Vasárnap reggel, egy drámai futammal befejeződött a tizedik (Ha az 1987-es idény nem számoljuk.) idénye a Túraautó világbajnokságnak. Az idei év sajnos már akkor eldőlt, amikor az FIA egy évvel előre hozta a szabályváltoztatásokat, hozzásegítve a tavalyi évet végigtesztelő Citroent egy ledolgozhatatlan előnyhöz. Mégsem mondanám, hogy az idei szezon a legnyomasztóbb Chevrolet által dominált esztendőket idézte, hiszen a francia márka képviselőit a második félévben nemegyszer-nem kétszer sikerült legyőznie a Honda, a Chevrolet és a Lada pilótáinak. Bejegyzésemben néhány sorban véleményt mondanék az idei évet domináló pilótákról, az értékelés teljesen szubjektív.
Nem hiszek abban az általánosan elfogadott tényben, hogy Isten kiválasztott népe a magyar lenne, viszont, ha a Teremtő valóban létezik, akkor vasárnap a Zengő Motorsportnak és Michelisz Norbernek drukkolt. Norbi és az ismét szenzációs évet záró csapat ugyanis minden eddiginél nagyobb sikerrel gazdagodott, egy összesítésbeli 4. hely formájában. A sajnálatos technikai hibákkal, peches futamokkal induló szezon (verseny kihagyása Marokkóban, technikai probléma a hazai versenyen, elkopó gumi Moszkvában, stb.) az európai futamok után szinte álomszerűen folytatódott. A csomag összeállt, jöttek a dobogós helyek, az erős pontszerzések, és Norbinak reális esélye nyílt arra, hogy a legjobb Hondás legyen az idén.
Tegnap végre országos TV premierként is látható volt a tavalyi év sikerfilmje a Rush. Ez az a film, amely szinte minden F1-es rajongót lenyűgözött, hiszen egy hiánypótló alkotásról beszélhetünk. (Konkrétan 40 év óta az első film volt, amely kimondottan az F1-el foglalkozik, és amely egy nagy korszak eseményeit dolgozta fel. Niki Lauda és James Hunt sztorija olyan, amelynél jobbat nem lehetett írni, hiszen az 1976-os idénynél azóta sem volt fordulatosabb, gigászibb idény.
Az autósport tele van elveszett tehetségekkel, akadnak akik az anyagiak hiányában nem jutnak el a csúcskategóriák valamelyike, akik nem a magfelelő döntést hozták a kellő pillanatban, és vannak akiket mentalitásuk miatt nem éri meg szerződtetni egy-egy csapatnak. Pepe Oriola az utóbbi kategóriába tartozik. A spanyol pilóta valóságos üstökösként robbant be a nemzetközi autósport világába, hiszen 16 évesen már a SEAT León Európa kupa résztvevője volt. Ahogy ment előre a 2010-es szezon egyre több pontot söpört be, hogy aztán az utolsó valenciai hétvégén a maximális pontszámot érje el, két győzelmének köszönhetően. 10-20 évvel idősebb pilóták ellen mutatta be, hogy sziporkázó tehetség. (A bajnoki címet szerző Wéber Gábor majd 25 évvel idősebb nála.)
Az, hogy Bernie Ecclestone a legvadabb kapitalisták egyike, évtizedek óta tárgyszerű tény. Ő az az ember akinek nem számít, hogy valaki fehért, sárga, vagy fekete, ő csak egy színt lát a zöldet. Az elmúlt években volt már néhány húzós megnyilvánulása, a sportággal kapcsolatban, ám most túllőtt a célon. Idáig csak olyan infantilis dolgokat motyogott, hogy ha tehetné az egész F1-et Ázsiába importálná, hogy melyik pilóta vébécíme tenne jobb hatást a Forma1 nézőire, vagy megállapította a tényt, hogy Senna halála jót tett a száguldó cirkusznak. Ezeken a megnyilvánulásain is felháborodtak egy pár millióan, ám most a sportág nézőseregének jelentős részét sikerült magára haragítania. Elmondása alapján az "új generációra (10-25 év közöttiek) nincs szüksége az F1-nek, hiszen ővelük nem lehet mit kezdeni a reklámokat illetően, mivel nincs lehetőségük a reklámozott termékek megvételére. Az F1 mindenható ura továbbá azt sem érti, mi értelme van a közösségi médiák (Facebook, Twitter, Instagram) bevonására az általa birtokolt cirkuszban. Most lehetne azt a közhelyet puffdogtani, hogy ezeket az oldalakat nemcsak a fent említett korosztályok használják, hanem szinte minden második ember, akik így tudnak értesülni kedvenc sportáguk aktuális történéseiről. Az, hogy ő ezeket száműzte az életéből az ő baja, ezzel bizonyította, hogy eljárt felette az idő, de ahhoz semmi joga sincs, hogy egy egész nemzedéke leszóljon, mondván "Nem vagyunk fizetőképesek."
Vasárnap múlt negyedszázada, hogy a német nép lázadásának eredményeként lerombolták a berlini falat. Nem éltem abban az időben, mégis úgy gondolom, hogy ez volt a XX. század történelmének egyik, ha nem a legnagyobb tette. A kommunizmust/ szocializmust lehet szidni vagy visszasírni, ám abban szerintem nem lehet vita, hogy ennek a falnak a megépítése volt az egyik leggyalázatosabb tette a rendszernek. Nem elég, hogy beszűkítették a nép látókörét, megszabták, hogy hova utazhat az ember, hogy mit mondhat el nyilvánosan, hogy tartaniuk kellett a Stasi ügynökeitől, még a fal is ott tornyosult Kelet Németország lakói előtt. (Ha az információk pontosak, minden harmadik NDK-beli lakos ügynök volt.) Mai szemmel nézve is borzalmas a cselekedet, hogy egy országot, azon belül egy várost így válasszanak szét. 28 évig állt ez a borzalmas monstrum, amely a két rendszer ellentétének szimbóluma volt. Egy rendszerváltás után született fickónak, mint amilyen én is vagyok szinte felfoghatatlan, hogy ez valaha is létezett. Valahogy úgy tudom elképzelni, mintha szülővárosomat kettéválasztanák, és ha meg karom látogatni a szüleimet, határsértés címén belém eresztenének 6 golyót, elföldelnének a fenébe, és a végén gyilkosom 10 kelet német márkát kapna a megölésemért. Még a gondolat is elborzasztó. A német népnek, amely elszenvedett két világháborús vereséget, Adolf Hitler uralmát, a megbélyegzést, és az ország felosztását az 1989 novemberi események ha nem is szolgáltak teljes mértékű elégtételként, mégis valamilyen szinten gyógyírt jelentettek a sebeire.
Hányszor hallja az ember egy nála idősebb hozzátartozójától, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt minden. "Jobbak voltak az életkörülmények, a tv műsorok, és a reklámok is." Az elsőről nem tudok nyilatkozni, a netes archívum alapján a kettes pont stimmel, na de a hármasnál bizony kilóg a lóláb. Tény, ma is szar a reklámok nagy része , de, hogy a Youtube-on fellelhető videók alapján ez 30-40 évvel ezelőtt is így volt. Az, hogy valaki ezeket a hirdetéseket jónak nevezi maximum a rózsaszín szemüvegen keresztül látott nosztalgiának tudható be, nem egyébnek. (És különben is ki az aki leszarozná a gyermekkorát, vagy fiatalságainak esztendeit.) Gondolkodtam arról, hogy a "Cipőt a cipőboltból", vagy a "Kedvencem a vajas kenyér" elnevezésű torzszülöttekről is szót ejtek, ám a hurkareklám mindent visz. Itt ugyanis nemcsak az gagyi, hogy egy általános fogyasztási cikket reklámoznak, hanem a nézőt bizony három napon túlgyógyuló audiovizuális ingerek is érik. Az, hogy elénekelnek egy gagyi reklámszignált még oké, a korszak reklámfilmjeinek mindegyikében ez megtörtént.Az már nagyobb probléma, hogy mindezt olyan orgánummal is megteszik, amelyhez képes a rajzfilmegerek hangja Pavarottiéhoz fogható. A képi világ viszont valami förtelem, egy szó van rá: Állatias. Az ahogyan itt a 40 másodpercben viselkednek a szereplők, és ahogy vadállat módjára zabálják a hurkát. (Hozzáteszem valaki) puszta kézzel), túl megy egy bizonyos határon. 40 másodperc alatt a hurka misztifikálását látjuk, amelynek "méltó lezárása" a felkiáltás, valamint a véres májas szó ismételgetése. Nem éltem az előző rendszerben (Hála az égnek.), de a látottak alapján ez a reklám a prosztóságot, és szocialista embertípust mutatta be, úgy ahogy arról a vezetés csak álmodhatott. Azért mindent elmond az ország helyzetéről, hogy sokan ezt a korszakot sírják vissza.
Harmadszor látogatott a Formula1 mezőnye Texasba, ám a rajongók ezúttal is húzhatták a szájukat a verseny miatt. Hogy egy képzavarral éljek, az austini versenypálya, illetve az itt lezajlott eddigi futamok teljes ellentétei az újjáépített Fuji pályának. A japán nagydíjnak 2007-ben és 2008-ban otthont adó helyszínnél kevés unalmasabb vonalvezetésű aszfaltkörön mérték össze tudásukat a pilóták, ám mindkét futam klasszikusnak számít az elmúlt évekből. Austin teljesen más, megkockáztatom, hogy az utóbbi 20 év legnagyszerűbb pályáját sikerült Herman Tilkének megkonstruálnia, ám 2012 óta nem tudunk négynél több emlékezetes momentumot felsorolni az amerikai nagydíjakról.
Bármennyire is elkeserítő, mégis be kell vallani, hogy, kevés olyan szeszfetisiszta nép van a világon, mint a magyar. Nálunk minden a visszájára fordul: az alkohol nem méreg/addiktív drog, hanem orvosság, ha bajunk van nem beszélünk róla, hanem iszunk, ha pedig irgalmatlanul bebaszunk, akkor mulatunk. Ez sajnos generációk óta így megy, és ez ellen kevesen emelik fel a szavukat, mondván a pálinkafogyasztás és az italt népszerűsítő fesztiválok hozzátartoznak tradícióinkhoz.
A blog nem fog politikai oldallá változni de ez a jelenség egyszerűen nem hagy nyugodni. A pártoknak az elmúlt 24 esztendő során sikerült elérni, hogy ez a címben szereplő mondat szállóigévé váljon kicsiny hazánkban. Véleményem szerint Magyarország lakosságának többsége nem pártszimpatizáns. Hogy akkor miért is volt 2/3-os többsége háromszor is a választáson győztes pártnak? Az emberek kiábrándultsága miatt. 2010-ben még magyarázható volt, hogy a narancspárt azért győzte le a vörös szegfűt, mert az embereknek elegük volt, most viszont egészen más oka van. Tapasztalatom szerint az átlag magyar két pártban gondolkodott 2010-ig, illetve két személyben. GY F és O.V meghatározta a magyar politikát, és pártjuk szimbólumává vált. Olyannyira, hogy előbbi már rég nem is viseli a szegfűt, mégis a mai napig vele azonosítják. Azóta becsatlakozott a harcba a Jobbik is, ám ők csak a kiábrándult munkások, valamint az ideológiaiig befolyásolható fiatalok szavazatára számíthatnak. Általános vélemény, ha az ember nem a három párt valamelyikére szavaz, akkor az olyan mintha nem is szavazott volna. Hiába lett itt többpártrendszer, az átlag megrekedt a három nagykutya szintjén. Az, hogy az ember elmehet szavazni, az annyit jelent, hogy négyévente egyszer nem csak az utcán, nemcsak az interneten nyilváníthat véleményt, hanem reményét fejezheti ki némi változás miatt. Nagy probléma azonban, hogy 24 év alatt sikerült odáig zülleszteni a közmorált, hogy sokan azért nem mennek el szavazni, mer úgysem az a párt nyer amelyikre szavaztak. Ha nem járul az urnákhoz, akkor persze, és még azt sem mondhatja: "Megtettem a magamét." A politikai garnitúra ezzel elérte, hogy az embereknek már teljesen mindegy legyen, mit hoz a szavazás végeredménye, így fosztva meg tudtukon kívül őket egy fontos joguktól. Véleményem szerint a szavazásra jogosult állampolgárok négy csoportba tartoznak:
-pártszimpatizánsok - nyugdíjasok -belefásult emberek, akik nem mennek el szavazni - akik elmennek szavazni, de az ígérteknek hisznek, és ezután igazolják magukat azzal, hogy "Azt hiszed a másik jobb lett volna."
Nincs még egy olyan vitatott személye az F1 történelmének, mint Michael Schumacher. Ő testesítette meg a sportágat, a sebesség istenévé vált, ám nemegyszer rombolta földig saját nimbuszát. Máig vitatják, hogy ő-e minden idők legnagyobb pilótája, vagy csupán az autójának köszönheti azt, hogy zsinórban öt alkalommal is felért a csúcsra a Ferrarival, valamint két botrányos évben a Benettonnal.
Ha van olyan műfaj, amelyből minden tévével rendelkező ember látott már legalább egy epizódot, akkor az a telenovella. Bár egy határozottan női műfajról beszélünk, ezen sorozatok megtekintésével sajnos a férfiaknak is szembesülnie kellett. Véleményem szerint a szappanoperákat 12 év alatti lányoknak, és 45 év feletti asszonyoknak találták ki, és a férfi nem tehet mást, mint a lánya/felesége/édesanyja/nagymamája iránti tiszteletből nem kapcsolja ki a tévét, hanem végigszenved egy adott epizódot.
Nagyon reménykedem, hogy a mai rémhír, amely szerint Magyarország kormánya adót kíván kivetni az internetszolgáltatókra csupán egy rossz vicc, egyfajta elterelés, és hamvába fog halni az egész 0tervezet. Ha ez a projekt végbe megy, és nem teszik meg a megfelelő intézkedéseket, a szolgáltató ráterhelheti az összeget a fogyasztókra, aki mélyen a zsebükbe nyúlhatnak. Ma Magyarországon amúgy is virtuális szakadékról beszélnek, amelyet nem növelni, hanem csökkenteni kellene. Az ország rétegei ismét távolodhatnak egymástól, hiszen nem kétséges, hogy egy ilyen döntés esetében lesznek akik nem tudják majd finanszírozni az internetszolgáltatást. Ezen embereket ez esetben nemcsak a nettől, hanem bizony az információk SZABAD áramlásától is megfosztanák. (Nem is beszélve az egyéb korlátozásokról, például letöltések. Egy ilyen döntésnek bizony beláthatatlan következményei lennének.
Bő 8-9 évvel ezelőtt futott ez a hirdetés, amelynél kevés aljasabb készült az évek folyamán. Láttunk már példákat olyan reklámokra, amelyek sárba tiportál a nőket, a férfiak hozzáértését, esetleg gyerekeket állítottak be komplett idiótának, ám ilyennel még nem találkoztam. Ez a reklám nem a párkapcsolatot tiporja sárba, hanem egyszersmind a házasság intézményét is. Már maga a reklám eleje is hülyeség, mert őszintén, hány olyan esküvő van, ahol a nők fürdős kurva módjára visonganak a csokor eldobása után. Szerintem elhanyagolható mennyiségű, én legalább is nem voltam még ilyen esküvőn. És különben is ki az a barom aki az alapján veszi el a barátnőjét, hogy az elkapott egy nyomorult virágcsokrot? Ennek az egész műveletnek mi értelme van? Nem a kölcsönös szerelem, és az együtt töltött évek alapján mondják ki a boldogító igent, hanem mert a nő elkapott egy nyomorult gazt? Ezt maximum a hollywoodi filmek ültették bele a primitívebb nézőik agyába. (Vagy néhány idióta népszokás.) A reklám tele van elidegenítő szereplőkkel. Már maga a fickó, aki a házasság miatt aggódik is roppant visszataszító jellemre vall. Attól tart, hogy a nője elkapja a csokrot és ezáltal meg kell majd házasodnia. A felsoroltakon túl két dolog: Ha ennyire viszolyog attól, hogy leéljen egy életet az aktuális nőjével, akkor tegye lapátra, vagy mondja meg neki, hogy "Drágám én még nem állok készen a házasságra." (Bár mondjuk reklámoktól az ilyen reklámokban értelmet keresni olyan, mint 5 éveseket megkérni, hogy írják meg a fizika leckéjét a bátyjuknak.) És különben is nincs olyan épelméjű férfi aki arra kéri a haverjait, hogy teperjék földre a párját, valószínűsíthetően kisebb sérüléseket okozva annak. Mit félt ez az embernek nevezett véglény? Hogy elmaradnak majd a közös piálások, bulik azáltal, hogy ő megházasodik? Tudtommal a házasság konszenzusokon alapszik. Ezzel mit ért el a csávó, valószínűleg annyit, hogy a nő kidobta, mint macskát szarni a haverjait meg valószínű feljelentették könnyű testi sértés miatt. A főszereplő kvázi azt ünnepli, hogy ép most szúra el az esélyét a nőnél. A reklám utolsó 20 másodperce pedig piedesztálra emeli a mélyproliságot és a dilettantizmust. Ezek a gyökerek így ünneplik a számukra feltehetően sötét jövőjüket. Ha ez az élet habos oldala, akkor inkább nem kérek belőle, egy sört viszont elfogadnék. :)
A finn Jégember ma ünnepli 35. születésnapját, ennek apropóján egy szubjektív listában összegyűjtöttem azon sikereit, amelyek miatt megkérdőjelezhetetlen lesz a szerepe az F1 panteonjában. Ő az a pilóta, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A XXi. századra eljutottunk oda, hogy a pilótáknak előre le van írva mit kell mondaniuk, hogyan kell kommunikálniuk a sajtóval, a rajongókkal, Kimi azonban felmondta ezt a láthatatlan alkut és a maga útját járja. Bevallása szerint ő a 70-es években élne, amikor még minden a versenyzésről, s nem a csillogásról szólt, amelytől rosszul van. Ezen megmozdulásai miatt is tett szert milliós nagyságrendű rajongótáborra. A bejegyzéssorozat holnapi második részében 5 emlékezetes Kimi nyilatkozatot közölnék kevés kommentárral , mivel magukért beszélnek.
