan ismert műveket parodizált, mint az akkor induló James Bond széria, a Beatles  dalai, valamint a Szentiván éji álom.

1969 volt a klasszikus értelemben vett brit humor nagy éve. Ebben az évben indult a BBC-n a Monty Python Repülő cirkusza, valamint a Benny Hill Show. A humorista azonban merészet húzott, és ekkor már nem a legismertebb brit tv csatorna alkalmazásában volt, hanem átment a Thames televízióhoz, ahol szabad kezet kapott. Míg vetélytársai az abszurd humornak bontottak zászlót, addig az ő műsorát a burleszk dominálta. A show főhumorforrása, a nők, illetve a hozzájuk kapcsolódó enyhén hím-soviniszta poénok, valamint a jó értelemben vett humoros testi fenyítés. [Mindannyian emlékszünk a kopasz úrra :).] Bár a műsor sikeres lett az Egyesült Királyságban is, az igazi sikereket a világ többi részén érte el. [Sokak szerint az USA-ban még sikeresebb volt, mint szülőhazájában.] Humoráért olyan sztárok rajongtak, mint Michael Jackson vagy mint Michael Caine
A feministák törekvései miatt 1989-ben beszüntették műsorát, ez a tény betette a kaput a sztáraltűröktől mentes, egyszerű életet élő   komikusnak. 1992-ben az független televízió akarta szerződtetni, ám az év áprilisában szívinfarktusban meghalt. Temetése után elterjedt a pletyka, hogy ékszereket temettek el vele, ezért sírját többször feltörték.
Műsora több, mint 20 évvel a halála után is népszerű. Magyarországon jelenleg is vetíti az egyik kisebb televízió. Magyar hangja Gálvölgyi János humorát is nagyban inspirálta angol "mestere" humora. 

Azok után, hogy a Marhakonzerv akció az év egyik legsikeresebb francia vígjátéka lett 1991-ben, Alan Terzian producer újra összetrombitálta a gárdát, hogy még egyszer robbantsanak a mozipénztáraknál. így született meg a Jöttünk láttunk visszamennénk, amellyel az alkotók megugrották a 2 évvel koránba is elképesztően magasra tett lécet.  Szereplőgárda alatt, majdnem a teljes színészeket értem, beleértve a három főszereplőt, a zeneszerzőt, a rendezőt, de még a forgatókönyvírók is ugyanazok voltak, mint korábban.

Mily meglepő, ez a film is a gyermekkorom egyik kedvence, sőt szerves részét képezte felcseperedésemnek. Megtalálunk benne mindent amelytől szeretni lehet a franciák vígjátékait: a félpercenként elcsattanó poénokat, a remekül megírt, és eljátszott karaktereket, némi politikai inkorrektséget valamint a briliánsan elővezetett történetet is. 
Bár maga az alapötlet nem túl eredeti, a jöttünk láttunk az egyik legjobb időutazós film lett valaha.  Könnyen bukhatott volna a dolog, ha a megvalósításba akár a legkisebb hiba csúszik, ám a lovag, és retardált szolgájának történetét szinte tökéletesen oldották meg. A fő humorforrás természetesen a két kor közötti mérhetetlen különbségből, valamint Zsákfos retardáltságából fakad. Némi társadalomkritikát is érzek a filmben, mely főként az újgazdag Jacart viselkedésén érezhető, amikor le hull róla az úri máz, és legalább annyira közönségesen viselkedik, mint távoli rokona.

A történet szerint Godefroy a király hűséges lovagja  1123-ban esküvőjére készül- Útközben egy boszorkány rontást küld rá, ami miatt apósát medvének nézi, és lelövi. A tragédiát visszaakarja fordítani, így egy mágus segítségével próbál visszajutni a gyilkosság előtti pillanatba. A varázsló azonban baklövést követ el, így Godefroy és szolgája Zsákfos az 1992-es évbe érkezik. főhőseinket azonnal bolondnak nézik, ám Beatrice a lovag leszármazottja azt, hiszi, hogy amnéziás rokonát, és annak barátját látta meg a párosban. A szolga ivadéka egy bizonyos Jacart, aki a  várkastélyból lett szálloda tulajdonosa, és semmilyen hasonlóságot nem vállal a kétes  kinézetű alakkal. Godefroy és szolgája eközben mindent megtesznek, hogy visszajussanak a saját századukba.

Jen Reno egyszerűen brillírozik ebben a fapofa, kegyetlen, ugyanakkor mégis romantikus lelkületű szerepben. De akkor mit mondjunk Christian Claviere, aki jutalomjátékot mutat be kettős szerepében, és amely alakítása egy életre meghatározta a szememben a megítélését. [Olyan hiteles Zsákfostként, hogy amikor Napóleont játszotta, egyébként fergetegesen, még akkor sem tudtam elvonatkoztatni az itt látható játékától.] Kettejük mesteri párosát Valerie Lemercier egészíti ki, aki szintén nagyszerű, és akinek alakítását Cézár díjjal ismerték el.
Nem feledkezhetek meg a fergeteges magyar szinkronról sem, amelyben nehezen lehet kivetnivalót találni, olyan nagyszerű szinkronhangok brillíroznak, mint Józsa Imre, Berzsenyi Zoltán, Kocsis Mariann, vagy mint Pálos Zsuzsa.
Megemlíteném még a fergeteges szövegkönyvet, amely egy sor szállóigét adott az európai popkultúrának, valamint Eric Levi remekbe szabott filmzenéjét.

Mint a sikeres vígjátékok többsége, ez sem úszta meg folytatás nélkül, ám Az időalagút méltó folytatása lett a kultikus első résznek. ez az a tény, amit a Reszkess Amerika című remake-ről már nem mondhatok el.

Több mint 10 éve láttam először, és azóta is óriási kedvenc, hibátlan vígjáték, és közel tökéletes film.

10/9