A szituációs komédia alapjában véve nem az én műfajom. Persze az évek folyamán én is rengeteg szitkom epizódot láttam, ám az ezen fajta műsorok egyetlen elemétől egyszerűen kikészülök.  A nevetőgép használata az egyik legvisszataszítóbb húzás, amit valaha alkalmaztak a televízióban. Már maga a felvetés is lesajnáló a befogadóra nézve. az a sorozat amely nevetőgépet használ, az úgy vélekedik a nézőjéről, hogy az az ember nem eléggé adekvát ahhoz, hogy eldöntse, mikor hangzott el egy igazán jó poén, amin lehet egy jót nevetni. Nem be kell tenni azt a nyavalyás nevetés hangot, mintegy ingert képezve a nézőben, hogy átragadjon rá a jókedv. Ez engem baromira idegesít, ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy "Na most röhögjél paraszt!" Ez alá persze nem tartoznak azon sorozatok, mint mondjuk a Monty Python repülő cirkusza, vagy a Waczak szálló, amelynek epizódjait levetítették egy közönségnek és a reakcióikat vették fel. (Bár aztán lehet, hogy ezt mondani egy jó  marketing húzás volt.) És a nevetőgép bármikor megszólal, legyen szó egy ténylegesen kreatív jó poénról, vagy bazári ripacskodásról. A Family Guy egyik epizódjában az egyik szereplő egy szitkomot készített, és amikor a TV-ben mutatták a sorozatot, a röhögőgép, minden egyes megszólalásnál   felcsendült. Ennél már csak az a rosszabb, ha még közönséghangokat is adnak az adott jelenethez, mert az már mindennek az alja egy bizonyos szinten. És az a baj, hogy ez a módszer nem csak Amerikában terjedt el, hanem bizony nálunk is. Kicsiny ahzánkba is beköszöntött az Amerika majmolás, és bizony a Família kFt című sorozatban is kvázi megerőszakolták a nevetőgépet, minden második kínos beszólás után, fokozva az amúgy is egyre inkább növekvő idegességet a látottak kapcsán. (A Rém rendes csald remakjéről meg nem is beszéljünk.)

Hogy egy példával is tudjam érzékeltetni a röhögőgéppel szembeni ellenszenvemet, megosztanék egy jelenetet az Így jártam anyátokkal című sorozatból, amely a kedvenc szituációs komédiám. A sorozatban a harmadik évad után egyre kevesebbszer alkalmazták a  nevetőgépet, és ez bizony számomra egy pozitív húzás volt. Az ördögi szerkezettől azért így sem szabadultak meg, és bizony néha olyan helyen is hallatszott, ahol bizony nem kellett volna, mint például ebben a jelenetben.

-Ki a te apucid?
-Ki a te apucid?
-Nem tudom!

És Barney keserves sírására a gép felröhög. a készítők úgy csináltak, mintha poénos lett volna, hogy ez az ember apa nélkül nőtt fel, és ez bizony komplexusokat szült a lelke mélyén.  Úgy csináltak, mintha egy poén hangzott volna el, nem pedig egy nagyon is drámai egysoros. Értem én, hogy a sorozat műfaja nem igazán tette lehetővé, hogy a néző belegondoljon a helyzetbe, de ez egy cseppet sem vicces, ez nagyon is szomorú.  Megbecsülni is nehéz, hogy hány gyermek nőtt fel úgy, hogy  nem ismerte az apját, és aki ezen röhög, az először gondoljon kicsit bele a helyzetbe, és ha nem tartozik az említett rétegbe, adjon hálát az égnek, hogy vele ilyen még nem fordult elő.

2014-ben az ember nem tud úgy tv-t nézni, hogy ne fusson bele az egyik internetes "áruház" egyik reklámjába.  Az azonban mikkor csak a Jófogás kabalafiguráját látjuk, amint elviselhetetlen hangján kornyikál, az csak simán szánalmas, mikor viszont a Nemzet Csótányát látom hasonló szituációban, az már elkeserítő.  Ha a 70-es 80-as évek zenéjére és közéletére gondolunk, akkor Nagy Feró személye megkerülhetetlen. Ő volt az aki fellázadt az egész rendszer ellen és a szavát vállalva kiállt a "rezsim" ellen . Lehet azzal vádolni, hogy marketingelte magát, hiszen a Beatrice egy diszkózenekarból lett a rendszer fekete báránya, mégsem lehet afölött elsiklani, hogy Feró bátor magatartása példaértékű volt. Ő volt a Nemzet csótánya, és ahogy múltak az évek ez a becenév ugyan rajta maradt, bár egyre kevésbé felelt meg neki. Az egész még valahol a XXi. század elején kezdődött, amikor elment zsűrizni a  TV2 Dalnokok Ligája című műsorában. (kínos rap előadása kissé megmérgezte a gyermekkoromat), és ott ez még nem jelentett problémát. Aztán évekkel később már egy sztárok műkorcsolyázó műsorában tűnt fel, na itt már rezgett a léc. Utólag úgy emlékezett erre az esetre, hogy mert önmaga lenni és ez a Rock and roll. Ha ez valóban így van, akkor Puzsér Róbertet idézve a "toros káposztát kiolvasztani és a pénzes póstásra várni" is Rock and roll. 2008-ban aztán egy főző műsorban (részegen) kijelentette, hogy  ő nem TV   sztár és celeb. Az eset után néhány héttel már a""Christmans Is  Alround"  című slágerty van az a pénz amiért az ő ritkuló haja is korpás énekelte a konkurens csatornánál.   Az a bizonyos léc végleg az X faktoros mentorlással esett, le amit bevallottan a pénzért vállalt el.   És ez volt az a pont, ahol kiárusította magát. Most mondhatnánk, hogy x millió forintért bárki odaült volna, de például Deák Bill Gyula nemet mondott a nagy anyagi lehetőséggel kecsegtető szereplésre, mivel szerinte az nem fért be a róla kialakított képbe. akkoriban terjengett egy kérdés a világhálón, hogy a 30 évvel ezelőtti Nagy Feró mit csinálna a  2011-es Nagy Feróval. számomra nem volt világos a válasz, mivel vagy leköpte volna, vagy gratulált volna neki mondván: "Ez az öregem, amit mindig is akartam, csak kellett ez a máz, ami most lehullott."  Most pedig az is kiderült, hogodik.  25 évvel ezelőtt valószínűleg azt mondta volna, "Na hagyjatok a fa..ba ezzel a hülyeséggel és búcsúzás képen még az asztalt  is ráborította volna a reklámügynökség embereire. Most pedig egy borzalmasan kínos 40 másodperc után csak annyit mond "De az eszemet nem"! Tudom, hogy ő a Nagy Feró, de 20 év múlva én inkább az Ős Bikini és Beatrice kazetták alapján szeretnék emlékezni rá, mintsem kínos közszereplései végett.

Ha a bejegyzéssel bárkinek az érzéseit is megsértettem volna, attól elnézést kérek.

Meg kell vallanom, hogy imádom Trey Parker és Matt Stone kultikus sorozatát.  A sorozat utálói legtöbbször azzal agitálnak Cartmanék ellen, hogy igénytelen az animáció, valamint teljes mértékben alpári humorra épül a sorozat. Ebben igazuk van, ám ezek az emberek sajnos nem képesek túllátni a szemükön.  a sorozat ugyanis ennél jóval több, az alpári kereteken belül nagyon is fontos témákról esik benne szó, és az alkotók bizony kiállnak a véleményük mellett, tűzzel vassal. Ők azok a fickók, akiket nem lehet sem egyik, sem másik politikai oldalra besorolni, hiszen kíméletlenül osszák, mind a republikánus, mind a demokrata oldalt, de ez csak az érme egyik oldala. amellett, hogy szinte kivétel nélkül belerúgtak minden hírességbe/ politikusba az USA-ban tűzzel vasal irtják a tabukat és a politikai korrektséget is.  ennek az egyik legszebb példája a 6. évad 14.. része, amely "A tolerancia haláltábora, avagy mit csinál egy egér a seggedben" címet kapta.  Már a cím is roppant píszi ellenes, hát még a kivitelezés. Gondoljunk bele, Magyarországon már ezért a címért fél óra ORTT általi elsötétítés járna,  ha pedig hazánkban valaki egy ilyen tematikájú sorozatra vetemedne, annak óriási perköltséget kellene fizetnie.  Természetes itt is megvan a kötelező alpári faktor, amelyet a MR furkó ánuszába felnyújtott kisegér története képez, így erre a szálra nem is érdemes szót fecsérelni.  egy átlag toleranciafilmben a meleg karaktert mindig jóságosnak ábrázolják, akitől csak tanulni lehet, és akit tisztelni (ezen van a hangsúly.) kell. ennek az antitéziseként Parkerék létrehozták Mr Garrison figuráját. A karakterről azt kell tudni, hogy végtelenül szexista, és talán a legemberalatibb figura akit valaha a képernyőre teremtettek.  a négy főszereplő srác persze azonnal levágja a lényegét, hogy itt mit is akar a tanáruk igazából, ám a szülők persze lehurrogják őket. Mint a sorozatban oly sokszor a gyerekek akik a maguk gyermeteg módján megértik a lényeget, úgy is mondhatnák ők az alkotópáros. a szülők ismét teljesen inkompetensek a témában, ők jelképezik az amerikai átlagpolgárt Stonék világában.  a szülők ugyanis félreértelmezték a tolerancia fogalmát, amelyet a tisztelettel kevertek össze, így csinálva magukból  komplett idiótát. Az epizód csúcspontja számomra egyértelműen a tolerancia múzeum, illetve a tábor bemutatása.  itt szemtanúi lehetünk annak, hogy milyen kétszínű is ez az egész tolerancia téma. komolyan mondom úgy mutatják be azt, hogy miért nem szabad sztereotipizálni, hogy az már egy jól fejlett 12 éves számára is kínos. És ami a legijesztőbb. ilyen helyek bizony léteznek.  Visszatérve a kétszínűséghez. a zsidókra lehet becsmérlő kifejezéseket tenni, de a kövérekre6melegekre6feketékre tilos, s a többi! a tolerancia ilyen téren amúgy is hazug, mivel egy tolószékes vagy meleg ember nem azt akarja, hogy én őt toleráljam, hanem azt, hogy bánjak vele normális emberként. A táboros rész pedig azért remek, mert ugyan eltúlozva, de megmutatja, hogy mennyire is belenevelték a XXI. század emberébe a tolerancia elsajátítását, amellett pedig még egy koncentrációs tábor paródiáját is megkapjuk, mintegy a rendszer bomlasztása nyomán. Számomra ez a legtökéletesebb South Park epizód  amelyet a sorozat kvintesszenciájaként is felfoghatatlanunk.  Ha valaki még nem látott egyetlen epizódot sem (kérdés, hogy 50 alatt van-e ilyen.), vagy csak egy rész áll módjában megtekinteni, akkor nézze meg ezt.

A bejegyzés kissé vulgáris kifejezéseket tartalmaz.

Pajzs Miklóst, vagy ahogy ismerjük Sickratman-t tartom az egyik leginkább hiteles alternatív értelmiséginek, azok közül, akik médiapublicitást kapnak. dalait általában egy jó nagy adag irónia jellemzi, amelyek megértése nélkül teljesen lehetetlen azok felfogása,. az évek folyamán rengeteg ilyen "altersláger" született Miklós tollából, de számomra egyik sem ér fel ezzel a 2004-es szerzeményével. Emlékszem, mikor 10 évesen először hallottam a Buzi-e vagy című dalt, és azt hittem, hogy ez egy nyílt pocskondiázása és cikizése a homoszexuálisoknak méghozzá a lehető legordenárébb módon. Aztán szépen elkezdtem tanulni az engem körülvevő világból, és rájöttem, hogy ez a szerzemény nagy is sok iróniát takar., amely nem nélkülözi a társadalomkritikát. És itt a dal  igazi ereje. Mer valljuk meg a magyar ha nem is hasonlít mondjuk az USA-ban élő déliekre, de mégsem tűri meg a másságot. Hazánkban egy igazi macho társadalom működik, amely számtalan "normát" előír a férfiaknak, akik ha ezeket nem tartják be, akkor rajtuk marad a bélyeg. és igen, a magyar ember az olyan, hogy fél a megbélyegzéstől, mondván, hogy mások mit gondolnak róla. Most őszintén ki nem szarja le, hogy a többiek a szájukra vesznek. Erre annyit tudok mondani, ha valaki biztos abban, hogy a nőket szereti, az még rózsaszín ingben is bizonyos az effajta orientációjában, és nem kell ehhez még szájalnia is.  Ám itt (sajnos) nem ez működik, mert itt bizony az alsóbb rétegekben (csúnyán mondva a proliknál) bizonyítani kell, hogy az ember egy teljesen egészséges heteroszexuális férfi, méghozzá minden gesztusával. Csak néhány ilyen példa. "Ha nem nézed meg a jó csaj seggét, és utána nem fejted ki, hogy hogyan tennéd magadévá, akkor buzi vagy." "Ha nem szereted a sört és vagy a focit buzi vagy." "Ha nem a legkeményebb akciómozit nézed, akkor buzi vagy." Ha elmersz érzékenyülni, akkor buzi vagy." (A legszebb persze az a képmutató magatartást bemutató ember, aki burkoltam buzizik, azaz a homokláda, himringyó, vagy sejemfiú jelzővel illeti a fenti helyzetekben nem hozzájuk hasonlóan reagáló embereket.) És még sorolhatnám a számtalan ilyen idióta sztereotípiát, amelyek az átlagmagyarok gondolkodásába beleivódtak. És Sickratman szerzemény pont ezt parodizálja ki, ha nem is sorolja fel a megkérdőjelezhető tevékenységek összességét, de számtalan olyanról esik szó, amelyért bizony szájára vehetik az embert a háta mögött. És ami ténylegesen a lényeg, legalább 2-3 vonatkozik, azokra a heteroszexuális férfiakra is, akik állandóan buziznak, így ezen egyedek felé csak egy kérdés marad a dal után: Buzi-e vagy?

A CPG együttes volt az, amely Magyarországon meghonosította a punk műfaját.  AQ 80-as évek eleji banda koncertjei általában botrányba fulladtak, és többször is bomlasztották a rendszert. Egyik legendás koncertjükön történt az a bizonyos eset, amikor egy élő csirkét ledaráltak,  és ez volt az a momentum, amit még ma is tévesen Nagy Ferő nevéhez kötnek.  Lényeg ami lényeg, nyugodtan mondhatjuk, fasza gyereknek számíthattak bő 3 évtizeddel ezelőtt. Egyik legismertebb számukkal azonban túllőttek a célon, mikor Erdős Pétert a popmenedzsert vették a szájukra, és azt, hogy milyenfajta bestiális cselekedeteket engednének meg maguknak, ha Erdőssel találkoztak.  Az előadásnak természetesen meglett a jutalma a CPG tagjai ugyanis éveket tölthettek börtönben különböző koholt vádak alapján. bár ők jöttek ki rosszul, nyugodtan mondhatjuk, dalaiknak volt tétje. Miután aztán Erdős 90-ben elhalálozott, és a Cpg is feltámadt hamvaiból, egyre kevésbé játszották a dalt, hogy aztán teljesen eltűnjön a repertoárjukból. Erre 2012-ben a Fish! nevű zenekar az egyik koncertjén pont az Erdős Péterről szóló számot adta elő. 23 évvel a Kádár rendszer felbomlása, és 22 évvel a dal szereplőjének halála után.  Azt hiszem erre mondják azt, hogy No komment.  Ezek a jóemberek körülbelül 5-10 évesek lehettek, mikor a rendszer lebomlott, Erdősről maximum az újságokból vagy a neten olvashattak (Ahogy én is a világhálón szereztem tudomást annak áldásos vagy inkább álságos tulajdonságáról.) Na emg persze a Cpg dal alapján. Valószínűleg úgy gondolták, mennyire májer dolog lenne már feldolgozni ezt a nótát és előadni 20 éves fiataloknak, akiknek a többsége valószínűleg azt sem tudja, hogy Erdős egyáltalán létezett. így aztán nem látunk mást, minthogy arról énekelnek, hogy egy már rég halott fickónak szeretnék kitépni a belét, kinyomni a szemét s a többi. És itt most nem arról van szó, hogy a halottról vagy jót, vagy semmit, mert ezt hülyeségnek tartom. Kádárról, Rákosiról, Szállasiról nem lehet csak jót mondani, sőt az emberek általában ki is mondják a negatív véleményüket, és ez így is van rendjén.  A gond itt két dologgal van, az első amely kisebb. Ha igazán tisztelegni akartak volna példaképeik előtt, akkor mért ezt a dalt választották, mérnem mondjuk a ma is aktuális Minden éjjelt, vagy az Anarchiát. A második probléma azonban jóval komolyabb, mint már említettem a CPG dalának még volt tétje, ennek pedig semmi. Ha Fish! tagjainak igazán helyén lett volna a tökük, akkor Erdős nevét kicserélik mondjuk Orbán, Vona, Gyurcsány vagy bármelyik hazai politikus nevére és a mai kornak megfelelően adják elő a dalt. Így azonban olyan ez az egész, mintha én egy Kádár Jánost gyalázó verset adnék elő, holott ő már negyedszázada halott, és igazából nem éltem meg annak a rendszernek a borzalmait. 

Mivel  nemrégiben újranéztem Tarantino eddigi legutolsó filmjét, úgy gondoltam szentelek egy bejegyzést a kedvenc jelenetemnek a filmből. A mester legújabb munkája számtalan nagyszerű és emlékezetes jelenetet tartogat, elég csak a Kuklusz klán paródiára, az epikus leszámolásokra vagy Samuel L Jackson valamelyik megszólalására gondolnunk.  Ám mégis van egy jelenet, amely nálam mindezeket felülmúlja. Már az is remek jelenet, ahogy Django kidumálja magát kvázi a halálból, hát még ami ezután következik.

Ahogy a filmet néztem, rájöttem, és ehhez a részhez értünk, rájöttem ,hogy miért szerepel a sátáni Quentin a legtöbb általa írt/rendezett filmben. A válasz nagyon iis egyszerű. saját perverzióját éli ki azáltal, hogy karakterét általában megölik. De nem egy szimpla szívroham, vagy egy haslövés jelenti a végét, a lényeg, hogy minél látványosabban patkoljon el. Az elmúlt években fejbe lőtték egy szaros budiban (Despeado). vámpírként adta be a kulcsot (Alkonyattól pirkadatig), mutánság változott (Terrorbolygó), de ami itt történt az felülírt mindent. Míg Django szimplán csak lelövi Tarantino társait (Köztük McGrow serifet9, addig a direktor fel is robban.  A rendező valószínűleg ilyen grandiózus módon képzelheti el a saját halálát, és nem mondjuk egy agyvérzés vagy szélütés által. (Bár a jelenetet angolul teszem közzé, azért érdekességként megjegyezném, hogy a magyar változatban Tarantino magyar hangját Alföldi Róbert kölcsönözte, azaz egy kissé beteges ám mégis zseniális színházi rendező szinkronizált egy nagyon beteges, ám mégis zseniális filmrendezőt.) :)

De a jelenet mégsem ettől szenzációs, de még csak attól sem, ahogy Django heroizálva van benne, hanem egészen mástól.  A rendező bevallotta, hogy az amerikai történelem legsötétebb foltjának tartja a rabszolgatartást, és ezért hozta létre ezt a bosszúmozit. És valljuk meg a filmben bár néhol el van bagatellizálva a helyzet, de mégis csak reális képet kapunk arról a korról. Ma 2014-ben bele sem lehet igazán gondolni, hogy milyen is lehetett az akkor élő négerek nagy részének élete. Elég csak arra a jelenetre gondolni, mikor meglátták, hogy Django egy lovon ül, milyen patáliát csaptak a fehérek.  És ezeknek  az embereknek nem volt túl sok reményük a normális életben. úgy gondolkodtak, hogy nincs túl esélyük valaha szabadnak lenni. Az egész fikció, de mégis ha egy híres festményhez akarnám a helyzetet hasonlítani, akkor Django Freeman volt a polgárháború előérzete. Nem véletlen, hogy a jelenetben szereplő további három fekete az igazat mondja a fehéreknek, mivel látják, hogy ezt az embert nem lehet megtörni és ő nem hódol be a  (ahogy a film is megfogalmazza, "Ő az az egy nigger a tízezerből."   Mikor a hős elvágtat érdemes megnézni a az egyik férfi tekintetét. Az, hogy Djangot az útjába sodorta az első reménysugár meghurcolásokkal teli élete során. Ez a három ember valamifajta messiást láthat Djangoban, holott a hős nem akar mást, csak kiszabadítani a szerelmét.     (Nem tudom, hogy ki ez a színész, de a tekintete többet mond mindennél.)  Két dologban pedig biztos vagyok, miután ezek az emberek átvitt értelemben meglátták az utat, átvették ezt a fajta harcos mentalitást, valamint, hogy Django évekkel később csatlakozott az északiakhoz, hogy a polgárháborúban harcoljon.  Az pedig, hogy a rendező a rá jellemző remek zeneválasztásnak köszönhetően a Who Did That To You című dalt illesztette be a képsorok alá, csak tovább növeli a jelenet nagyszerűségét.