Bár soha nem lett világbajnok, és bőven akadtak nála sokkal nagyobb klasszisok a Száguldó cirkuszban, a ma 60 éves Patrese mégis kivívta magának a jogot, hogy igazi legendaként tekeredünk rá. Az a tény, hogy három évtizedben, több mint 250 versenyen indul, alapjában véve nem jogosítja fel a legenda státuszra, de az évek során nyújtott teljesítménye  már annál inkább.
1976-ban megnyerte hazája F3-as bajnokságát, ezzel szinte egyenes út vezetett számára az F1-be.
Első F1-es versenyét a Shadow istálló színeiben vívta 1977-ben Monacóban. pályája első királykategóriás versenyét teljesítette, és a 9. helyen végzett.  Pályafutása első évében 9 versenyen vett rész, de a monacói hétvégén kívül csupán egy versenyt fejezett be, a szezonzáró japán grand prix-t, ahol a 6. helyen végzett. 1978-ban az újonnan alakult Arrows csapatához igazolt, és többször is bizonyította tehetségét. a dél- afrikai nagydíjon sokáig vezetett, de autója végül megadta magát, így elmaradt a csoda. Két pontszerzésén kívül a svéd nagydíjon remekelt, hiszen Anderstorpban a helyi hőst Pettersont óriási csatában megelőzve a 2. helyen végzett. A svéd versenyzővel viszont jóval tragikusabban is összefonódott a sorsa. Amikor Monzában a rajt utáni tömegbalesetben svéd pilótatársa meghalt, sokan Patrését gyanúsították a baleset kirobbantásáért. Az olasz versenyzőnek évekbe telt, mire nevét bírósági úton tisztázni tudta. A többiek egy futamon nem engedték rajthoz állni, ám visszatérésével, azaz kanadai 4. helyével csattanós választ adott a vele szembeni kétkedőknek. 77-ben és 78-ban őt intették le elsőként a legendás makaói F3-as futamon.  1979-es éve csalódásokkal telire sikeredett, egy pontszerzésen kívül inkább kieséseit tarthatjuk számon. 1980-ban ismét többnyire szenvedett a középcsapatnál, de dallasi dobogója egy kicsit kárpótolhatta.  81-ben ismét sorjázta a kieséseket, de szerzett egy második és egy harmadik helyet.  erőn felüli teljesítménye meggyőzte a kor élcsapatának a Brabhamnek a vezetőit, hogy érdemes a címvédő Piquet mellé szerződtetni az olaszt. A sors tréfája, hogy számtalan technikai problémájuk miatt brazil csapattársa előtt végzett a bajnokságban. Szezonbeli első dobogóját Long Beach utcáin szerezte, ahol a 3. pozícióban zárt. Monacóban tartották az F1 történelmének legkaotikusabb futamát.  A második helyen haladt Prost mögött, amikor riválisa falnak csapódott. Haladt a győzelem felé, amikor autója leállt. Mivel azonban riválisai kiestek, ő pedig be tudta indítani autóját, így egyetlenként aki teljesítette a 76 körös versenytávot, és megszerezte élete első győzelmét. A szezon során még egy alkalommal végzett dobogón, a tragikus kanadai futamon csapattársa mögött másodikként végzett. F1-ben nyújtott felemás idényét asportautó világbajnokságban kozmetikázta, ahol a Lancia pilótájaként, több győzelmet is aratva végül a második helyen végzett. 1983-as idénykezdetére a katasztrofális szó tökéletes szinonima.  Míg Piquet a világbajnoki címért harcolt, addig Riccardo egyetlen alakalommal sem tudta befejezni a versenyt, Imolában például vezetett, mikor 6 körrel a verseny vége előtt kiesett.  Hockenheimi harmadik helye mellett csupán egyszer szerzett pontot, igaz a kyalami szezonzáró az ő győzelmével ért véget.  1984-ben az Alfa Romeóhoz szerződött, és hazája futamán felalhatott a dobogóra.  A következő három évére viszont nem érdemes túl sok szót fecsérelni, második Alfás évében még a pontszerzés sem sikerült számára, ennek hatására azonnal továbbállt és visszatért a Brabhamhez.  Az egykori nagycsapat azonban csupán árnyéka volt önmagának, így mindössze két egységet gyűjtött össze.  1987-ben kicsit javult  a helyzet, hazánkban 5. lett, míg Mexikóban 3 év után újra dobogón végzett.  A szezonzáró japán hétvégén Mansell balesetét követően leszerződtette az aktuális világbajnok Williams, de első bevetése feledhetőre sikerült. mivel a bajnok Piquet távozott, így Patrese maradhatott Groveban. nagy baj volt azonban, hogy mivel a Honda elhagyta a csapatot, így aztán a harmatgyenge Judd szívómotorokkal kellett  szerepelniük, a turbókkal övezett mezőnyben. Mansell és Patrese azonban helytálltak, az angol peches idényt futott, viszont Riccardo szorgosan gyűjtögette a pontokat.  89-re a csapathoz új motorszállító érkezett a Renault személyében. Az olasz és új társa Boutsen egy rendkívül dinamikus csapatot alkotva, állandóan az élmezőnyben hajtott, bár a Mclarenekre nem jelentettek túl nagy veszélyt, szinte nem volt olyan hétvége, hogy legalább egy Williams ne végezzen a dobogón. Patrese az év folyamán összesen hatszor állhatott fel a dobogóra, valamint több pole pozíciót is begyűjtött. (Köztük a Hungaroringen is), így az év végén megszerezte a bajnokság 3. helyét.  1990-re azonban a Williams nem tudta hozni az egy évvel korábban meghozott színvonalat. Riccardo ennek ellenére általában a pontszerzők között végzett, és Imolában 6 és fél év után, némi szerencsével újra sikerült futamot nyernie.  Az 1991-es év elején újra Mansell lett a csapattársa, és a brit oroszlán pechszériájának köszönhetően sokáig megelőzte angol riválisát a ponttáblázaton. Brazíliában Senna mögött másodikként végzett, míg Kanadában csapattársa kiesését követően feljött a harmadik pozícióba. Mexikóban a poleból indulva jobb taktikájának köszönhetően futamgyőzelmet aratott társával szemben. Ekkorra világos volt, hogy az F14B jelű versenygép egyértelműen a mezőny legjobb autója, de a babérokat Mansell aratta le. Patrese végig kiegyensúlyozottan teljesített, de a brit oroszlán és Senna párharcaiban érdemben nem tudott beleszólni. Az év folyamán további négy dobogós helyezést szerzett, valamint fölényesen győzött Portugáliában. A bajnokság végén ismét a 3. helyen zárta az összetett. 1992-re a Williams fölénye addig soha nem látott méreteket öltött, míg csapattársa a szezon első 5 versenyén diadalmaskodott, addig Patrese őrkutyaként követte a második helyen. Sorozatban hozta a dobogókat, de a győzelem sokáig váratott magára. A magyar nagydíjon rajtelső volt,  de egy kicsúszás keresztül húzta az álmát, hogy tovább harcolhasson a világbajnoki címért. A Williams célja mansell bajnoki címe után az volt, hogy az olaszt az év végi ezüsthöz segítsék, és ennek szellemében versenyeztek tovább. Portugáliában nyerhetett volna, ám a reanult motor kimúlt alatta. Suzukában viszont újra győzött, ezzel 10 pontjával tulajdonképpen megszerezve a 2. helyet a bajnokságban.  Mivel a grove-i istállónál nem marad számára hely tárgyalni kezdett a Ferrarival, de Maranellóban nem tartottak igényt a szolgálataira, így a Benetton csapatához szerződött. Ez az éve már inkább egyfajta hattyúdalként funkcionált, amelyben látszott, hogy régi gyorsasága ugyan megkopott, de vezetői tudásával semmi gond.  Becsülettel tette a dolgát, többször végzett a 4-5.-6. hely valamelyikén, de ifjú csapattársát Schumachert egyszerűen nem tudta megközelíteni. A szezon során két dobogót szerzett. Silverstone-ban a harmadik helyen végzett, míg Magyarországon másodikként intették le. Pályafutása utolsó versenyét Ausztráliában futotta, ez volt a 256. rajtja az F1-ben, amely rekordját 2008-ban adta át a múltnak Rubens Barrichello.   F1-ből való távozása után kétszer indult a Le Mansi 24 óráson, valamint indult a Grand Prix Masters sorozat valamennyi (3) futamán is.

Mivel elég magas ingerküszöbbel rendelkezem, így nem hatott rám az Ördögűző, a kör, de még a Ragyogás sem, így nem gondoltam volna, hogy aha félni fogok egy horror filmen. Richard Donner 1976-os alkotásától nem féltem, hanem valósággal rettegtem. Bár mikor láttam, már elmúltam 17 éves, de emlékszem napokig a film megtekintése után is csak nagy nehezen tudtam aludni, annyira hatott rám a film. 

A sátán illetve annak eljövetele számtalan filmrendezőt ihletett meg az elmúlt bő évszázadban. Az Antikrisztus eljöveteléből olyan mesterművek születtek, mint az Ördögűző, a Rosemary gyermeke, a nem túl népszerű Ítéletnap, de egyik film sem hatott rám úgy, mint ez. A film elsősorban a nyomasztó atmoszférájával érte el hatását nálam, amely körülbelül a 7.-8. percben megragadott, és vált egyre fojtogatóbbá, hogy aztán kis híján lebomoljon a harmadik fal, és elhiggyem amit látok. 

Donner filmje korának legbrutálisabb alkotásaként is bevonulhat a mozitörténelembe. Olyan jeleneteket látunk, amelyeket akkor tabunak számítottak, mint a nyilvános lefejezés, spontán önakasztás vagy éppen, valakit felszólítanak egy gyerek megölésére.  Ezek a jelenetek mind-mind fokozzák a hangulatot.  A kezdeti hangulat a főszereplő fiú születésnapjánál vesz gyökeres fordulatot, hogy aztán az utolsó óra immár a horror klasszikusai közé emelje na történetet. több antikatarzist is láthatunk, ezek közül talán a legismertebb a temetőben való sírok feltárása. nem akarom lelőni a film poénját, de gyenge idegrendszerrel bíró néző ne nézze meg azt a jelenetet.  a másik ilyen antikatarzis a film végén jön el, amely alaposan helyben hagyja a néző igazságérzetét, és valamilyen szinten helyben hagyja annak lelki világát. a filmben erősen jelen van a hit kérdése, azaz, hogy a filmben szereplő apa elhiszi-e, hogy a gyermek akit nevel maga a sátán fia. Továbbá fontos szerepet kapnak a sátánista jelképek, úgy mint a lefelé forduló kereszt, a jelenések könyvének jóslata, vagy a 666-os szám.
A nyomasztó hangulatot tovább fokozza Jerry Goldsmith zenéje, ez a gregorián kardal egyszerre tűnik imának, és valamifajta sátánt dicsőítő éneknek, a zeneszerző ezt azzal érte el, hogy a kórus által énekelt szöveg nincs egyensúlyban a zenével.

A történet dióhéjban annyi, hogy Robertnek és feleségének halva születik a gyermeke. A férfit meggyőzi egy pap, hogy fogadjon örökbe egy másik újszülöttet, és mondja azt a feleségének, hogy az az ő babájuk. Amikor a kis Damien 5 éves lesz, boldogan él családjával, ám egyre inkább megszaporodnak körülötte a megmagyarázhatatlan történések. Robertet egy vallási fanatikusnak tűnő pap pedig megpróbálja meggyőzni arról, hogy a gyermek, akit nevel, az nem más, mint a sátán fia.

A főszerepet Gregory Peck alakította, aki a forgatás előtt veszítette el fiát. A színész játéka emiatt néhol nem tudta hozni a tehetségének megfelelő színvonalat, de a  drámai jelenetekben kellően jól alakított. ugyanez már nem volt elmondható a feleségét alakító Lee Remickről, aki végig gyengén teljesített. A kisfiút Damient  Havey Stephens kapta, akit bár sok kritika ért, szerintem rendkívül hiteles volt a szerepében, az utolsó jelenete pedig vérfagyasztó.

A film sikere miatt további két mozifilm, valamint egy TV film folytatta a franchise-t, hogy aztán 2006-ban pénzéhes producerek meggyalázzanak egy újabb legendát, és elkészítsék a film bődületesen rossz remakejét. az egyik legjobb horror, amit valaha láttam.

Erős. 10/8

Amikor 2012.  júniusában Timothy Bradley a mérlegelés során egy jegyet nyújtott át Manny Pacquiao, mondván legyőzi filippínó riválisát, aki kénytelen lesz őt kihívni, az egész világ elmosolyodott. Azt gondoltuk, mit akar ez a 29 éves, jó képességű, ám nem extraklasszis bunyós, attól, aki kiállt a legjobbak ellen és, sorra legyőzte azokat. A mérkőzés aztán súlyos vitákat okozott, hiába volt jobb Packman a pontozóbírók az amerikait látták a jobbnak, nem kis megrökönyödést keltve. Az azóta eltelt 22 hónapban mindkettejük életében gyökeres változások álltak be: Bradley azóta is veretlen maradt, míg Pacquiao csak kereste régi önmagát, Marquez ellen elszenvedett egy brutális vereséget, majd önmagához képes gyenge teljesítménnyel nyerte legutóbbi meccsét. Ma hajnalban pedig ez a két harcos Las Vegasban az MGM Grand Kaszinóban újra megütközött.

A mérkőzést magyar idő szerint reggel negyed 7 körül rendezték, és egy egész világ árgus szemekkel figyelte, megtörténik-e az újabb trónfosztás. Jómagam sohasem foglalkoztam komoly szinten a pontozással, ám az utóbbi időben néhány meccset csak a kíváncsiság kedvéért úgy néztem, hogy közben számoltam a pontokat. Mai "pontozásomat" a lehető legobbjektívabban próbáltam vezetni, és ezt most megosztanám.
 

1. menet: A gálákra jellemző tapogatózás az első 3 percben, a két bunyós csupán kereste egymást. A menet végére jöttek bele a pontosabb ütésekbe, és az amerikai talált többször. Bárkinek oda lehetett volna adni a menetet, én Bradleynek adtam volna.
 10:9 Bradley

2. menet kemény kiegyensúlyozott menet, a két versenyző azonnal leállt egymással verekedni a szó legszebb értelmében. A címvédő egy gyönyörű bal horoggal vetette magát észre, amely szépen megült ellenfele állán. A menetben egyértelműen  Pacquiao volt az aktívabb, de Bradley csodálatosan védekezett.  Nagyobb aktivitása miatt a menet a Fülöp szigetekié. 10:9  Pacquiao

3. menet Hiába aktívabb Manny, egyszerűen hol a levegőt, hol ellenfele fedezékét találja, aki kemény pofonokkal válaszol. Hiába aktívabb még mindig a nagyobb nevű bokszoló, az amerikai ütései pontosabbak, továbbá csodálatosan védekezik. 10:9 Bradley 

4. menet Jóval megfontoltababk voltak ebben a menetben, kevesebb volt a pontos ütés. Bradley többször csapottjai általában luftot értek, de egy szép horoggal kis híján megrogyasztotta ellenfelét. 10:9 Bradley

5.menet Semjmi sem változott az előző menethez képest, minden maradt a régiben ezt is a címvédő hozta 10:9-cel  Bradley a menet során egyszer földre került, de látszott, hogy ez nem ütéstől történt, a filippínónak nincs más választása, ezért állandóan lefogja, vagy lenyomja ellenfelét.

6. menet  Talán a fordulat menetének is nevezhetjük, hiszen Bradley olyannyira elkényelmesedett, hogy provokálni kezdte ellenfelét, aki még a köteleknél sem tudott mit kezdeni vele, ennek ellenére ismét pontosabb volt, különösen az első fél percben látszott fölénye. 10:9 Bradley

7. Kemény harc alakult ki a szorítóban, ebben a menetben inkább a testütések domináltak, kiegyenlítettebb lett a küzdelem.  Simán oda leeht adni Packmannek ezt a menetet. 10:9 a javára

8. menet. Ismét a filippínó támad, de Bradley állja a sarat, míg a 10-15 ütésből álló sorozatokat is könnyűszerrel bírja, amiért nálam  Pacquiao a menet győztese az az, hogy a bajnok egyre passzívabb, és egyre inkább úgy tűnik, hogy lenézi ellenfelét. 10:9 ismét  Pacquiaonak

9. menet: Szerintem ebben a menetben érvényesült a legjobban Bradley taktikája, amelyben a kontraütésekre épített, kissé indiszponált riválisával szemben. A filippínó menet elleni bizonytalanságai után újfent közelharcot provokált, amiket ellenfele könnyűszerrel megkontrázott. 10.9 Bradley

10. menet. Az eddigi legeseménytelenebb 3 percet láttuk, amelyben Bradley kezdett jobban, ám ütései már nem voltak olyan pontosak, mint a korábbi menetekben. nem úgy Packman, aki itt nyújtotta addigi legjobb teljesítményét, sorra pontos ütéseket helyezett el ellenfele fején. 10:9 Pacquiao

Kiegyenlített csata volt, amely nálam döntetlennel (114:114) ért véget, azaz ilyen állásnál Timothy Bradley maradt volna a világbajnok.  Bár döntetlen lett a számolásom vége, biztos voltam benbe, hogy nem ez lesz a végeredmény: igazam lett, Két pontozó 116:112-vel adta a meccset a filippínónak, míg a harmadik bíró 118:110-es (érthetetlen) arányban látta jobbnak Manny Pacquiaot a WBO régi-új váltósúlyú világbajnoka.

A király tehát újra trónra került, hogy jogosan-e azt ki-ki döntse el maga, Bradley pedig bizonyította, hogy világklasszis a védekezése, de még nincs minden nála rendben, amikor fölényben érzi magát. Egy biztos, egy harmadik meccset is szívesen megnéznék ettől a két kiváló öklözőtől.

Ma végre elkezdődött a Túraautó világbajnokság 2014-es szezonnyitójának hivatalos programja a betétfutamokkal együtt. Míg azonban Michelisz Norberték csupán a teszten vannak túl, addig a nekünk magyar autósport fanatikusoknak már figyelnünk kellett, hiszen két szabadedzéssel és az időmérővel elkezdődtek az Auto GP világsorozat küzdelmei is. hála az égnek az egyik legjobb forgatókönyv szerint, hiszen a mezőny egyetlen magyar pilótája Kiss Pál Tomi valósággal remekelt Marokkóban.  Azok után, hogy a magyar tehetség, tavaly állandó ülés nélkül, szinte valamennyiszer beugró versenyzőként megszerezte az 5. helyet, nem volt kérdés, hogy megfelelő anyagi támasz esetén maradhat a sorozatban.  Aztán elkezdődött az év, és Tomi még mindig nem szerepelt az indulók között, de aztán végül megnyugodhattunk, amikor a Zele Racing csapatához szerződött. Az évad előtti teszteken valósággal remekelt, a valenciai két nap során előbb pályacsúccsal bizonyult a legjobbnak, majd a 3, helyen zárt.  Formája biztató volt, mint az is, hogy a pilóta igazán vérmes reményekkel vág neki a 2014-es idénynek.

mivel az időmérőt nem közvetítette egyetlen tv adó sem, de még online elérhetőséget sem lehetett találni, így fél hattól a magyar rajongók jobb híján a live timinra tapadhattak. Peregtek vissza az időmérő másodpercei és láthattuk, ahogy Tomi egyre jobban ráérez a pályára, és egyre biztosabban vezet az első időmérőn. A 10 leggyorsabb versenyző közé természetesen nem okozott gondot bejutnia, következhetett a "Q2", És Tomi valósággal szárnyalt, tizedekre maradt el a legjobbtól, végig a második-harmadik helyen állt, ám legjobb köridejét immár nem tudta megjavítani. Az edzés vége fele immár bizonyossá vált, hogy Pommert és Giovessit nem lehet megverni, de a harmadik rajtkockában bizakodhattunk. Mikor letelt az idő még nem tudtuk, hogy tomi csapattársa Campana gyorskörön van, és végül megelőzi a magyar srácot, pedig ez történt.

Annak ellenére, hogy a toP3 végül nem lett meg, ki kell mondani, hogy ez egy több okból is nagyszerű eredmény. kezdjük ott, hogy Kiss Pál Tamás még sohasem versenyzett ezen a pályán, így aztán egy teljesen új terepen bizonyíthatott. Az, hogy 8 századdal elmaradt a csapattársától bosszantó lehet, ám ha azt vesszük, hogy Campana már kétszer is győzött itt, ergó a pálya specialistájának is nevezhetjük, egészen más megvilágításba helyezi a dolgot.  Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy tomi többek között olyan pilótákat előzött meg, mint a tavaly még a bajnoki címért csatázó Sato, vagy mint a korábban az Indycarban is próbálkozó Draccone.

Ki kell mondani, ha a magyar pilóta megfelelően kapja el a rajtot, és  nem kerül bele a rajt utáni szokásos csetepatéba, akkor mindenképpen a dobogóért harcolhat. A futamot 13 órától az Eurosport közvetíti.

Az 50-es évek Kimije 1929. április 10-én látta meg a napvilágot Yorkshirbeli Mexboroughban. A finn jégemberrel való megállapítás igaz rá, mivel lazaságával, bohém életvitelével kiemelkedett társai közül. a pályán nem ismert irgalmat, civil életében dohányzott, bulizott, és nem vetette meg az alkoholt sem. Emlékezetes momentum volt, amikor egy versenyzői parádéról egy rekesz sörrel tért vissza a bokszutcába.
Pályafutását 1951-ben kezdte, és rögtön második versenyzői évében már az F1-ben bizonyíthatott egy Coopert vezetve. Első versenyén a belga nagydíjon rögtön a 4. helyezést érte el, majd a brit futamon már a dobogó legalsó fokára is felállhatott. Az évad végén 5. helyen végzett, és sokan már a jövő nagy bajnokát látták személyében. Ezek közé az emberek közé tartozott Enzo Ferrari is, aki azonnal szerződést biztosított a brit versenyző számára 1953-ra. Hawthorn az évadban meglehetősen stabilan versenyzett, minden futamot bejezett, és egy kivétellel mindig a legjobb 5 között végzett. (Akkoriban a 6. hely nem ért pontot.) Németországban és Svájcban is a 3. helyen végzett, és Reimsben megszerezte élete első győzelmét. Hiába azonban a sok pontszerzés az évadban nem tudta megközelíteni csapattársát, a rekordokat döntögető Ascarit.  1954-re tovább javult a teljesítménye, hiszen immár a bajnok icím egyik fő esélyesének számított. Tervét azonban két kiesése keresztülhúzta. Az évad végére igazán formába lendült, három második helye mellé, begyűjtötte a spanyol nagydíj győzelmét is, amellyel megszerezte az év végi 3. helyet. (1 ponttal maradt el Gonzaleztől.) 1955-ös és 1956-os idénye meglehetősen kuszára sikerült. Hol Vanwollal, hol Ferrarival, hol Maseratival próbálkozott, ám egy argentínai dobogót leszámítva semmi nem jött össze számára. folyamatosan részt vett a le Mansi 24 órás viadalokon is, és 1955-ben társával Ivor Buebbal legyőzhetetlenek voltak. Mégsem győzelme miatt marad emlékezetes a verseny, hanem amiatt, hogy sokan az ő agresszív manőverének tulajdonítják a Levegh és a 82 néző halálával végződő balesetet.
Bár több vb-n kívüli futamot is megnyert, igazi nagy eredményeket csak 1957-ben ért el a Lancia volánja mögött.  Az évad folyamán háromszor szerzet pontot, és kétszer is dobogón zárta a hétvégét.
1958-ban újra a Ferrari volánnyál ülhetett, és Stirling Mossal való csatája máig emlékezetes a rajongók számára. Az évadban két csapattársa Peter Collins és Luigi Musso volt.  A brit pilóta az első hétvégén rögtön a 3. helyen zárt. Belgiumi 2. helyével megkezdte a felzárkózását, majd Franciaországban győzelmet aratott győzelmet aratott.  Az 58-as év a tragédiák éveként marad ismeretes, hiszen Collins a Nordschleifén, míg Musso Reimsben szenvedett halálos kimenetelű balesetet. Ezek a tények megviselték az angolt, aki bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Az évad öt hátralévő öt futamából négyszer is a második helyen végzett. Portugáliában kicsúszott, és a nézők tolták meg az autóját, emiatt kizárták, ám riválisa Moss közbenjárt a versenyfelügyelőknél, így megtarthatta 6 pontját, és tulajdonképpen ennek köszönhette világbajnoki címét. Ígéretét megtartotta, de a keserédes sikerét nem sokáig élvezhette, hiszen 1959. január 22-én Guildford mellett halálos kimenetelű közúti balesetet szenvedett.  Emlékére még abban az évben megalapították a Mike Hawthorn trófeát, amelyet a legjobb brit nemzetközösségbeli pilóta kap.

A bűnügyi filmek egyik legelcsépeltebb kliséje, mikor a legjobb zsaru küzd a legjobb bűnözővel. Hány olyan filmet láttunk, amelyben ez a koncepció egyszerűen megbukott, és a film teljesen klisésre sikeredett. Ezen filmek legnagyobb baja az volt, hogy tulajdonképpen már az első pillanatokban eldől, hogy a zsaru a jó, a gengszter a rossz és lakolnia kell a film végén. Ahhoz, hogy ez az alapkoncepció megdőljön, Michael Mann  és a világ két legjobb színésze kellett. Az 1995-ös Szemtől szemben nemcsak attól különleges, hogy egy filmben láthattuk Al Pacinot, valamint Robert De Niort, hanem lerombolja az előbb megpendített, koncepciót.

A film szempontjából fontosak voltak a jól megírt karakterek, valamint az, hogy ezeket megfelelően adják elő.  Egyik dologgal sincs probléma, hiszen a két színészlegenda tehetségüknek megfelelően teljesít, némely jelenetben szikrázik körülöttük a levegő.
A Pacino által játszott Vincent a legkeményebb Los Angeles-i zsaru, aki egész életét az utcán tölti, bűnözőket üldözve, gyilkosok után nyomozva. Munkája rányomja bélyegét civil életére. Emberi kapcsolatai semmilyenek, feleségével való viszonya megromlott,  és egy kiégett meggyötört emberré vált. (Az eredeti szkriptben a karakter kokainfüggő lett volna.)  Álmatlanságban szenved, amely megmagyarázza heves természetét, és már-már fanatizmusát.
A De Niro által megszemélyesített Neil szintén szakmája legjobbja. Igazi jeges tekintetű, kemény nehézfiú, aki nem tűr meg semmilyen hibát az akciók során. Összeszokott csapattal dolgozik, amelynek nemcsak az akciók során, hanem a privát életükben is vezetője. Hiába barátok azonban, a bűnözőkkel, és hiába sikeres abban amit csinál, élete egyszerűen kiüresedett. Az Eadyvel való párkapcsolata pont létszükséglet számára, hiszen így már van mire költenie a rabolt pénzt, és van aki igazán szeresse.
Ahogy folynak előre az események, a rendőr és a rosszfiú egyre jobban megismeri a másik személyiségét és módszereit. Mikor először találkoznak egymással már megvan a kellő tisztelet a másik iránt, akiről többet tudnak, mint annak családja. A beszélgetésben szemtől szembe kerülnek egymással és rá kellett jönniük, hogy rengeteg közös van az életükben.
Míg Vincentet családi problémái, addig Neilt többfrontos jelenléte hátráltatja. (Egyszerre kell a rendőr elől menekülnie, összetartania a bandát, bosszút állnia az árulón, és barátja gyilkosain.) A film végére immár két megkeseredett ember párharcát látjuk.
Mann legnagyobb bravúrja az volt, hogy mindkét karaktert végtelenül azonosulhatóvá, és emberivé tette, a nézőre bízva a döntést, melyik oldalra húzzon.

A film besorolása általában akciófilm, de ez jóval túlmutat a műfaj kliséin. Teljes értékű krimi, némi akcióval fűszerezve, de igazából kőkemény dráma, arról, hogy a hősöknek a másik jelenléte adja meg az életük értelmét.  Nem tartom akciófilmnek, mert a 160 perc alatt közel 4 akció van, viszont azok fergetegesek. A bankrablós jelenet, majd az utána következő lövöldözés. egyértelműen minden idők legjobb akció jelenete, egyszerűen tökéletes.  Az, ahogy végrehajtják a tökéletes rablást, majd szembetalálják magukat a zsarukkal, egyszerűen fergeteges. És nem tökölnek: lőnek egymásra közel 10 percen keresztül. Nem vettem és nem is akarok bankrablásban, majd rendőrségi akcióban részt venni, de valahogy így képzelem el, milyen is az amikor a két tábor szembetalálkozik a nyílt utcán. A jelenet bravúrossága abban is rejlik, ahogy az addig jelenlévő zenét az első lövés után elhallgattatják, és csupán a lövések kegyetlen zaját hallhatjuk. A nézőnek az az érzése, hogy ott van a tűzharctól néhány méterre.
Majd a film végi hajsza is egyértelműen a műfaj legjobbjai közé sorolandó, mintegy összefoglalva az addig látottakat. A történetmesélés legnagyobb erénye az, hogy a zsaru és a pandúr macska-egér harcában a helyzeti előnyt birtokló személy kiléte 20 percenként változik, és már a néző is lerágja a körmét annak alakulása miatt.

Nem mehetünk el azonban a film hibái mellett sem. A játékidő közel 3 óra, és nem lehet tökéletesen fenntartani a figyelmet ennyi időre, úgy, hogy le ne ülepedjen a sztori egy kis időre. Bár sok jelenet a két főkarakter jellemét akarja megismertetni a nézővel, a végére immár becsúsznak felesleges képsorok is, amelyek hátráltatják a fő történetszálat. A másik hiba, amelyet felróhatunk , hogy a sztori sok karakterrel dolgozik, de a két főhősön  Chrissen, és Vincent feleségén kívül egyikük sincs igazán kibontva és némelyikük elveszik a történet sűrűjében.

Mint már említettem a két fő karaktert De Niro és Pacino prezentálja. Előbbi kaméleonként ölti magára Neil szerepét, karaktere egyike a legjobban eltalált bűnöző jellem a filmtörténelemben. Igazi archetípusa  a kőkemény profinak. Pacino azonban még rajta is túl tesz, rengetegszer hozta az ezer fokon égő pattogó karaktert, de itt még némely legjobbján is túltesz. Dühkitörései egyszerűen zseniálisak, amellett a színész igazán kiélhette magát azokban a jelenetekben. érdemes megemlíteni, hogy némelyik beszólását improvizálta. Rajtuk kívül még fontosabb szereplőnek tekinthető a Val Kilmer által hozott Chris.  Nem tartom egy nagy színésznek Kilmert, de itt hibátlanul hozza a figurát. A karaktert azért is kedvelem, mert az egyik legprofibb mesterlövészt személyesíti meg a filmtörténelemben. Fontos szerepet kapnak a női karakterek de sem a Justine-t alakító Diane Venora , sem pedig Amy Brenneman nem tud kitörni férfipartnerük mellett. Bár a két legnagyobb név egyértelműen a Pacino-De Niro páros azért igazán ismert színészek garmadáját láthatjuk a filmben, olyan B kategóriás sztárokkal, mint Tom Sizemore, Danny Trejo,      William Fichtner vagy mint Hank Azaria. Mellettük még láthatjuk a 24-ből ismert Dennis Haysbertet, a kor egyik szexszimbólumát Ashley Juddot és az akkor még tinédzserkorú Natalie Portmant.

Összefoglalva, rendhagyó filmalkotás, amely számomra messze nem tökéletes, de a kiváló akciók, dialógusok és természetesen a színészi játék miatt többször is érdemes a megtekintésre.
Nagyszerű film, erős 10/8