Eleget ekéztem már a UPC Magyarország hirdetéseit a cikksorozatban, úgy gondoltam ideje kitérni a cég legnagyobb hazai riválisára is. Úgy tűnik a Digi immáron nemcsak a tv csatornák számában vagy az általuk kínált internet szolgáltatás gyorsaságában konkurál a UPC-vel, hanem a hirdetéseik „minőségében” is. Ami Boxi az egyiknek, az Péter a másiknak.

Még csak 39 nap telt el az idei évből, de biztos vagyok benne, hogy az idény 10 legrosszabb mérkőzése között bérelt helye lesz a mai Afrikai Nemzetek kupája döntőnek. (Nagy téttel bíró meccsekről beszélek, és nem a Pápa-Fradi, vagy az MTK-Haladás szintű „csodákról.)

Magyar játékosok garmadája vonult úgy vissza, hogy tudta, hogy az aktuális labdarúgó világbajnokságon nem fog pályára lépni, a csapat selejtezőben nyújtott produkciójának köszönhetően. Válogatottunk tagjai általában szeptemberben vagy októberben szembesülnek azzal a fájdalmas, ám reális ténnyel, hogy nélkülük rendezik meg az aktuális seregszemlét, ám a nagy futballnemzetek kapitányainak van egy ennél is kegyetlenebb feladata, mikor is a 26-27 fős kereteket 23 főre kell minimalizálni, néhány nappal a világbajnokság nyitánya előtt. Letelhetetlenül lehetne sorolni az utólag kimaradó klasszisokat Anelkától Redondón át a 66-ban itthon maradó Tichy Lajosig, és éppen ezért nem róluk szól ez a bejegyzés. A legnagyobb érvágást ugyanis az jelenti, mikor is a játékos a biztos VB részvétel tudatában vesz részt az utolsó edzésen/előkészületi meccsen és ott szenvedi el azt a sérülést amely lehetetlenné teszi, hogy a 4 év legfontosabb egy hónapjában ne álljon edzője rendelkezésére.

A Duna Televízió az elmúlt két hónap során levetítette a James Bond filmszéria első 16 epizódját, és a 4 hónapig tartó vetítés apropóján úgy gondoltam érdemes lenne néhány mondatban összehasonítni a 007-es ügynököt megformáló színészeket.
Anglia leghíresebb titkos ügynökének megszemélyesítése sohasem kívánt túl sok színészi munkát (tisztelet a kivételnek.), ám Bondot eljátszani mégis kiváltságnak számít, még ha egy kivételével, egyik színész sem itt nyújtotta a legjobb teljesítményét.
Mondanom sem kell a lista teljesen szubjektív.

Van egy olyan elmélet, hogy ha Trey Parker és Matt Stone Magyarországon születik, és valamilyen csoda folytán innen indult volna el a South Park, az írópáros már rég rács mögött ülne. A South Park feldöntött minden tabut, elég csak arra a jelenetre gondolni, mikor Cartman hülyét csinált Bin Ladenből, közvetlenül a szeptember 11.-es támadások után. Ezen jelenetek ízlésességéről lehet vitázni, ám az tény, hogy úttörő képsorok voltak a szólásszabadságért vívott harcban. (A politikusok megszégyenítéséről ne is beszéljünk.)
Ez a két ember immáron közel 20 éve döntögeti tabuként az olyan témákat, amelyekről nálunk nyilvánosan nem is lehetne beszélni, mert az ilyenfajta megvalósítás polgári perek százát vonná maga után, a közszereplők részéről. Három azért akadt 8bizonyítván a sorozat kulturális hatását), minőségben egyik sem ér fel az amerikai klasszikussal, ám már az is örvendetes, hogy egyáltalán a próbálkozásként elkészültek.

Ha egy világ elitjébe tartozó nemzet labdarúgóját megkérdezzük, mi is a leghőbb vágya, nagyon nagy az esély rá, hogy azt válaszolja „Megnyerni a Rimet kupát”. A labdarúgó világbajnokság ma már az olimpiával vetekszik népszerűségben, ám ami a szememben az ötkarikás játékok fölé emeli, hogy itt bizony csak 23 (régen 22) bajnok van, és nem 300 aranyérmen osztozik közel félezer bajnok. Letelhetetlenül lehetne sorolni azokat a világklasszisokat, Maradonától Pelén át Gerd Müllerig, akik vezérei voltak egy világbajnok csapatnak, és góljaikkal, Pazar teljesítményekkel dicsőséget hoztak hazájuknak. Ám a világbajnokoknak van egy kis szegmense is, a perememberek, akik néhány percre beszállnak valamely meccsen, vagy egyszerűen csak a padról nézik végig az egész tornát, és mégis ugyanúgy bajnoknak mondhatják magukat, mint a döntőben gólt lövő/büntetőt hárító társaik. Őket említeném meg, ebben a szubjektív listában. A listára való felkeserülésnek három kritériuma volt:

Azt hiszem KM mai javaslatával sikerült még egy szöget beleverni a magyarországi liberalizmus koporsójába. A VIII. kerületi polgármester javaslata szerint kötelező drogtesztet kellene elvégeznie minden 12 és 18 év közötti fiatalnak, politikusnak és újságírónak. Kezdjük ott, hogy pont ő papol, aki beszüntette a tűcsere programot, ami elősegítette, hogy kevesebb legyen a vér útján fertőződő ember. "Ez majd visszaszorítja a drogok használatát!-hangoztatta. Tudtommal a heroin az egyik legadiktívabb drog, és a fogyasztót csak az érdekli, hogy mihamarabb hozzá jusson. A tűcsere program pont azt tette lehetővé, hogy ha alkalmanként is, de a belövéshez szükséges tűket leválthassák, és kevesebb legyen a fertőzés esélye. Még azt a maréknyi esélyt is eldobták, hogy a heroinfüggő egyáltalán foglalkozzon magával, így pedig majd kézről-kézre járnak a tűk, növelve a HIV fertőzés esélyét. Hiába akar valaki leszokni erről a szerről, a leszokás esélye viszonylag csekély, és nem így kell megkísérelni visszaszorítani  a droghasználatot.

Véleményem szerint mainstream tömegfilmek kategóriájában kevés film szolgált annyira rá arra rengeteg dicséretre amit megkap, mint a Terminátor első része.  James Cameron idén 30 éves sci-fi mesterműve meghatározta az egész évtizedet, nyomasztó jövőképével, fojtogató atmoszférájával, és brutális akcióival

A tegnapi bejegyzéshez hasonlóan, most a csapatokról alkotnék néhány szóban szubjektív véleményt. Nehéz csapatokról beszélni, hiszen a Mercedesen és a Red Bullon kívül nem volt versenyistálló, amely győzött volna, ez a fajta dominancia pedig, 1988 óta példátlannak számít. (Még a viszolygással felidézett 2002-es, idényben is három csapat pilótája mondhatta magát győztesnek, nem is beszélve a még nyomasztóbb 2004-es esztendőről, amikor a Renault, a Mclaren, és a Williams is futamot tudott nyerni a Ferrari árnyékában.)

Pont egy hete ért véget az idei szezon, és aki a tavalyi dominancia után felüdülést remélt, annak csalódnia kellett. Már a téli tesztek alapján is világos volt, hogy az idei évben a Mercedes pilótái uralmuk alá fogják hajtani a száguldó cirkusz többi tagját, és ez így is történt. Hamilton és Rosberg kettőse szinte esélyt sem hagyott az ellenfeleknek, és, ha nem lett volna Daniel Rcciardo három bravúros (és valamennyire szerencsés győzelme), az idei év már most feledésbe merült volna.
Bejegyzésemben teljesen szubjektívan nyilvánítanék véleményt az idei év pilótáiról.

Egy alkotás címék kiválasztása mára művészetté vált. Ha egy adott könyv/dal/film jó és figyelemfelkeltő címmel van ellátva bizonyítottan felkelti a befogadó érdeklődését. Az egész jelenséget marketingnek tekintjük, hiszen bizonyos rétegeknél a jó cím máris elég ahhoz, hogy egy bizonyos réteg megtekintse az adott filmet. És pontosan ez a baj, hiszen a jelenség visszatetszést válthat, ki a befogadóból. Akadnak ugyanis hozzám hasonló emberek, akik pont ezt a jelenséget kritizálják, hiszen az elbagatellizált címválasztás pont elijeszt bennünket egy film megtekintéséről. A másik ilyen szempont, amikor egy korábbi klasszikusra szeretnének utalni a fordítók, hogy az átlagos audiovizuális tartalmat fogyasztó is tudja, hogy miről van szó. Szubjektív listámban félszáz elbaltázott címadást gyűjtenék össze nem feltétlenül sorrendben, nem azt mondom, hogy ez minden idők 50 legrosszabb filmcíme, de a lista jelentős része felférne, egy ilyen listára is. A listában nem szerepelnek olyan hangalámondásos korszakra jellemzően megcímzett filmek, mint a „Felvidéki” (aka Hegylakó) vagy a „Végrehajtó” (aka A halálosztó/Terminátor)

A Hálózat című film egyik híres mondata a jelenlegi Magyarországon igazabb, mint valaha: "Beláthatatlan következményekkel jár, ha ilyen emberek kezébe kerül a leghatalmasabb istenverte propaganda eszköze, ezen az istentelen világon, ki tudja milyen szart fognak terjeszteni igazság címén!"