Újpest szurkolóként kevés Fradi játékost kedveltem úgy, mint őt. Csupa szív játéka, a pályán tanúsított már-már sztahanovista magatartása, valamint a pályán kívüli szimpatikus viselkedése sokakban hagyott nyomot. Ma lenne 40 éves, néhány éve kellett volna befejeznie a profi futballt, most pedig edzhetne egy kisebb csapatot, vagy játszhatna az MTK öregfiúkban, és nevelhetné a gyermekeit. Ezek a remények azonban egy 2006-os januári napon szertefoszlottak, mikor is egy ciprusi meccs után elhalálozott.
A Zava becenévre hallgató támadó középpályás 1974. szeptember 10-én született Budapesten.  Gyermekkorától kezdve az FTC igazolt játékosa volt, a nagy csapathoz 1992 őszén került fel.  A generációváltáson átesett csapatban szinte debütálásától kezdve számoltak vele, pályafutása második évére stabil kezdőpozíciót vívott ki magának.  Pályafutás első két évén tagja volt a Magyar Kupa győztes alakulatnak. 1995-ben kulcsszerepet játszott a Fradi duplázásában, a légiósokat és a fiatal magyar tehetségeket soraiban tudó FTC végül veretlenül nyerte meg a bajnoki címet, és a kupát. 1995 őszén játszott a Fradi valamennyi BL találkozóján, és az év végén ismét bajnoknak mondhatta magát.  Még két évet játszott a zöld-fehéreknél, utolsó ferencvárosi évében minden mérkőzésen pályára lépett.
1998 őszén a feltörekvő Dunaferr csapatába igazolt. A dunaújvárosi csapat a feljutását követő második évben bajnoki címet szerzett. A csapatot ekkoriban olyan hazai klasszisok fémjelezték, mint Tököli Attila, Lengyel Ferenc. Éger László, vagy mint ő Zavadszky Gábor. Igazi vezére volt a pontvadászatot toronymagasan megnyerő alakulatnak, amelyből már az első pillanatoktól kezdve kirobbanthatatlan lett.   2001-ben nem sok hiányzott az újvárosiak címvédéshez, ám végül az FTC lett a befutó. Zava viszonya viszont idők közben megromlott a vezetőivel, megszakadt a több mint 100 meccsen át tartó pályára lépési sorozata, sőt néhány hétig visszaküldték a juniorcsapathoz.
 is. Az idény végén eligazolt, ám nevelőegyesülete ősi riválisához az MTK-hoz vezettek az útjai. A Hungária körúton a szurkolók kétkedve fogatták, fradista   múltja miatt, ám a középpályás hamar közönség kedvencé vált. Már első idényében is kiválóan játszott, ám amikor Egervárit kinevezték az MTK élére még egy szintet ugrott a teljesítménye. A 2002/2003-as szezonban Illés Béla mellett a bajnoki cím egyik fő letéteményese volt, többek között olyan megmozdulásai miatt, mint a Népligetben lőtt győztes gólja.  A következő szezonban azon kevés MTK játékos egyike volt, aki tudta hozni korábbi formáját, ám a csapnivaló tavaszi produkció miatt a kék-fehérek csak álmodhattak a címvédésről. 2003 őszén tagja volt a Szuperkupa győztes csapatnak is. 2004 őszén szép emlékek után visszaigazolt az FTC-hez. Nem ment rosszul neki a játék,  az UEFA kupa csoportköréig menetelő klubban, ám télen távozott a ciprusi Apollon Limassolhoz.  Utolsó mérkőzésén keresztszalag szakadást szenvedett, és egyre rosszabbul érezte magát. Halálát, amely 2006. január 7-én következett be, valószínűsíthetően orvosi műhiba okozta.
A válogatottban tehetségéhez mérten meglehetősen kevésszer, négyszer lépett pályára, és tagja volt az atlantai olimpián szereplő utánpótlás csapatnak.

Soha életemben, nem fogom megérteni Hollywoodot, mint ahogy azt a tényt, sem ,hogy miért nem halmozta el azokkal a szerepekkel a ma 45 esztendős színészt, amelyeket megérdemelt volna. Legyünk őszinték, az álomgyárban számtalan a pocsék, vagy túlértékelt színészt emelte piedesztálra, és pont őt, nem aki egy igazi őstehetség. Bár még mindig fiatal, és megkaphatja a nagy lehetőségeket, lehet belőle akár egy újabb Robert De Niro vagy Al Pacino is, de egyre inkább úgy tűnik, hogy Edward Norton "mindössze" a 90-es évek legjobbjaként fog visszavonulni, a filmezéstől.
Edward 1969 augusztus 18-án született Bostonban.  Iskolás korától foglalkozott a színészkedéssel, ám továbbtanulása miatt, csak 25 évesen lépett a világot jelentő deszkákra. Első filmszerepét a Legbelső félelem című thrillerben kapta, és a szakma valósággal ledöbbent, milyen hitelességgel is játssza a zavarodott a tinédzsert.  Szerepéért számtalan díjat, és jelölést is besöpört, és egycsapásra világhírű lett. Ebben az évben még két szerepet vállalt, Milos Forman Lary Flynt a provokátor című alkotásában. a főszereplő ügyvédét játszotta, és szerepelt Woody Allen musicaljében is A varázsige I Love You-ban. (Alakítása itt is meggyőző volt, ellentében az énekhangájával.) 
Az igazi áttörést azonban 1998 hozta meg számára, mikor megkapta az Amerikai história X című film főszerepét. Nortonra szinte rá sem lehet ismerni, fejét kopaszra borotválta, valamint 15 kiló izmot is felszedett, hogy minél hitelesebben játszhassa el a főszereplő szkinhedet. A filmben szinte teljes színészi kelléktárát bevetette, szerepe megkívánta a teljes testi, de még inkább lelki átváltozást. Szerepéért többek között Oscar díjra jelölték.
Egy évvel később jött a következő meghatározó szerep, amikor is minden idők egyik leginkább  globalizációkritikus filmjében a Harcosok klubjában játszhatta a narrátor szerepét. Brad Pittel vló párosuk, és közös jeleneteik már-már filmtörténelmi jelentőségük. Bár Pitt volt az aki ikonilkusabb szerepet  kapott, Norton mégis hatalmas erővel volt jelen a vásznon. Ebben az évben készült, el a Pókerarcok című film is.
2000-ben a rendezőként is bemutatkozott, az Ég velünk című filmmel. A habkönnyű, ám mégis valahol a műfaj kliséit megváltoztató romantikus komédiában egy szerelmes papot alakított, meggyőzően. Egy interjúban elmondta, hogy Milos Formant tekinti rendezői példaképének, és a cseh direktor is feltűnik a filmjében egy rövid időre.  A film nem okozott osztatlan sikert, így Norton azóta sem próbálkozott a rendezéssel.
2001-ben De Niro második rendezésében a szajréban játszotta el a csavaros eszű tolvajt, és méltó társa volt a színész-rendezőnek és Marlon Brandonak.
2002-ben megkapta a főszerepet Spike Lee, Utolsó éjjel című alkotásában, és itt ismét tehetsége legjavát nyújtotta. Szinte vakfoltot képezett maga körül némely jelentekben, az a jelenet, pedig, mikor megátkozza egész New York városát a filmtörténelem egyik legerősebb 4 perceként vonult be a történelembe.
Ebben az évben szerelt a Vörös sárkány című filmben is, itt Hannibal Lecter ellenségét Graham nyomozót formálta meg. 2003-ban először kapott igazán negatív szerepet, amikor
 az Olasz meló antagonistáját alakította, majd két évvel később a Mennyei királyságban is mellékszereplőként tűnt fel.   Ezután olyan filmekben vállalt szerepet, mint a San Fernando völgye, A mágus vagy a Színes fátyol remakeje. 2008-ban a bukásként elhíresült képregényfilmben a Hihetetlen Hulkban játszotta el a címszerepet. Ebben az évben szerepelt még a Zsaruk becsülete című krimiben, nem is kell mondani, hogy lejátszotta partnereit a színről. 2010-ben ismét együtt forgathatott Robert De Niroval, ám hiába nyújtott itt is remek produkciót, a Stone című film is óriási bukás lett. Két évvel ezelőtt feltűnt a Bourne hagyatékban, ám a csúcsra való visszatérés első lépéseit mégsem az akciófilmmel., hanem Wes Anderson Holdfény királyság című filmjében nyújtott alakításával tette meg. Legutóbb a szintén Anderson által rendezett, és egyébként parádés szereposztású filmben a Grand Budapest Hotelben láthattuk.
Legközelebbi filmje a Birdman októberben kerül a mozikba,amelyet a kiváló mexikói direktor Alejandro González Iñárritu jegyez.

Alapvetően három csoportra osztom gyermekkorom kedvenc filmjeit. Az első amelyek meghatározták a filmekhez való viszonyomat (pl.: Rocky, Beverly Hills-i zsaru), a második csoportban vannak azok , amelyek bár nem a filmművészet csúcsai, mégis a mai napig korrekt szórakozást nyújtanak 8Dennis a komisz, a Nicsak ki beszél első két része.) És van a harmadik, amelyeknek megtekintése után jövök rá, hogy bizony egy hiú ábránd volt azt hinni, hogy ezek olyannyira jó filmek, és belátom, hogy ezen alkotások pocsékak. Az utolsó csoportnál keresve sem találnák eklatánsabb példát a Batman és Robinnál.
A Batman filmszéria még 1989-ben indult el Tim Burton remekbe szabott filmjével, amelyet a Nolan trilógia ellenére is a legjobb Batman filmnek tartok. 92-ben aztán jött a korrekt folytatás,majd egy rendezőváltás után a középszerű Mindörökké Batman.  A rendező Joel Schumacher személye nem változott, ám a koncepció immár a béka feneke alá süllyedt, egy olyan fimmel, amely minden sebből vérzik.
Most nem fogok leragadni olyan apróságoknál, mint a ruhákon található mellbimbók, mert az már az előző epizódban is jelen volt, és mindössze egy gesztus volt a rendező részéről.
Már maga a képi világ is hihetetlenül furcsa, bármennyire is próbált újszerű lenni, leginkább nevetségesre sikerült. (Nem vagyok szakértő, így ezzel van a legkisebb bajom.)
Ennél jóval nagyobb bajom a karakterek, illetve azok hiánya.  George Clooney lehet bármekkora színész, rendező, emberjogi aktivista, mégis azt kell mondjam pályafutása legrosszabb alakítását hozta a filmben. ilyen semmilyen Batman nem volt még a mozitörténelemben, az pedig, hogy helyenként megpróbálja viccesre venni a figurát majdhogynem szánalmas.  A Denevérember drámai sorsú igazságszolgáltatás eljutottunk egy pozőrig, aki a vagyonával henceg. 
Robin karakterével, amúgy is fenntartásaim vannak, ez a film pedig elérte, hogy teljesen felesleges karakternek tartsam. 8Akkor, hogyan készült volna el a Batman és Robin, tehetik fel magukban a kérdést. Erre csak azt válaszolom a legjobb lett volna, hogy sehogy.) míg Batman segítője az első részben funkcióval, és nem kevés érzelmi motivációval bírt, addig itt egyszerű biodíszlet, aki néha megszólal, és marhaságokat beszél.
A Denevérlány, ha Robin funkció nélküli, akkor Batgirl figurájánál, még egy vizes lufival is többre mentek volna. tudom, hogy ő egy fontos mellékszereplője a képregényeknek, de itt végül is mi a célja az ő szereplésének? mi a fene motiválja, azon kívül, hogy segíteni akar a hősöknek?
Az algonosz szerepében itt van velünk Méregcsók, aki teljesen elbaltázott antagonista, nem arról van szó, hogy nem egy Pfeifer féle Macskanő, vagy egy Edward Nigna, nem ő egy teljesen felesleges, dimenzió nélküli valaki. Az pedig, hogy Uma Thurman játszotta, nálam felért egy elektrosokkal.
A legnagyobb problémám mégis Mr. Fagy (már a neve is röhejes számomra) karakterével van. ha jól tudom a képregények szerint ő egy összetett, már-már drámai szereplő, akinek szándékai érthetőek.   Az alkotók eredetileg Sir. Anthony Hopkinst is felkérték a szerepre, ám a korábbi Dr. Lecter hála az égnek nem égette magát, egy ilyen szemétben, és bár biztos, hogy életet vitt volna a karakterbe, mégis bölcsen döntött. Ezután úgy gondolkodtak, hogy Stallone alkalmas lenne az antagonista szerepére, ám ő is visszamondta, végül jöhetett Arnold Schwarzenegger. Még mondjuk Sly tud egy minimális szinten színészkedni, ez nem igazán mondható el az egykori halálosztóról. Az eredmény. egy drámai karakterből csináltak egy röhejes, dühöngő állatot, aki két nézésnél többet nem tud az arcára erőltetni.
A film bő két órás, és dögunalmas, megpakolva nettó hülyeségekkel. Bár már 4 év eltelt azóta, hogy utoljára láttam, mégis emlékszem olyan szánalmas pillanatokra, mint méregcsók és Gordon közös jelenete, Mr Fagy jégpuskával (!) való lövöldözése, vagy mikor egy nyomorultat megitattak "szperkatona szérummal. "  8 év alatt egy olyan filmből, amelyből maximum a Batmobil és a Vigyorex gáz lógott ki a többi mind valóságos volt, eljutottunk ide, szomorkodnom kell. hát még akkor amikor végignézem ezt a pocsékul megrendezett filmet, és eszembe jut, hogy a rendező 4 évvel korábban, még a globalizációkritikus Összeomlást rendezte.
A Batman és Robint szidni olyan, mint mondjuk a Keresztapát dicsérni, semmi újat nem tudunk mondani, amit más ne mondott volna, ám mégis jól esik.

10/1,5

Tegnap volt 19 éve, hogy John McClane harmadik kalandja a hazai mozikban landolt, és mivel már-már rajongója vagyok a szériának, így úgy döntöttem,  írok a filmről, egy rövid véleményt. A gépem azonban nem gondolta így, és lefagyott, azaz az egész írás mehetett a levesbe. Mivel azonban az első és a második rész is terítékre került a blog platformján, így úgy gondoltam, nem hagyhatom ki a franchise legjobb epizódját sem. Következzen néhány indok, hogy miért is ezt tartom a legjobb epizódnak, nem feltétlenül erősségi sorrendben.

1. John McTireman tudja, hogy kell egy remek akciómozit legyártani, és az első rész után, újra elfoglalta a helyét a rendezői székben. Az eredmény minden idők egyik legjobb akciófilmje, amely köröket ver, a jó iparosmunkaként elkészülő másodikra.
2. Bruce Willis a 90-es évek elején  bukdácsolt, és a Ponyvaregény mellett a Die Hard 3 lett az a film, amely visszavitte őt az elitbe.
3. Holly karakterének kihagyásával eltűnt a szentimentalizmus, és ez jót tett a szériának, mivel így jóval inkább McClane jelleme, és már-már veszett kutyára hajazó habitusa került előtérbe.
4. A hősnek nincs érzelmi kötődése sem a fő bűncselekmény egyik lehetséges áldozatához sem, így a Die Hard 3 nem hasonlít az akciófilmek 95 százalékára.
5. Az írók remekül tették, hogy megváltoztatták a széria alapkoncepcióját, hiszen a hős az első és második epizódban is csak zárt területen tudott elszámolni a rosszfiúkkal, míg itt egész New York városban megtörténhetett és meg is történt. Ez a húzás fokozta az izgalmakat.
6. A Die Hard 3 egy vérbeli Buddy cop movie, mivel McClane itt kap először olyan segítőt, aki az egész akció során  vele tart. A műfaj alapkövetelménye, hogy a két résztvevő szöges ellentéte legyen egymásnak, és itt ez hatványozottan igaz.
7. Az előző pontból következően erősebb lett a humorfaktor, mint bármelyik epizódban. A Zeus és John közötti már-már háborúvá fajuló ellentét számtalan komikus percet okoz a nézőnek. Továbbá felszámolja a 90-es évek azon tolerancia kampányát, hogy csak a fehér ember lehet rasszista. :)
8. Mert az epizód némileg visszautal az első epizódra.
9. A főgonosz jelleméből adódóan itt adódik a legváratlanabb fordulat.
10. Maga a főgonosz. Minden tiszteletem Alan Rickmané, de valljuk meg bármennyire is veszélyes elme volt Hans Gruber, nem volt több, mint egy nagystílű bűnöző álcája mögé bújó tolvaj. Esperanza tábornok és Stuart ezredes teljesen egydimenziós karakterek voltak, már-már nevetségesen is, ám itt sikerült mindent felülmúlni, ami az akciófilmet, mint műfajt illeti. Simon Gruber a tökéletes antagonista, olyan szinten veszélyes, és elvtelen ez az ember, hogy az már-már párját ritkítja.  ő az az ember, akinek semmi sem szent, nem érdekli más, csak az arany, és képes bármit és bárkit feláldozni érte.
11. Sikerült leredukálni az előző évtizedre, és az első két részre jellemző béna egysoros szövegeket, amelyek számomra teljesen idegenítő módon hatottak.
12. A zene, kedvelem Michael Kamen zeneszerzőt, de nálam az itt végzett munkája a csúcs. Az Ant1s Go Marching című szerzemény pedig egy külön atmoszférával ruházta fel az adott jeleneteket.
14. Jeremy Irons alakítása, szerintem ez az ember egy igazi géniusz, aki bármit eltud játszani, és Simon Gruberként és bizonyította klasszisát. Hogy mennyire, olyannyira, hogy alakítását, midnen idők öt legjobb színészi alakítása közé sorolnám.
15. Bár ezt csak mi magyarok élvezhetjük, de az eredeti szinkron. Érdemes megnézni a filmet angolul is, de ha ezt megtettük, ne feledjük el megtekinteni anyanyelvünkön is. A magyar hangsávban olyan Willis, Irons és Samuel L Jackson hangját olyan extraklasszis szinkronhangok kölcsönözték, mint Dörner György, Szakácsi Sándor és Kálid Artúr.
16. Mert leszámol azzal a törvéényszerű klisével, hogy egy trilógiában a harmadik rész a legrosszabb.
17. Mert a széria útja innen már csak lefelé vezetett, és ez a 12 évvel későbbi infantilis negyedik, valamint a tavalyi pocsék ötödik részben testesült meg.
18. Mert Simon mondja.

A Die Hard harmadik része az én szemmben az akciófilmek csúcsa, igazi örök klasszikus.

10/10